Gyermek, barátság

Aljas, mert mindkét oldalon súlyos, mély sebeket okozhat vagy téphet fel, hiszen az anyasággal kapcsolatos érzésekkel játszik. Aljas, mert a legszánalmasabb emberi tulajdonságra épít: az irigységre. Aljas, mert a gyerekek okán kapott előnyök miatti irigység különösen lealacsonyító.

Rövidlátó, mert a népesedéspolitikai támogatások és kedvezmények bővülő rendszere a huszonnegyedik, vagy talán már a huszonötödik órában próbálja megállítani és megfordítani az évtizedek óta egyre fenyegetőbbé váló demográfiai folyamatokat, ezért aztán a siker mindannyiunk érdeke lenne.
Ostoba, mert a támogatások és kedvezmények nem úgy kerülnek a gyermekesekhez, hogy elveszik azokat a gyermektelenektől, az újraelosztás módja ennél sokkal összetettebb. Ostoba, mert a remélt, kedvező folyamatok eredményeként gyermekes és gyermektelen egyaránt jól jár.

A mai népesedési világnaphoz közeledve nemrég nyilvánosságra került egy, még épp csak körvonalazódó elképzelés arról, hogy a gyermeknevelést esetleg a nyugdíjban is el tudnák majd ismerni a korhatár vagy az összeg módosításával. Az ötletről lehet, sőt kell is vitázni, hiszen számos gyenge pontja van, ráadásul kétséges, hogy valamiféle, ötven év múlva aktualizálódó plusz befolyásolhatja-e a jelenleg még gyermekvállalás előtt álló fiatalokat, ugyanakkor viszont mindenképpen gesztusértékű lenne a szülők, nagyszülők felé. Higgadt, racionális érvek és ellenérvek helyett azonban főként lekezelő, kioktató támadásokkal és sértődött védekezéssel találkozhattunk, a szokásos „családosok kontra gyermektelenek” összecsapásokban.

Az állandó szembeállítás egyébként nem csupán azért ostobaság, mert mindannyian ugyanabban a bizonyos hajóban evezünk. A bonyolult közgazdasági kérdések helyett inkább vegyünk egy mindenki által jól ismert példát! Könnyebben belátható az érdekközösség, ha a „családbarát” jelenséget nézzük. Ez divatos védjegy és nem rossz reklám. Van családbarát étterem, családbarát szálloda, családbarát önkormányzat, családbarát munkahely, családbarát strand, családbarát áruház, családbarát cukrászda, családbarát kirándulóhely, családbarát horgásztó, sőt családbarát focimeccs és családbarát borvidék is.
Hogy mitől családbarát valami? Egy étterem akkor, ha van etetőszék, gyerekmenü, pelenkázóhely, játszósarok, esetleg alacsony vécé és mosdókagyló, az udvaron játszótér. Egy szálloda a családbarát éttermétől és a kisággyal, babajátékokkal felszerelt szobáitól, gyermekmegőrzőjétől és hosszan tűrő személyzetétől. Egy strandon vagy áruházban is lehet baba-mama szoba, játszóház. A családbarát munkahely tartja a kapcsolatot a gyeden, gyesen lévő dolgozókkal, és rugalmas a visszatérő kisgyerekes anyák foglalkoztatásában, esetleg bölcsődét vagy óvodát működtet. A családbarát önkormányzat támogatja a családokat, fiatalokat, gyerekeket anyagilag és különféle lehetőségekkel.

Összefoglalva: a családbarát minősítés valamivel több odafigyelést jelez, alkalmazkodást, elfogadást, igényességet. Egy ilyen hely, intézmény, illetve cég viszont nem csupán gyerekeseknek lehet kellemes és vonzó, hanem bárki számára, mert a figyelmesség és a törődés személyfüggetlen. Ahol fontosnak tartják, hogy gyerekek és szülők jól érezzék magukat, ott általában minden vendégnek jut kedvesség. Ha egy vállalkozás segíti kisgyerekes dolgozóját, akkor valószínűleg a többi munkás iránt is elkötelezett. Amelyik településen szem előtt tartják a rászoruló családokat, ott az egyedülállókról sem feledkeznek meg.
Gyerekesek és gyerektelenek érdekei valójában nem ellentétesek.

Fentebb már szó esett arról, hogy a reménybeli kedvező demográfiai folyamatokkal a gyermektelenek is jól járnak majd. Az pedig egészen bizonyos, hogy az acsarkodással csak veszíthetünk. Méghozzá sokat. Talán a jövőt.