Gördülő kövek

Orbán Viktor szerint Donald Trump egész mást képvisel, mint az elődei az elmúlt évtizedekben, nem véletlenül jelezte az amerikai elnök az ENSZ-ben mondott beszédében, hogy szakít azzal a „világjobbító szándékkal”, amelyet a korábbi amerikai adminisztrációk magukra vettek. Az „elbeszélhetőség” kereteit végsőkig feszegető Donald Trump a kormányfő szerint most azt mondta ki, hogy ez a világra kényszerített akarat ellentétes az amerikaiak érdekeivel.

A miniszterelnök szerint e beszéd, az illetéktelen befolyásolási próbálkozások beszüntetéséről szóló hír hallatán sok ország vezetőjének, népének szívéről gördült le a kő. „Rolling Stones”, mondhatnánk, hisz a hatvanas évek óta híres, ikonikus zenekar éppen ezt a nevet választotta magának, ami azt jelenti „gördülő kövek”.

Érdemes azonban egy kicsit közelebbről is szemügyre venni a kérdést és annak mélyebb rétegeit. Már csak azért is, mert az amerikai elnök által elmondott beszédnek ezt a részletét „élénk derültség” követte a teremben, akárcsak azt a részletét is, amelyben azt ecsetelte, hogy kormányzásának lassan két éve alatt több és nagyobb léptékű változás ment végbe, mint az előző évtizedek során együttvéve. Mindez azért igen érdekes, mert az ENSZ fennállása óta a mindenkori amerikai elnök beszédét akkor is áhítatos figyelem övezi, ha a jelen lévő delegátusok nem feltétlenül értenek egyet az elhangzottakkal. Már csak azért is, mert a teremben főként diplomaták ülnek, akiknél, mint a nevükből is következik, a „diplomatikus” magaviselet alapértelmezett, és aligha „fér bele” az amerikai elnök globális nyilvánosság előtti kigúnyolása.

S bár az eddigi rend ezzel most látványosan felbomlani látszik, Donald Trumpnak igaza van, amikor nagy léptékű változásokról beszél, még akkor is, ha a nyíltan gúnyos fogadtatás éppen ennek szólt, ha soha nem volt még ennyire drámai ellentmondásoktól terhes Amerika világbeli megítélése, mint éppen most, Trump elnöksége alatt. A soha nem látott feszültségek lényege megint abból az egyelőre az elnök által változatlanul „elbeszélhetetlen” összefüggésből származik, aminek lényege Amerika kettős szerkezete.
Ez az a ma már evidens összefüggés, hogy van egy „nemzetállam” Amerika és egy „birodalmi” Amerika, amelyek stratégiai érdekei és törekvései nemcsak, hogy eltérhetnek egymástól, de adott esetben akár frontálisan ütközhetnek is. Donald Trump, bár ennek talán ő maga sincs egészen tudatában, annak köszönheti megválasztását, hogy az őt közvetlenül „kitaláló” és „felépítő” Steve Bannon és a mögötte meghúzódó szellemi műhelyek intellektuális értelemben először voltak képesek megragadni az évtizedek óta zajló és mélyülő amerikai tragédia lényegét.

Nevezetesen azt: ahogyan minden előző birodalom is a történelme során, az amerikai birodalom is bukásra van ítélve, és agóniája már javában zajlik. Az Amerika és a világ előtt álló évtizedek iszonyú erejű kihívása éppen ezért az, hogy ki, mit és hogyan tegyen annak érdekében, hogy ez a folyamat ne vezessen olyan léptékű globális konfliktushoz, ami akár a világ és benne Amerika mint nemzetállam pusztulását hozná magával.

Ebbe az értelmezési keretbe ágyazva több mint érthető, hogy a „nem létező” globális hatalmi szuperstruktúra, amely a birodalmi Amerikát használja paravánként önmaga „eltakarására”, első dolga volt, hogy magát Steve Bannont és aztán szépen sorban az összes általa kiválasztott személyt, tehát az elbeszélhetőségre és az ezt követő cselekvéssor végigvitelére megtervezett intellektuális hálót totálisan megsemmisítse. És az így teljesen magára maradó elnököt a globális véleményhatalom tehetetlen céltáblájává tegye. Bár az elnök „csapatai harcban állnak” ugyan, (mint Nagy Imre esetében is), ezek a „csapatok” most már kizárólag őt magát jelentik. (Több mint biztató egyébként, hogy Bannon Orbán Viktorban véli felismerni azt a létkaraktert, amely képes lehetne a kikerülhetetlen globális hatalmi átrendeződés szimbolikus vezéralakjává válni.)

Az ENSZ-közgyűlés üléstermén végigfutó moraj fő oka az volt, hogy a jelenlévők pontosan tudták, Donald Trump mennyire beszorított helyzetben van. Hogy hiába fogadkozik őszintén a nemzetállam Amerika nevében, hogy e nemzetállam Amerika önállóságot és teljes anyagi és kulturális függetlenséget, szuverenitást akar magának s természetesen a világ minden más nemzetállamának is, ha közben ő maga is a birodalmi Amerika foglya. Méghozzá olyan fogoly, akivel a jelek szerint szadista kéjjel hajtatja végre a „birodalmi” Amerika éppen az ellenkezőjét annak, amit a Bannonék által kidolgozott amerikai nemzetstratégia alapján kellene.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a birodalmi Amerika Trump alatt is ugyanolyan következetes kíméletlenséggel kívánja meggyengíteni fő riválisait, Európát, Oroszországot és Kínát, úgy, hogy közben a már meglévő kapcsolati rendszerüket is szétzilálja. Miközben a nemzetállam Amerika agóniája, ami a legkülönbözőbb anyagi, népesedési és egészségügyi trendekben mutatkozott meg már eddig is, zavartalanul zajlik tovább. A legfelső egy ezrelék vagyonból való részesedése tovább nőtt, s ma már annyi, mint a „legalsó” 93 százaléké. Mindez nem is lehet másként, hisz az Egyesült Államok államadóssága a GDP 106 százalékát teszi ki, ami „békeidőben” még soha nem fordult elő. Mert, hogy valójában nincs is „békeidő”, háború van, és ezt a háborút a birodalmi Amerika vívja egyre kegyetlenebb cinizmussal a nemzetállam Amerika s a világ valamennyi „engedetlen” nemzetállama ellen. A szívekről legördülő kövekre tehát egyelőre még alighanem várni kell, de reméljük, már nem sokáig.