Formanyelvi buktató

Biztos, hogy tudja, mit beszél?

A Gyurcsányék által – csekélyke kilencszázmillióért – a forradalom ötvenedik évfordulójára emelt, a ledöntött Sztálin-szobor helyén álló monstrum történetére így, egy évtized múltán nem árt emlékeztetni.

A nyílt pályázatra hetvenkilenc pályamű érkezett igen neves művészek igen izgalmas elképzeléseivel, több megállapítás szerint a magyar szobrásztársadalom igen komolyan vette a kiírást, és az ország legjobb alkotói a legapróbb részletekig kidolgozva „szállították” a terveket, kellőképpen átérezve a hatalmas történelmi esemény előtti tisztelgés páratlan fontosságát. (Például Búza Barna kavicsbetonból tervezett alkotása a harcoló pesti fiút és lányt formázta volna, amint rácsokat akarnak szétfeszíteni, velük ötvenhat jelképe, a lyukas nemzeti lobogó, a forradalom lángja pedig ég, ég mindörökké.) A pályanyertes mű a zsűri („bírálóbizottság”) – tagjai között volt Schiffer Pál akkori főpolgármester-helyettes, Zsigmond Attila, a Budapest Galéria igazgatója, Boros Géza művészettörténész, Körösényi Tamás, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense, továbbá még hét társuk – döntése alapján az I-Y Alkotócsoport pályázata lett.

Amit azóta is – máig – vaskefének hív a pesti nép.

Az a pesti nép, amelynek félelmetes humoráról, éles eszéről, találékonyságáról, ötletességéről és minden korábbi, állítólagos linkségét örökre jóvá tevő, páratlan ötvenhatos hősiességéről több könyvtárnyi irodalom szól. (Több, úgynevezett szakértő is bábáskodott a nagy horderejű döntésben: Fónay Jenő, a POFOSZ egykori elnöke, Rainer M. János az 56-os Intézetből, Szerencsés Károly történész, valamint Kocsis László, a Főkert vezérigazgatója, Okrutay Miklós „műemléki szakmai igazgatóhelyettes” , Jánosi Katalin festőművész és Jordán Péter titkár.) A biztos úr meg folytatja okfejtését az emlékműnek becézett, messzire bűzlő – mert sokak által tömeges illemhelynek használt (jól el lehet bújni az oszlopok között) – vaskeféről: „Pontosan arról szól, amiről kell: igaz, nem figurális formanyelven, de egy kis segítséggel bárki dekódolhatja.”

Nem kell esztétika szakot végezni ahhoz, hogy Arisztotelész nélkül is belássuk, egy műalkotásnak szánt emberi létesítmény „miről szól”, „mit üzen”, milyen eszmei-morális tartalmakat küld önmaga által a nagyvilágba – elsősorban és mindenekelőtt az esztétikai, széptani kritériumokkal kívánatos mértékben harmonizáló befogadói hatásmechanizmussal mérhető. Magyarán: a mindenkori műélvezőre gyakorolt hatásával. Következésképp a vaskefe arról „szól”, aminek a művet egyáltalán nem élvező tömegek érzik. Vagy semmiről – rozsdás és nem rozsdás oszlopok ék alakú együttese –, vagy épp (bizonyos, tíz évvel ezelőtti forradalmár értelmezési kísérletek szerint) akár még a karhatalmisták ék alakú rohamát is emlékezetünkbe idézheti, de a Corvin közt vagy a Széna teret aligha.

Ami meg a „nem figurális formanyelvet” illeti: nagyon kérem, higgyék el, az igazi hangsúly nem a figurális vagy nonfigurális ábrázoláson van. (Emlékszem, 1969-ben Tihanyban döbbenten álltunk a nagy szobrász, Amerigo Tot – Tóth Imre lélegzetelállító hatású – nonfigurális! – szobrai előtt.) A lényeg, miként az ördög maga, most is a részletekben rejtőzik.

A történelmi tényben, hogy már 2006. október 23-án késő este is fölöttébb stílusosnak éreztük, hogy ezt az emlékművet koszorúzta meg – ócska ripacskodással, letérdelve, szívére tett kézzel – a népére szadista barmokat szabadító őszödi véglény. Abban, hogy a népi ízlés és ítéletalkotás látszólagos primitívsége mögött legtöbbször évszázados tapasztalat, megszenvedett, mély bölcsesség és mindebből kikristályosodott szépérzék és esztétikai érzékenység rejlik, lásd néptáncaink igéző szépségű „tartásosságát”, népdalaink ragyogó dallamvilágát vagy viseleteink szemkápráztató, gyönyörű ízlésességét.

És végül: az immár elkezdődött, hatvanadik évfordulót ünneplő emlékév csúcspontjaként vajon Magyarország legújabb kori történelmének legnagyobb miniszterelnöke itt, ennél a bűzös vaskefénél fog koszorúzni? A fenti előzmények után, ezzel a mögöttessel, és alig két évvel a választások előtt?

Mindezt kis segítséggel bárki dekódolhatja.