Vélemény és vita

Korunk és meséink

A magyar népmesék igen sokan vannak. Nyilván még többen lehettek keletkezésük korában, de némelyek feledésbe merültek, netán összeolvadtak egyik-másik rokonukkal

Persze nem kesergünk, mert minden szellemi örökségünk rendkívüli érték. Egyrészt azért, mert ó-hitvilágunk, észjárásunk, múltunk egy darabját adja a maga módján, másrészt azért, mert azt az időt idézi, amire a történetírás már nem emlékszik. Kincsünk marad, amíg becsüljük és vigyázzuk. Aki ezt teszi, az önmagával együtt egész népét, sőt az emberiséget őrzi és értékeli.

Örökségünk mérhetetlensége, tündökletessége, dúsgazdagsága miatt nem kell pironkodnunk egyetlen más nép előtt sem.

Az óriásplakátokkal hirdetett kéj­utak, gépek meg képes-képtelen regények nyilván milliókat hoznak gyárosaik konyhájára, akiknek tanult ügynökei hirdetik, hogy ez is kultúra, csak éppen más. Valóban! A környezettudatos vásárlók olvasás után menten hajítják könyvüket a kukába. Roppant jellegzetes vonása népmeséinknek, hogy leírják koruk világszemléletét. Legtöbbjük két téridőben játszódik. Az egyik a mesélők kora és tere, másik a hősöké, akik az úgynevezett valódi világ köréből át-, átszöknek egy másik téridőbe, ahol jövőlátók nyüzsögnek meg táltosok, ördögök, óriások, törpék, boszorkák… Ahol egy nap egy esztendő, vagy három, netán ezer év, esetleg még hosszabb, tehát a hősök életideje igencsak rugalmas.

Meséinkben igen gyakori a holtak föltámasztása! Kriza János székely mesegyűjtésében akad történet, melyben az újszülött csöppnyi vére kelti életre a hajdan sóbálvánnyá vált hű szolgát. A csókalányokról szóló mesében madárrá változnak a lányok, és öccsük az egész világon keresi őket. Szerencsésen rátalál három időtlen-idős vénasszonyra. Istennőre? Ezek egyikének engedelmeskednek a csúszómászók, másikának a négylábú, harmadikuknak a szárnyas állatok, akik az innenső és a túlsó világnak köznapi polgárai. Egyszerre, mert ide-oda mászkálnak a nagyvilágban, és semmi sem marad előttük rejtve. Ma is léteznek.

Ne feledkezzünk meg az óriásokról, ördögökről, tündérekről, parányokról, akiknek már az elnevezése is elárulja, hogy miféle szerzetek.

A további részletezés helyett a Kedves Olvasó nézzen utána az úgynevezett valóságos és a mesebeli lényeknek! Észlelni fogja a hajdanvolt innenső világ természetét, ami az általunk érzékelt mindennapi folyamatokban tapasztalható. Ez sem könnyű… Majd gondolja végig a másikat, a túlsót, ahová csak emberfölötti erők és lények segítségével lehet eljutni. De ez sem elég! Kellenek az utazáshoz különleges testi és lelki képességek, mert a túloldalon az idő, a tér, az élet, a halál dolgai gyökeresen eltérnek az innenső világban tapasztaltaktól. Ott bizony valóságosak! Csak a szigorú önfegyelem segít, mert az utak csak látszólag járhatók, az utazónak meg kell változnia, hogy összekapcsolhassa a mindennapi látszatot a valósággal.

Világok közti híd népdalaink páratlan – körülbelül negyedmilliós – serege is, midőn az ének, a zene, sőt a tánc kincseinek nyelvén hozza-viszi a híreket több világ közt a szerelem, a gyász, a madarak, virágok és a természet bűbájos jelképei révén.

Nem kételkedhetünk abban, hogy meséink, dalaink, regősénekeink, díszítőművészetünk stb. egyes alakzatai és összképe egységbe foglalta őseink elképzeléseit a teremtett világról, a méltó életről, a Rossz támadásainak kivédéséről. Bezzeg ma? Semmi bezzeg! A mai „művek” elsöprő többsége a zajzenétől a brüsszeli EU-ig silány: a haszonról szól. Ettől őszinte tükre Gazdaságkor haláltáncának, lelki sivárságának, a „demokrácia” dölyfös pornójának. Semmi önkritika. Olyannak tárja elénk a „valóságot”, ahogy az ma kinéz szegény – művelői jóvoltából.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom