Korompay Csilla

Vélemény és vita

Három szó

Álláspont. A Marton-ügy arra is rávilágított, hogy a genderistáknak egyelőre semmi keresnivalójuk errefelé

Nyilván ők most pont fordítva gondolják, hiszen szerintük a nemek tökéletes egyenlősége, vagyis inkább eltörlése elejét venné az ilyen eseteknek. Zárójelben: a kirobbant társadalmi vita egyik szálaként felvetődött, hogy a zaklatás vádját elkerülendő a jövőben a férfiak esetleg nem mernek közeledni a nőkhöz, erre pedig egy szakértőjük azt a nagyszerű választ adta, hogy sebaj, akkor majd a nők kezdeményeznek, hát gratulálok, zárójel bezárva. A genderisták tragédiája, hogy az emberek túlnyomó többsége még mindig, reménytelenül nő vagy férfi, és ezen a nemsemleges illemhelyek sem fognak változtatni belátható időn belül.

Miből tudhatjuk ezt egészen biztosan? A válasz a „pici löttyedt hímtag”. Ez az a kifejezés, amely mindannyiunk agyába beleégett az elmúlt napokban, éppen azért, mert férfiak és nők vagyunk, és pontosan ismerjük ennek a jelentőségét. Mint ahogyan Sárosdi Lilla is nagyon jól tudta, hogy nem azzal fogja megsemmisíteni a „nagyrendezőt”, hogy egyszerűen zaklatással vádolja. Nem. Az igazán pusztító csapást ezzel a három szóval mérte rá, s hiába bocsánatkérés és feloldozás, katarzis és tűzijáték, ez a három szó örökre megbélyegezte. Minden férfi és minden nő tisztában van ezzel. Mert a civilizációs máz alatt ösztönlények vagyunk, ősi, belénk kódolt érzésekkel. Férfi és női érzésekkel. A „pici löttyedt hímtag” pedig a férfi legerősebb félelmének szimbóluma, olyasmi, amivel porig lehet alázni. Azt jelenti, nem férfi. Nem „igazi” férfi.

Persze, mindez nem számítana, ha már meghaladtuk volna ezt az „ósdi” nemi szereposztást, de lám, ez nem megy annyira könnyen, mint ahogy például a CEU-n elképzelik.

Az eset nyomán lehet ugyan szigorúbb szankciókat követelni a zaklatókra, ám ez ingoványos terület. Talán valamivel egyszerűbben kivitelezhető lenne a gyermekeink nevelésében nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogyan kerülhetik el az ilyen helyzeteket. De ehhez – rossz hír a genderisták számára – bizony a fiataloknak tudniuk kell, mi jellemzi a férfit és a nőt. Önismeret és a másik nem ismerete nélkül bárki áldozattá válhat. A viktimológia, vagyis az áldozattá válás folyamatának kutatása nem egyenlő az áldozathibáztatással, hanem éppen a bűncselekmények megelőzésében segít. Például annak a ténynek a felismerése, hogy az átverések, csalások célpontjai legtöbbször idős emberek, rámutat sebezhetőségükre, annak érdekében, hogy nagyobb figyelmet, gyakori tájékoztatást kapjanak. Ehhez hasonlóan lányainkat, fiainkat is fel kell készíteni arra, mire számíthatnak bizonyos szituációkban, és mit tehetnek ilyenkor.

De általánosságban sem árt tudniuk, hogy mi az, ami elfogadható a másiktól, és mi az, ami már nem. Hogy mondhatnak nemet bármire, ami kellemetlen a számukra, akkor is, ha szeretik, vagy tisztelik az illetőt. Mindehhez azonban meg kell ismerniük a bennük élő nőt. Vagy férfit. Ahhoz, hogy ide eljussanak, legfontosabb a szülők szerepe, de nem elhanyagolható az óvodáé és az iskoláé sem. Ezért ezekben az intézményekben nem uniszex játékokat és genderelméleti oktatást akarunk látni, hanem olyan pedagógusokat, nőket és férfiakat, akik segíteni tudják őket az önismeret hosszú és nehéz útján.

A genderisták pedig várjanak még pár száz, vagy néhány ezer évet, és akkor jöjjenek vissza, amikor már senkinek az önérzetét nem sérti a „pici löttyedt hímtag” szókupac. Igaz, ha ez megtörténik, akkor feltehetőleg már senkit nem találnak majd itt.