Vélemény és vita

Ismerős történet

Hűvös novemberi délelőtt volt, két nappal a parlamenti választás után. Az emberek megkönnyebbülve, de ugyanakkor gondterhelten siettek az utcán

Hát ez nem sikerült – mondta némi melankóliával a hangjában Farkas Mihály. Nem, ez nem – bólintott rezignáltan Kádár János. – De ezt megkeserülik – sziszegte Gerő Ernő, és az asztalra tette a papírlapot, amelyet tanulmányozott. – Tizenhét százalék, azért nem olyan rossz eredmény elvtársak – vélekedett Rajk László, mert felelősnek érezte magát a választásért. Nyolcszázezer ember!

Hűvös novemberi délelőtt volt, két nappal a parlamenti választás után. Az emberek megkönnyebbülve, de ugyanakkor gondterhelten siettek az utcán. Ezerkilencszáznegyvenötöt írtunk. Az infláció elszabadult, Budapesten három napra elegendő élelmiszer volt. Fűtés még sehol, az ablaküvegeket a legtöbb helyen papírral igyekeztek pótolni. A kommunista pártszékház előtt őrt álló katona összébb húzta a kabátját, és gyanakvóan nézett a mosolygós járókelőkre.

Az Akadémia utcai elegáns szobában mindenki várta, hogy szólaljon meg végre Rákosi. A „vezér” mélyet szippantva cigarettájából, kissé előrehajolt. – Tényleg nem kevés a nyolcszázezer, de tudják, hogy a nagy részük kicsoda. Mindegy, egyelőre szükségünk van rájuk. Mint ahogy szükségünk van a többi baloldali pártra is. A választási eredményt egy percre sem fogadjuk el. Azonnal megkezdjük a tömegharcot, megalakítjuk a Baloldali Blokkot. Az eredményt korrigálni fogjuk, nem hagyhatjuk. Miféle népakarat ez? Legyünk őszinték, miféle nép ez? Elmaradott, feudális, nem demokrata, éppenséggel fertőzött a nacionalizmussal, antiszemitizmussal. Főleg vidéken.

A népet mégsem lehet leváltani – tette hozzá Gerő, kihasználva a pillanatnyi csendet. A szovjet elvtársak kifejezett utasítása volt, hogy előbb – ezt a szót jelentőségteljesen megnyomta – demokrácia legyen. Nagy hiba volt a közös listából engedni, most aztán itt van nekünk ötvenhét százalék kisgazda.

Rákosi lapos pillantást vetett Gerőre, érződött némi feszültség a két ember között. Nagy Imre igyekezett oldani a feszültséget, cvikkerét törölgetve megjegyezte, hogy a baloldali pártoknak együtt negyvenkét százalékuk van, és szovjet segítséggel ez elegendő lehet. –A lényeg, hogy a tömegharcot, a sajtópropagandát, a suttogó propagandát, állandóan fokozni kell. Egy pillanat nyugalmat nem hagyhatunk. Olyan feszültséget kell teremteni, ami a mi karjainkba löki azokat is, akik eddig menekültek tőlünk.

Rákosi türelmetlenül hallgatta Nagyot, mert már megfogalmazta magában a teendőket. – A többi kisebbségben maradt pártot magunk alá kell gyűrni, a szociáldemokratákat is. Tudom, hogy gyűlöljük őket, de a tömegeikre szükségünk van, majd ha győztünk, elintézzük őket. A parasztpártot is, bár sokan kacérkodtak a nyilasokkal, de ezt most elfelejtjük. Nem lesz könnyű harc, de mindkét párt vezetői lesik a pozíciókat. A kisgazdapártot szét kell verni. Politikai eszközökkel ez nem fog menni, oda kell ütnünk! Érthető, Péter elvtárs? Sztálin elvtárssal majd én beszélek.

Tudatosítani kell – folytatta lelkesen –, hogy ezek csak azért nyerhettek, mert a reakciósok rájuk szavaztak. – A fasiszták – szólt közbe Kádár János, hogy ő is mondjon valamit. – A baloldalra szavaztak a haladó emberek, rájuk meg a reakciósok. Ez a lényeg! Az lehetetlen, hogy ez a Nemzetgyűlés kitöltse a négyéves mandátumát. A kisgazdákat szét fogjuk verni, és előrehozott választásokat tartunk. Ez a terv. Másfél évünk van, addig biztosan számíthatunk a szovjet elvtársak támogatására.

Rákosi érzékeltetve, hogy a megbeszélésnek vége, hátradőlt az öblös bőrfotelben, de komikusan elveszett a bútor mélyén, két lába csaknem az égnek állt. – Világos a feladat, Péter elvtárs? Holnaptól szervezzék meg a lehallgatásokat, keressük a gyenge pontokat. Egyelőre nyíltan nem lépünk, várja az utasítást – tette hozzá Gerő, s ezzel a tanácskozásnak vége is lett.

Eltelt szűk másfél év. Megint összegyűltek. Rákosi vitte a szót: elérkezett az idő elvtársak. Aláírtuk a békeszerződést. A szovjet csapatok ugyan maradnak, de nem lehet tudni meddig. Tovább nem várhatunk. Betartottuk az utasítást, hogy előbb – itt jelentőségteljesen Gerőre nézett – demokrácia, aztán szocializmus. Nem várhatunk tovább.A miniszterelnököt meg kell buktatni. Másként nem fog menni. Ez a társaság nem akar megtörni. Most már, Péter elvtárs, magán a sor.

Péter Gábor felállt, és a következőket jelentette: meg tudjuk vádolni őket, beleértve a főtitkárukat, több képviselőt, és magát a miniszterelnököt is, hogy fasiszta összeesküvést szőnek a demokrácia, a köztársaság, Európa, a világbéke és a Szovjetunió ellen! Ezt egy szuszra hadarta el, s nagyon kellett figyelnie, nehogy elrontson valamit. – Mondja a részleteket – szólt rá nyersen Gerő. – Már őrizetbe vettünk vagy kétszáz embert, a vallomások rendelkezésre állnak. A lényeg, hogy ezek az Andrássy hatvanban bármit bevallanak. Nem a mi fajtánk – mosolygott Rákosira.

Helyes – szakította félbe a buzgó főrendőrt Rákosi. Kapjuk el Kovács Bélát, aztán Nagy Ferencet is. Mozgósítsuk az embereinket. Ha gond van, szólni kell a szovjet elvtársaknak. Majd közbelépnek. A legjobb az lenne, ha ezek eltűnnének minél előbb a lehető legkisebb zajjal. Kovácsot talán elvihetnék Szibériába. Nagyot emigrációba kell kényszeríteni. Ehhez a családjával is megzsarolhatják. Ha ezzel megvagyunk, kikényszerítjük az előrehozott választást.

Igen, de van itt egy probléma. Demokratikus választójog, tiszta választás esetén egyáltalán nem biztos, hogy újra megkapjuk a tizenhét százalékot. A szövetségeseinkről nem is beszélve. Csupa idióta! A szabadságpárt Sulyok Dezsővel az élén akár jobb eredményt is elérhet, mint a kisgazdák negyvenötben – aggodalmaskodott Rajk. – Sulyokot támogatja teljes erejével Mindszenty is – szólt közbe Farkas. – Már régen ki kellett volna nyírni.

Majd később – intette le Gerő. – Koncentráljunk a legközelebbi feladatokra. A tömeget mozgósítani. Ha kell, mindennap tüntetünk. Az se baj, ha elcsattan néhány pofon, az se, ha eltűnnek a reakció hangadói. – Mélyre ásni – jegyezte meg üveges tekintettel Nagy Imre. – Most már nem tréfálunk. Miután a miniszterelnököt megbuktattuk, új választási törvény kell. Minél több embert ki kell zárni. Őket már feltérképeztük. A hangadókat töröljük. Semmi szükség rájuk. Nem ránk szavaznának. Egyik baloldali pártra sem. Úgyhogy őket kizárjuk.

Ha kell, internáljuk – felelt Rajk, de nem tűnt lelkesnek. – Aztán a lényeg, hogy Sulyok ne indulhasson a választáson – vette át a szót ismét Rákosi. Ez az ember nagyon veszélyes. A választójogi törvényt így kell megfogalmazni. Legyen ez egy „Lex Sulyok”, mit bánom én, de azt még egyszer nem kockáztathatjuk, hogy a nép ezeket juttassa többséghez.

Ki van dolgozva, Rákosi elvtárs – jelentette Rajk. Helyes – hagyta jóvá Rákosi, majd kissé lehalkítva a hangját, közelebb intve a bandát, hozzátette: lehet, hogy ez is kevés lesz, úgyhogy kicsit meg kell segítenünk az eredményt. A mostani elemzések szerint szükség lehet legalább kétszázezer plusz szavazatra. Ez mindenkitől nagy figyelmet követel. Le fogunk bukni, de ennek már nem lesz jelentősége.A Szovjetunió fedez minket. De erről egyelőre egy szót sem. A lényeg a „Lex Sulyok”, s aztán már csak rajtunk áll.

Így is történt. Az előrehozott „kék cédulás választással” lényegében megszűnt a parlamentarizmus. Néhány év múlva Rákosi és Gerő az Országház egyik Kossuth térre néző ablakában állva, szemlélte a százezres tömeget. Választási gyűlést tartottak. Rákosi nosztalgikus hangulatban törte meg a csendet: micsoda küzdelmeink voltak, Ernő! És most már egységben mögöttünk a nép. Kilencvenkilenc százalék!

Az eredményt csak holnap, a választás után közöljük – válaszolt rezzenéstelen arccal Gerő Ernő. – Persze, persze. De micsoda győzelem! Micsoda távlatok! Vajon négy év múlva meddig jutunk? – révedezett elérzékenyült hangulatban Rákosi.

Kint a téren ütemes tapssal követelte százezer ember a szónokot, s ő komikus alakját jobbra-balra himbálva, integetve elindult az emelvény felé. A tömeg mámorosan skandálta: Békét akarunk, a népfrontra szavazunk! Békét akarunk, Rákosira szavazunk!

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom