Szabadságban meghalni
ĀAki a világot elbeszélni képes narratívákat a média segítségével uralja, az a világ ura
ĀAki a világot elbeszélni képes narratívákat a média segítségével uralja, az a világ ura
ĀHa valami vagy valaki nem tetszik, akkor belövök vagy lelövök, aszt' majd csak lesz valahogy
ĀEzt a „vakrepülést” akár szimbólumnak is tekinthetnénk feltéve azt a kérdést, hogy vajon ki ül az „Európa” néven lajstromozott repülőgép pilótafülkéjében
ĀValójában még csak nem is egyszerűen az amerikai és az orosz birodalom összeütközése ez a konfliktus
ĀEurópa egy amerikai világbirodalom által megszállt kontinens, ennek következtében semmi köze ahhoz, hogy a birodalom mit és miként cselekszik Európa területén
ĀA világot meghatározó „három majom” (USA, Kína és Oroszország) ha lassan és ellentmondásosan is, de rájönni látszik, hogy egymás kifosztására irányuló törekvéseik rendkívül költségesek
ĀDonald Trump saját pályán két golfütés között szakított időt arra, hogy egyúttal, (mondhatni „egycsapásra”) ki üsse Európát is.
ĀA beszéd lendületes és magabiztos volt, egyértelművé tette, hogy a magyar társadalom józan többsége garancia arra, hogy a Fidesz magabiztos győzelmet arasson 2026-ban
ĀA történet lényege, hogy Amerika megszűnt létezni, pontosabban már csak virtuálisan létezik, mert az összes adóssága lényegesen nagyobb, mint a teljes vagyona
ĀKét Magyarország fog összecsapni a jövő évi választásokon, és egy nyílt levél ennek az összecsapásnak a látványos nyitánya
ĀSokan gondolhatják úgy, hogy egyszerű és világos a válasz, de ez nem így van
ĀKinek, miről és mit üzent ezzel az akcióval a világot irányító szuperstruktúra?
ĀA magyar társadalomban „maghasításról” is beszélhetünk, hisz tökéletes dramaturgiai érzékkel egy magyar vezetéknévvel rendelkező ügynökére bízta a „nem létező” világerő ezt a feladatot
ĀAz elmúlt idők során egyértelművé lett, hogy a világ kaotikus örvénylése „alapértelmezetté” kezd válni. Az elmúlt évtizedek viszonylagos kiszámíthatósága véget ért, az „abnormalitás” vált „normává”
ĀBibó István A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című könyvének már a címe is önmagáért beszél, és ha a mű fő üzenetének lényegét próbáljuk összefoglalni, akkor úgy kellene fogalmaznunk, hogy a „csinált” nemzetek nyomorúsága
ĀNyolcvan évvel ezelőtt véget ért a második világháború. Aligha véletlen azonban, hogy számos történész inkább „harmincéves” háborúról beszél (1914-44)
ĀÉppen ötven éve, hogy véget ért a vietnami háború. Meghalt több mint kétmillió „bennszülött” és több, mint ötvenezer amerikai
ĀBár a rendszerváltás rendszere már hosszabb ideje létezik, mint akár a Horthy Miklós, akár a Kádár János nevéhez kapcsolt rendszerek, mégis magáról a rendszerről „mint olyanról” meg sem nyílt a beszédtér
ĀTehetetlen tárgy tehát a nép, aki, mint az Ember tragédiájának különböző színeiben látjuk, mindig tehetetlenül és kiszolgáltatottan vergődve hajtja végre újra és újra önnön halálos ítéletét
Ā„Kölcsönt veszünk fel a kínai parasztoktól, hogy megvegyük azokat a dolgokat, amelyeket a kínai parasztok gyártanak” – ezt mondta J. D. Vance a Fox Newsnak adott nyilatkozatában
ĀMa már szinte mindenki számára evidencia, hogy világrendszerváltást élünk át. És hogy ez attól ilyen drámai, mert három ciklusvég egymást erősítő hatása teszi felfoghatatlan erejűvé mindezt
ĀNem igazán volt hír a világsajtóban, hogy Kína kezdeményezésére találkozott a kínai, japán és koreai külügyminiszter, és találkozóikat rendszeressé kívánják tenni
ĀÚgy látszik, nem lehet elégszer elismételni, hogy a játékelmélet fogalomhasználatával élve a háború negatív végösszegű játszma, ahol mindenki veszít
ĀArra jó lehet egy ilyen filmnek látszó tárgy, hogy eltöprengjünk azon, vajon mi mindenre lehetne alkalmas egy film, ha történetesen volna olyan, hogy film
ĀAzt eddig is sejtettük, hogy korunk a megvalósult abszurditások világa, de most már „papírunk” is van róla