Vélemény és vita
Hazugságvilág
” Az emberek tolonganak s emelik a kezüket: néni/bácsi, tessék engem is becsapni. Ma a hazugságipar a legjövedelmezőbb
A cenzúra gazsága az igazmondás tilalma. A gazság gazsága a kötelező hazudozás. Az hittük a szocializmusban, hogy mélypontra jutottunk: innen már nincs lejjebb. A liberalizmus erre rácáfolt, ma akkora hazugságokat is képes letolni az emberek torkán, hogy legtöbbjük azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány. Lassan már nem is meri megkérdezni, nehogy rasszistának, homofóbnak vagy más tűzrevalónak nézzék. A világban mostanra oly hézagmentes zsarnokság keletkezett, amelyet a szó szoros értelmében iszonyatosan tökéletesnek érzünk: reménytelenül zártnak.
A legfőbb bizonyság, hogy ma a hazugság is hamisítvány, tehát a hazugság ellenkezője sem igaz, ennélfogva a társadalom helyén nyüzsgő embertömeg, pontosabban emberanyag szeme előtt valóságszikra sem pislákol. Nagyobbrészt a művészet is hamisítvány: ha például sokmilliós óriásplakátok hirdetnek regényt, tudhatod, hogy fércmű.
Óriási pénzeket keresnek álhírgyártó cégek, amelyeknek hovatovább kipukkad a bukszájuk, annyian fogyasztják a legotrombább baromságokat. Mintha ezért találták volna ki a rádiót, az újságot, a mozit, a nyomtatást, a nagygyűlést, a tévét, a divatos vallásokat és egyáltalán a divatot. Az emberek tolonganak s emelik a kezüket: néni/bácsi, kérem, tessék engem is becsapni, átverni, kifosztani, hülyének nézni! Könyörgöm, engem is, engem is!
Manapság a hazugságipar a legnagyobb és a legjövedelmezőbb.
Mindenki láthatta, hogy Merkel sosem látott válságba sodorta Németországot és Európát egy olyan ideológiának a sulykolásával, amely egyetlen ponton sem találkozik a valósággal. Európa térdig jár a kancellár asszony és szekértolói politikai hazudozásának következtében lemészárolt áldozatainak vérében, ámde a Nagy Átverőnő támogatói nem fogynak! Pedig az országa elfoglalására küldött „bevándorlók” már DEUTSCHE RAUS! molinóval tüntetnek.
A demokratikus politikának és világsajtónak semmi köze a démoszhoz, a néphez, a nép érdekeihez: a tőke tulajdona és kiszolgálója. Ha a politika jó útra tér, mint például mostanában a magyar, akkor a megmondóemberek és hadaik menten nekiesnek. Akár az egér a mérgezett csalinak. A nép csupán fogyasztó lehet és áldozat. Újságok, műsorok, játékok, könyvek, filmek milliói árasztják el a világot, legkivált az elméket és még inkább a szíveket meg a lelkeket, hirdetvén a semmi hatalmát.
Egy madárnevű komcsi politikus – pártjának álnevét sem írom ide, nehogy megzavarja tisztánlátásunkat – azt állította különösen nagy nyilvánosság előtt, hogy a „Fidesz október 2-án megbukott”. Elmúlt október másodika, a halottak napja, a Mikulás, a karácsony, az újév, a vízkereszt, ám a Fidesz rezzenetlenül kormányoz. Madárnevű mégsem mondott le, és híveinek száma sem apadt.
A gazdaságember ugyanis – legyen kommunista, gróf, nagytőkés, szélhámos vagy mind a négy, netán még száz egyszerre – különös emberfajta. A kifejezés nagyjából egy évszázados: „Mi, kommunisták, különös anyagból vagyunk gyúrva”, írta 1918-ban Lenin, ez az igazán különös ember, aki belülről is látta azt a testi-lelki kényszerzubbonyt, amit a jó népnek csinált. Ő kommunista is volt, meg a nagytőke kitartottja is. Az ilyennek a legfontosabb ismertetőjegye, hogy soha igazat nem mond. Véletlenül sem, mert számára a hazugság és az igazmondás nem két egymással szemben álló, hanem egymás számára közömbös, idejétmúlt fogalom. Az egyik is állítás, a másik is. Hol ezt kell a hitetlenkedők fejéhez vágni, hol azt. Szó sincs arról, hogy az egyik kizárná a szóváltásból a másikat. Egyenjogúak és -rangúak. Az győz, amelyik mögé több szavazó, fegyver, sajtó, pénz, ügyesebb hazugság, röviden: nagyobb erő tolható egy bizonyos történelmi helyzetben. Az egyszerűség kedvéért az erőt nevezzük pénznek, hiszen a pénz Gazdaságkor legizmosabb és legelismertebb tényezője. Ráadásul színtelen-szagtalan, iránytalan és arctalan, divatos eufemizmusssal semlegesnek is nevezhető, hiszen senkinek nem lekötelezettje.
Midőn ez a folyamat állapottá szilárdult, a helyzet megfordult, és a Homo sapiens lett a pénz függvénye. Meglehet, ha éppen nem bizonyos, hogy például a pincelépcsőn talált Limax maximus, a ruhátlan, otthontalan nagy meztelen csiga szabadabb nálunk…
Ennek friss példája, hogy a különféle zseniális kémgépeket és szuperokos alkatrészeiket legolcsóbban Kínából lehet beszerezni. Tehát az érdeklődők ott gyártatják, majd meg is veszik őket. Mivel jó eszűek, tudják, hogy a gyártók beléjük csempésznek rejtett adatcsapokat, s általuk kémlelik ki megrendelőik titkait.
Ajaj! Az üzlet, az üzlet…
Az emberek ennyire szeretik, ha becsapják őket? Még a hivatásos átverők is? Ők is áhítoznak arra, hogy végre-valahára találkozzanak személyüknek szóló törődéssel?
A legfőbb bizonyság, hogy ma a hazugság is hamisítvány, tehát a hazugság ellenkezője sem igaz, ennélfogva a társadalom helyén nyüzsgő embertömeg, pontosabban emberanyag szeme előtt valóságszikra sem pislákol. Nagyobbrészt a művészet is hamisítvány: ha például sokmilliós óriásplakátok hirdetnek regényt, tudhatod, hogy fércmű.
Óriási pénzeket keresnek álhírgyártó cégek, amelyeknek hovatovább kipukkad a bukszájuk, annyian fogyasztják a legotrombább baromságokat. Mintha ezért találták volna ki a rádiót, az újságot, a mozit, a nyomtatást, a nagygyűlést, a tévét, a divatos vallásokat és egyáltalán a divatot. Az emberek tolonganak s emelik a kezüket: néni/bácsi, kérem, tessék engem is becsapni, átverni, kifosztani, hülyének nézni! Könyörgöm, engem is, engem is!
Manapság a hazugságipar a legnagyobb és a legjövedelmezőbb.
Mindenki láthatta, hogy Merkel sosem látott válságba sodorta Németországot és Európát egy olyan ideológiának a sulykolásával, amely egyetlen ponton sem találkozik a valósággal. Európa térdig jár a kancellár asszony és szekértolói politikai hazudozásának következtében lemészárolt áldozatainak vérében, ámde a Nagy Átverőnő támogatói nem fogynak! Pedig az országa elfoglalására küldött „bevándorlók” már DEUTSCHE RAUS! molinóval tüntetnek.
A demokratikus politikának és világsajtónak semmi köze a démoszhoz, a néphez, a nép érdekeihez: a tőke tulajdona és kiszolgálója. Ha a politika jó útra tér, mint például mostanában a magyar, akkor a megmondóemberek és hadaik menten nekiesnek. Akár az egér a mérgezett csalinak. A nép csupán fogyasztó lehet és áldozat. Újságok, műsorok, játékok, könyvek, filmek milliói árasztják el a világot, legkivált az elméket és még inkább a szíveket meg a lelkeket, hirdetvén a semmi hatalmát.
Egy madárnevű komcsi politikus – pártjának álnevét sem írom ide, nehogy megzavarja tisztánlátásunkat – azt állította különösen nagy nyilvánosság előtt, hogy a „Fidesz október 2-án megbukott”. Elmúlt október másodika, a halottak napja, a Mikulás, a karácsony, az újév, a vízkereszt, ám a Fidesz rezzenetlenül kormányoz. Madárnevű mégsem mondott le, és híveinek száma sem apadt.
A gazdaságember ugyanis – legyen kommunista, gróf, nagytőkés, szélhámos vagy mind a négy, netán még száz egyszerre – különös emberfajta. A kifejezés nagyjából egy évszázados: „Mi, kommunisták, különös anyagból vagyunk gyúrva”, írta 1918-ban Lenin, ez az igazán különös ember, aki belülről is látta azt a testi-lelki kényszerzubbonyt, amit a jó népnek csinált. Ő kommunista is volt, meg a nagytőke kitartottja is. Az ilyennek a legfontosabb ismertetőjegye, hogy soha igazat nem mond. Véletlenül sem, mert számára a hazugság és az igazmondás nem két egymással szemben álló, hanem egymás számára közömbös, idejétmúlt fogalom. Az egyik is állítás, a másik is. Hol ezt kell a hitetlenkedők fejéhez vágni, hol azt. Szó sincs arról, hogy az egyik kizárná a szóváltásból a másikat. Egyenjogúak és -rangúak. Az győz, amelyik mögé több szavazó, fegyver, sajtó, pénz, ügyesebb hazugság, röviden: nagyobb erő tolható egy bizonyos történelmi helyzetben. Az egyszerűség kedvéért az erőt nevezzük pénznek, hiszen a pénz Gazdaságkor legizmosabb és legelismertebb tényezője. Ráadásul színtelen-szagtalan, iránytalan és arctalan, divatos eufemizmusssal semlegesnek is nevezhető, hiszen senkinek nem lekötelezettje.
Midőn ez a folyamat állapottá szilárdult, a helyzet megfordult, és a Homo sapiens lett a pénz függvénye. Meglehet, ha éppen nem bizonyos, hogy például a pincelépcsőn talált Limax maximus, a ruhátlan, otthontalan nagy meztelen csiga szabadabb nálunk…
Ennek friss példája, hogy a különféle zseniális kémgépeket és szuperokos alkatrészeiket legolcsóbban Kínából lehet beszerezni. Tehát az érdeklődők ott gyártatják, majd meg is veszik őket. Mivel jó eszűek, tudják, hogy a gyártók beléjük csempésznek rejtett adatcsapokat, s általuk kémlelik ki megrendelőik titkait.
Ajaj! Az üzlet, az üzlet…
Az emberek ennyire szeretik, ha becsapják őket? Még a hivatásos átverők is? Ők is áhítoznak arra, hogy végre-valahára találkozzanak személyüknek szóló törődéssel?