Januári capriccio

Ilyenkor, januárban vagy az évszakhoz képest is hideg van, vagy éppenséggel túl enyhe az idő, és egy-két hét múltán döbbenten tapasztaljuk, hogy mintha már időtlen idők óta a nemrégiben még újnak nevezett esztendőt taposnánk, s vannak esték, amikor szerelmi beteljesüléssel felérő dolog hazaérni, és a tea különösen jólesik. Januárban a hangulat ünnep utánian túl hétköznapi, és még a kóbor macskák is kevesebb szemrehányással néznek vissza az emberre: tudomásul veszik, hogy az erkölcsi világrend ilyenkor másként fest, mint egyébként.

A capriccio szeszélyes, kötetlen, csapongó formában létrehozott alkotást jelent, olyasvalamit, ami kicsit már a rigolyák kategóriájába tartozna, ha… ha nem volna minden látszatesetlegességével nagyon is véresen komoly dolog. Mint mondjuk Déry Tibor ily címet viselő, Theokritosz Újpesten című kötetében olvasható, kevéssé ismert, vagy tán inkább mára már teljesen elfeledett novellafüzére, vagy akár Hrabal nevezetes Sörgyári capricciója.

Az a régi január füst- és használtruha-szagú volt Rókuson, a külváros dideregve állt a parttalan időben, omladékként a gyárakkal, amelyekről ki tudja, készül-e még bennünk a tömörebb sötét, a csönd talapzata. Minden nedves és minden nehéz volt, a hetedik évébe lépett kisgyerek félelmek, szorongások és boldog felszabadulások ismétlődő örvénylésében várt jobb időre – jobb időkre, talán mint mindenki körülötte. De meglehet, véle csak azt várták, hogy jöjjön már el a szeptember, amikor – évvesztesként – iskolába kerül majd. Az a január szigorú volt, és már nem is baljós, sokkal inkább kitartóan és mind egyhangúbban szorítósan-egyforma.

A lapok szerint annak a hatvan évvel ezelőtti januárnak a 14. napján kivégzik a Köztársaság téren anno jelen volt Mayer Antal 45 éves villanyszerelőt, másnap, 15-én Győrött Földes Gábor színházi rendezőt, Weintráger Lászlót és Cziffrik Lajost. Ugyanezen a napon még egy Földes szerepel a hírekben: Budapesten ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága – a belügyminiszter első helyettesévé Földes Lászlót nevezik ki. Ezen a napon Hollandiába menekült magyar diákok megalakítják a Mikes Kelemen Kört, Svájcban pedig bizottság alakul a kommunizmus áldozatainak megsegítésére – célja, hogy százötvenezer aláírás összegyűjtése után beadványt intézzen a Kádár-kormányhoz a politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében. Másnap, 16-án a Budapestre látogatott nyugati, elsősorban amerikai újságíróknak Münnich Ferenc kijelenti: Nagy Imrének és Maléter Pálnak felelnie kell a Magyar Népköztársaság ellen elkövetett cselekményekért. Alig nyolc nap múlva, 1958. január 24-én Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a KB ülésén tájékoztatja a megjelenteket, hogy a Rákosi-féle moszkvai emigráció hazatérésére csak egy „nagy téma” lezárása (Nagy Imre és társai pere) után kerülhet sor, ennek várható időpontja legkorábban 1958 júliusa lehet. Ismerteti a KB-val az Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének 1957 tavaszi határozatát is, amely megtiltotta Rákosi Mátyás hazatérését.

Igen, ilyen eseménydús volt capriccióival az a hat évtizeddel ezelőtti január, az Úr 1958. esztendejének legelső hónapja.

Ne feledjük azt a januárt.