Vélemény és vita

Jog és igazság

Két fogalom, amelyeknek olyan szorosan kellene összekapcsolódni, hogy elválasztani se lehessen őket egymástól

Nekünk, magyaroknak, különleges viszonyunk van a joghoz is meg az igazsághoz is. Bízunk bennük, s talán a kelleténél jobban is bízunk abban, hogy a jog az igazságot szolgálja, és az igazság a jogból ered. Azért lehet ez így, mert nagy középkori nemzet vagyunk, s a történelem rútul elbánt velünk. Jöttek nálunk nagyobbak, erősebbek, akik legyőztek, s mi kétségbeesetten kapaszkodtunk a jogainkba.

Szabadságharcokat hirdettünk a jogainkért, a szabadságunkért, s volt úgy, hogy be kellett érnünk a puszta paragrafusokkal. S így már a szabadságot a paragrafusban kerestük, a jogainkban, kiváltságainkban, de a lényeget hosszú időre elfelejtettük. A Habsburg-királyok csaknem négyszáz esztendeje alatt is úgy tudtuk: van önálló Magyarország, meg a szovjet birodalomban is. Hiszen a paragrafusokban ez állt. Gyarmati sorban voltunk bizony, de nem vettünk tudomást erről. Begubóztunk vármegyébe, latifundiumba, mezővárosba, tanyára – ha volt –, országgyűlésbe, és tényleg a magyar glóbuszon éltünk. Nem is láttunk el messzebbre, mint Bécs, vagy Moszkva. Nagy csoda, hogy egyáltalán megmaradtunk, s igen erősen meg vagyunk győződve arról, hogy a megmaradásunkat a jogoknak köszönhetjük. Pedig sokkal inkább dalnak, versnek, mesének. Legendáknak, s a hitnek, hogy kár lenne ezért a népért. Már régen nem gondoltunk a szabadsággal, de ha a paragrafust megsértették, akárha császár is volt az illető, lázadtunk, ellenálltunk, megvetettük. Többnyire sikerrel. Egész valónkban jogásznemzet lettünk, a jogászi észjárás hatotta át az intelligenciát. Mélyen megült bennünk a gondolat, hogy törvényekkel, szerződésekkel érvényesíthetjük igazságainkat. Ezért aztán még a szép forradalmainkban is akkurátusan ügyeltünk a jogszerűségre, a törvényekre. Szeretjük, rajongunk Petőfiért, de elnéző dorgálással említjük kíméletlen kezdeményezését, hogy akasszuk fel a királyokat. Nem Batthyány és Kossuth sértett törvényt 1848-ban, hanem az udvar. Nem a magyar kormány sértett meg minden jogszerűséget és nemzetközi szerződést, hanem a szovjet megszállók 1956-ban. De mindkét esetben kiderült, hogy a jog szerint igazunk lehet ugyan, de a jog nem véd meg az erőszaktól. S az erőszak lélekölő megszelídülésétől. Haynau soha sem okozhat annyi kárt, mint Bach, akiknek a szerepét Kádár egymaga játszotta el. A mártírok a nemzet erejét mindig fokozzák, a meghunyászkodók elzsibbasztják.

Trianonban és huszonhét évvel később Párizsban meg kellett tapasztalnunk, hogy az igazság és a jog ott van, ahol az erő, az árulás. Ez rettenetes kiábrándulást okozott. A nemzet elvesztette az igazságba és a jogba vetett hitét. Vagyis az erejébe vetett hitét. Nagyobb katasztrófa volt ez, mint a határok változása, a gazdasági romlás. Mert rögtön bekövetkezett a jogrend teljes felrúgása. Kun Béla Tanácsköztársaságának, Rákosi Mátyás, majd Kádár János szocializmusának véres jogtiprása már a paragrafusok tiszteletét is elvette a nemzettől. Miként a magát hirtelen idegen állami fennhatóság alatt találó hárommillió magyarnak is meg kellett tapasztalnia, hogy sem joga, sem igazsága nem lehet többé. S hogy szánalmasak nem lettünk, megint csak dühös, dacos, rémületlen élni akarásunknak köszönhetjük.

S mintha még mindig bíznánk jogban és igazságban! Pedig voltak rossz tapasztalataink azóta is.

A kommunista diktatúrát megint úgy bontottuk le, hogy kínosan ügyeltünk a jogszerűségre. A modern államot 1848-ban az utolsó rendi országgyűlés teremtette meg, a demokratikus jogállamot az utolsó pártállami parlament. Az előzőnek sokkal több köze volt az eseményhez, mint az utóbbinak, de ez részletkérdés. Minden jogszerűen történt. Paradox módon negyvennyolcban legalább forradalom is tartatott.

A rendszerváltoztatás során nem történt semmi ilyesmi. Sokan viszont úgy érezték – nem is alaptalanul –, hogy ez a fenenagy jogszerűség fedez valamiféle elvtelen kompromisszumot. Vagy elszakadt az igazságtól. Nagyon veszélyes folyamat kezdődött. A „taxisblokád” felelőseinek elszivárgása, majd a 2006-os terror elrendelőinek és végrehajtóinak büntetlensége, a korrupciós ügyek arcpirító elhúzódása nem tett jót a jogba és igazságba vetett hitnek. Sem a nemzeti kisebbségek jogainak látványos negligálása Európában.

Pedig nagy szükségünk van a jogra és igazságra. Itt belül, a magyar glóbuszon is. De most már nem begubózva élünk, nem is lehetne. Ezer szállal kötődünk a világhoz, Európához. Látnunk kell, mi történik a világban. Összhangba kell hozni nemzeti létünket az európai és a világtendenciákkal. Nem vagyunk legyőzöttek, mint a szabadságharcaink után vagy mint az első és második világháborút követően. Nem állunk a teljes gazdasági, politikai és morális összeomlás küszöbén, mint a pártállam bukásakor. Ellenkezőleg. Az összhang nem behódolás. Most lehetőségünk van a véleményünk érvényesítésére. A szabadság, a jog és az igazság jegyében. Ezt vártuk és várjuk azoktól a nemzetközi szervezetektől, amelyeknek tagjai vagyunk. Meglehet, a szabadságot és az igazságot eltérően értékeljük. Nekem gyanús az a szabadság, amely önmagában cél, s nem eszköz, ahhoz, hogy az embereknek, közösségeknek, nemzeteknek biztosítsa a lehető legmagasabb nívójú anyagi és szellemi boldogulást. Nekem a romboló, az erőszakos, oktrojált, az egyik kezével korlátlanul adó, a másikkal önkényesen korlátozó szabadság már nem is szabadság.

A szabadsághoz semmi köze annak, hogy egy ember, bizottság vagy szervezet bármit szabadon megtehet, mert megteheti. Megvan hozzá a kellő anyagi forrása, erőfölénye, kiépített bázisa, érdeke vagy éppen joga. Emlékeztetek, hogy a jog nem védett meg minket az erőszaktól, s a megsüvegelendő hitünk és ragaszkodásunk a jogainkhoz gyakran látszatokat védett, s a kiélezett pillanatban arra kellett ébrednünk, hogy a jogokat, törvényeket, szerződéseket nem tartják be, mert megtehetik. Megvan hozzá az erejük. Hittünk Magyarországban, hogy van. Valójában provincia voltunk, préda. De megmaradtunk, összezsugorodva, hitehagyottan, megalázottan. Szörnyű valóság, hogy ma is az állam védi meg a magyarságot, holott a nemzetnek kellene, minden egyes embernek, tehetséggel, kezdeményezéssel, vállalkozással. A társadalomnak, a kultúránknak kellene védeni az államot, de még mindig fordítva történik. És szerencse, hogy védi! De nem lesz így, ha olyanok akarata érvényesül, akik „nem nézve a nemzet érdekeit, arra törekednek, hogy kezet fogva a nemzetközi irányzatokkal, kezet fogva még ellenségeinkkel is, saját hatalmuk alapját vessék meg”. Bethlen István látta így száz éve, milyen kár, hogy minden szava ma is aktuális.

Béccsel szemben valahogyan megvédtük magunkat, ha a jogainkat nem is mindig, s leginkább a látszat szintjén. Beleértve a „kiegyezést” is. A szándékban és a rendszerben is sok érték volt, de rossz vége lett. Minden szövetség és minden emberi közösség – így a demokrácia – működése is attól függ, hogy akik működtetik, milyen erkölcsök és ösztönök alapján cselekszenek. Moszkvával szemben nem voltak illúzióink, sem jogaink. Illúzióink ma sincsenek, de jogaink vannak. Majd elválik, hogy záloga ez az igazságnak, vagy csak üres paragrafusok, amelyeket kedvük szerint lecserélhetnek Brüsszelben. Hogy ne tehessék, ahhoz nekünk erőt kell felmutatni. Száz éve gondoskodtak róla, hogy egy közép-európai nemzet se legyen képes egyedül megvédenie magát. S arról is – igen aljas és tudatos tett volt -, hogy össze se foghassanak. Aztán prédának dobtak németnek, orosznak is. De most más a helyzet. A „fejlődő nagy nemzetek” és nevetséges paródiáik haldokolnak, s a „szegényebbek, elmaradottabbak” szívóssága kifizetődik. Hacsak a „nagy nemzetek” immáron nem nemzeti alapon terjesztik ki hatalmukat a kisebbekre, hanem a gazdasági alávetés mellett hamis filantrópikus ürügyek alatt. Bízzunk a jogban és az igazságban itt, Közép-Európában, de fogjunk is össze, hacsak nem akarunk egy minden korábbinál veszélyesebb megszállás alá kerülni, amely a létünket immáron az „emberiség javára” veszélyezteti.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom