Vélemény és vita
Indul az új osztályharc!
Akik szerint ma Magyarországon nincs sajtószabadság, azokat finom gesztussal arra ítélném, hogy egy hétig minden reggel a Szabad Népet hozza ki nekik az újságos
De nem ám úgy, hogy az „előfizetési akcióhoz történt lelkes csatlakozással” le is tudják a dolgot! A lap tartalmát már reggel magukévá kelljen tenni, s aztán majd a „Szabad Nép-félórán” hozzá is szólni az egyes témákhoz. Válasszunk ki egy 1955-ös márciusi szombatot! Betéve tudni kell majd, miről is szól a „Mozgósítsák járási pártbizottságaink a kommunisták hadseregét, minden dolgozót a párt politikájának megvalósítására” című tudósítás? Persze a dörzsöltebbek olvasás nélkül is tudni fogják a lényeget: „A legfontosabb feladat: erősíteni a párt vezető szerepét.” De vajon e cseltől szabadnak érzik-e majd a sajtót?
Lehet, hogy esetleg a rádióhoz menekülnek (már akinek van), de a bűvös varázsszem mögül fojtott hangon helyszíni beszámoló következik a Magyar Dolgozók Pártja járási bizottsági titkárainak országos értekezletéről. Érdekfeszítő lesz. Ha bejön a Petőfi is, egy fokkal mégis jobb: a magyar–szovjet barátság hónapjának keretében részleteket olvasnak fel Vaszilij Szemjonovics Grosszman Az igaz ügyért című regényéből. És akkor még szerencséjük is lesz, mert nincs televízió.
Másnap se legyen kegyelem! Hozza a fiú a lapot. Csengessen is be. Hosszan, agresszíven. „Befejeződött a járási pártbizottságok titkárainak országos tanácskozása.” Ezúttal jobban kell majd figyelni, mert maga Rákosi Mátyás is felszólalt. Meg aztán vasárnap is van. Este még egyszer át kell olvasni az írást, az ember feje nem káptalan! Elsőre csak ennyi marad meg: „hosszan tartó, lelkes taps”. De a rádióban közvetítik a Honvéd–Kinizsi labdarúgó-mérkőzés második félidejét a Népstadionból! Ez a Kispest–Ferencváros. Puskás, Bozsik, Kocsis, Czibor, kontra Gulyás, Dalnoki, Vilezsál, Fenyvesi.A közvetítés után csalódott emberünk – gól nélküli döntetlen lett az eredmény – még átérhet a „Tartós békéért, népi demokráciáért” című lap ismertetésére a Petőfin. És aztán megint szerencséje lesz: még mindig nincs televízió, Sas József csodálatos, Lenint dicsőítő művészi magánszáma pedig még messze a kádári jövőbe vész…
És így tovább még öt napig. A kúra enyhébb esetekben megismételhető 1975-ös Népszabadsággal is. A Román Kommunista Párt „Előre” című dózisa azonban csak végstádium esetén ajánlott, azoknak, akik szerint nemhogy sajtószabadság nincs ma Magyarországon, de egyenesen diktatúra van. Hogy őket visszautaljam az 1950-es évekbe, akár csak egy hétre, túlzásnak tűnik. Végül is csak handabandáznak. „Politizálnak” – ahogy szoktak. De mi van, ha tényleg így gondolják? Áll itt két szocialista egy óriásplakát előtt, amelyen ez áll: „Fizessenek a gazdagok!” Meg valami olyasmi is, hogy majd ők igazságot tesznek. Hm. Ez színtiszta kommunista tempó. Semmi köze az igazságos közteherviseléshez. Talán csak nem akarnak megint beköltözni mások lakásába, megdézsmálni a munkával megtakarított kis tartalékokat, szétzúzni a még igazán magához sem tért középosztályt? Újra belefogni az osztályharcba? Talán csak nem megint ők akarnak igazságot tenni a villáikból? Kit nyilvánítsanak „gazdaggá”? S aztán hogyan is lesz az igazság? Kuláklistával, kitelepítéssel, új adókkal?
Megint puszta hatalomvágy oltárán lerombolni negyed évszázad eredményeit? Paradox módon most tényleg ébereknek kell lennünk, mert a szocialisták megint veszélyes utakra tévedtek. És úgy remegnek a hatalomért, hogy ez a kommunista plakát csak az első lépés lesz. Jön még cifrább is.
Mégis csak vissza kellene küldeni a Botka–Molnár tandemet az ötvenes évekbe, legalább a San Marinó-i Kommunista Párt kongresszusára, ahol önfeledten állást foglalhatnak a szocializmus mellett, s esetleg – offshore – ott is maradhatnak. Az offshore „parton túlit” jelent. Erről eszembe is jut az elvtársak sajtószabadsága. Csoóri Sándor egyik versében a forradalom után a „semleges” jelzőt a cenzorok „javaslatára” „parttalanra” javította. Viszont kinyomtatva az jelent meg: „párttalan”. Így: „együtt leszünk-e a párttalan hazában”. Óriási riadalom lett. Telefon a Magyar Szocialista Munkáspárt központjába. Vizsgálóbizottság. A politikai rendőrség ugrásra kész. A „bűnös” kórházba menekült. Megállapították, hogy az ékezet szabályellenesen került a helyére. Az volt csak a szép idő! Osztályharc az ékezetben! Sztálin, a nagy nyelvész-akadémikus elégedetten nyújtózott a Kreml falában. Éberség!
Sokan azt hitték, a szocialisták mostani kampányának szlogenjéhez hasonlók nem bukkanhatnak már fel. Tévedtek. Lám, sikerült 2017. március 15-én előállni Rákosi szavaival! Nem hiszem, hogy ismerték Rákosi 1948-as beszédét, amelyben szó szerint üzeni: „Fizessenek a gazdagok!” Inkább azonos az észjárásuk. Ez a nagyobb baj! Úgy látszik, nálunk ez a párt tényleg nem képes szabadulni sötét örökségétől. Túl mélyen fészkelte be magát a lelkekbe.
A sajtószabadságot is valószínűleg úgy értelmezi, mint a „nagy tanító”: „Eljött az ideje annak, hogy a többi pártok lapjai is bekanyarodjanak pártunk általános vonalába.” Jobb lenne mindenkinek, ha a baloldalon is időben észhez térnének és megbecsülnék a mai szabadságainkat. A Botka-kampányt meg gyorsan szeleburdi félreértésnek nyilvánítanák. A szlogenjébe egyre inkább belevaduló új osztályharcos igazságosztót pedig a saját pártjában kell felvilágosítani, hogy hetven évet késett az időben.
Miért nem hiszek ebben?
Lehet, hogy esetleg a rádióhoz menekülnek (már akinek van), de a bűvös varázsszem mögül fojtott hangon helyszíni beszámoló következik a Magyar Dolgozók Pártja járási bizottsági titkárainak országos értekezletéről. Érdekfeszítő lesz. Ha bejön a Petőfi is, egy fokkal mégis jobb: a magyar–szovjet barátság hónapjának keretében részleteket olvasnak fel Vaszilij Szemjonovics Grosszman Az igaz ügyért című regényéből. És akkor még szerencséjük is lesz, mert nincs televízió.
Másnap se legyen kegyelem! Hozza a fiú a lapot. Csengessen is be. Hosszan, agresszíven. „Befejeződött a járási pártbizottságok titkárainak országos tanácskozása.” Ezúttal jobban kell majd figyelni, mert maga Rákosi Mátyás is felszólalt. Meg aztán vasárnap is van. Este még egyszer át kell olvasni az írást, az ember feje nem káptalan! Elsőre csak ennyi marad meg: „hosszan tartó, lelkes taps”. De a rádióban közvetítik a Honvéd–Kinizsi labdarúgó-mérkőzés második félidejét a Népstadionból! Ez a Kispest–Ferencváros. Puskás, Bozsik, Kocsis, Czibor, kontra Gulyás, Dalnoki, Vilezsál, Fenyvesi.A közvetítés után csalódott emberünk – gól nélküli döntetlen lett az eredmény – még átérhet a „Tartós békéért, népi demokráciáért” című lap ismertetésére a Petőfin. És aztán megint szerencséje lesz: még mindig nincs televízió, Sas József csodálatos, Lenint dicsőítő művészi magánszáma pedig még messze a kádári jövőbe vész…
És így tovább még öt napig. A kúra enyhébb esetekben megismételhető 1975-ös Népszabadsággal is. A Román Kommunista Párt „Előre” című dózisa azonban csak végstádium esetén ajánlott, azoknak, akik szerint nemhogy sajtószabadság nincs ma Magyarországon, de egyenesen diktatúra van. Hogy őket visszautaljam az 1950-es évekbe, akár csak egy hétre, túlzásnak tűnik. Végül is csak handabandáznak. „Politizálnak” – ahogy szoktak. De mi van, ha tényleg így gondolják? Áll itt két szocialista egy óriásplakát előtt, amelyen ez áll: „Fizessenek a gazdagok!” Meg valami olyasmi is, hogy majd ők igazságot tesznek. Hm. Ez színtiszta kommunista tempó. Semmi köze az igazságos közteherviseléshez. Talán csak nem akarnak megint beköltözni mások lakásába, megdézsmálni a munkával megtakarított kis tartalékokat, szétzúzni a még igazán magához sem tért középosztályt? Újra belefogni az osztályharcba? Talán csak nem megint ők akarnak igazságot tenni a villáikból? Kit nyilvánítsanak „gazdaggá”? S aztán hogyan is lesz az igazság? Kuláklistával, kitelepítéssel, új adókkal?
Megint puszta hatalomvágy oltárán lerombolni negyed évszázad eredményeit? Paradox módon most tényleg ébereknek kell lennünk, mert a szocialisták megint veszélyes utakra tévedtek. És úgy remegnek a hatalomért, hogy ez a kommunista plakát csak az első lépés lesz. Jön még cifrább is.
Mégis csak vissza kellene küldeni a Botka–Molnár tandemet az ötvenes évekbe, legalább a San Marinó-i Kommunista Párt kongresszusára, ahol önfeledten állást foglalhatnak a szocializmus mellett, s esetleg – offshore – ott is maradhatnak. Az offshore „parton túlit” jelent. Erről eszembe is jut az elvtársak sajtószabadsága. Csoóri Sándor egyik versében a forradalom után a „semleges” jelzőt a cenzorok „javaslatára” „parttalanra” javította. Viszont kinyomtatva az jelent meg: „párttalan”. Így: „együtt leszünk-e a párttalan hazában”. Óriási riadalom lett. Telefon a Magyar Szocialista Munkáspárt központjába. Vizsgálóbizottság. A politikai rendőrség ugrásra kész. A „bűnös” kórházba menekült. Megállapították, hogy az ékezet szabályellenesen került a helyére. Az volt csak a szép idő! Osztályharc az ékezetben! Sztálin, a nagy nyelvész-akadémikus elégedetten nyújtózott a Kreml falában. Éberség!
Sokan azt hitték, a szocialisták mostani kampányának szlogenjéhez hasonlók nem bukkanhatnak már fel. Tévedtek. Lám, sikerült 2017. március 15-én előállni Rákosi szavaival! Nem hiszem, hogy ismerték Rákosi 1948-as beszédét, amelyben szó szerint üzeni: „Fizessenek a gazdagok!” Inkább azonos az észjárásuk. Ez a nagyobb baj! Úgy látszik, nálunk ez a párt tényleg nem képes szabadulni sötét örökségétől. Túl mélyen fészkelte be magát a lelkekbe.
A sajtószabadságot is valószínűleg úgy értelmezi, mint a „nagy tanító”: „Eljött az ideje annak, hogy a többi pártok lapjai is bekanyarodjanak pártunk általános vonalába.” Jobb lenne mindenkinek, ha a baloldalon is időben észhez térnének és megbecsülnék a mai szabadságainkat. A Botka-kampányt meg gyorsan szeleburdi félreértésnek nyilvánítanák. A szlogenjébe egyre inkább belevaduló új osztályharcos igazságosztót pedig a saját pártjában kell felvilágosítani, hogy hetven évet késett az időben.
Miért nem hiszek ebben?