Félreértelmezők

A „merjünk kicsik és buták lenni” antiországimázs eme újabb gyöngyszemét látva felvetődik a kérdés, vajon a vasárnapi tüntetés kockás inges szervezői ezt az arányt a szimpatizánsaikra is igaznak gondolják-e.

Ezzel kapcsolatban a változó érettségivizsga-szabályok elleni tiltakozás aláíróinak megjegyzései közül idézünk néhányat. Szó szerint.

„Amikor 14 eves jelentkeztem ebbe a kozgazdasagi szakkozep iskolaba, meg egyaltalan nem voltam benne biztos, hogy ez az ami erdekel es akkor meg szo sem volt arro, hogy kozgazdasagbol erettsegiznunk kell majd. Csak a gimnazium alatt jottem ra, hogy mi az ami erdekel es ahoz Biologiabol kene erettsegiznem. Mivel kettanitas nyelvu osztalyba jarok alapbol 7 tantargybol kell majd erettsegiznem, ami mar igy is rengeteg! Ha szeretnem, hogy felvegyenek az altalam valasztott egyetemre 8(!!) tantargybol kene erettsegiznem, amibol raadasul 1 teljesen felesleges szamomra!”

„Nem tartom igazságosnak , hogy a diákok nem tudták meg időbe, hogy mi is fog rájuk várni !”

„Nyelvtanítási gyakorlatom alapján is teljesen egyet értek a beadványban foglalt kérelemmel. Joggal kérik a diákok az esély egyenlőséget. Biztos vagyok benne, hogy hamegkapják, majd megis szolgálják. Az áééam nem veszít semmit, ha megadja, Emberség kérdése! De ha ilyen nincs Önökben, és csak azért is nem adnák meg nekik, a továbbiakban ne is számítsanak rájuk szavazáskor sem.”

„Nem fer, hogy az ezelőtti években a diákoktól a nyelvi érettségin alacsonyabb volt az elvárás, mint majd tőlünk. Akkor nekik is nyelvből újra kéne érettségizniük. Ne nehezítség még ezt is nekünk. Legyenek korrektek.!”

„Teljesen egyetértek a fel soroltakal. Igazságtalanak érzem amit velünk tesznek.”

„Már így is túlságosan beleavatkozik az állam az emberek magánszférájába.”

Nem kell funkcionális analfabétának lenni ahhoz, hogy a legutóbbi megállapítást ebben a szövegkörnyezetben ne tudjuk értelmezni, hiszen mióta magánügyek az érettségivizsga-szabályok? Amelyek változásáról egyébként évek óta hallani lehetett. Mind a tanárok, mind a diákok tisztában voltak például azzal, hogy ezt a tanévet a szakgimnáziumok végzősei már szakmai érettségivel zárják. Igaz, a pontos tantárgyi követelmények csak decemberben váltak ismertté, ami kétségtelenül megnehezíti az érettségizők és felkészítőik dolgát, ám ha valaki kitanul egy szakmát, akkor, ugye, nem érheti váratlanul, ha annak alapjaira rákérdeznek. Jogos felvetés persze, hogy egy tizennégy éves gyermek még nem biztos a pályaválasztásban, és könnyen előfordulhat, hogy tanulmányai során meggondolja magát. Ebben az esetben viszont talán ésszerűbb lenne iskolát váltania, nem pedig további éveket eltölteni egy számára fölösleges képzésben, amelynek végén a cechet fizető fenntartó – az állam – igenis elvárhatja, hogy a diák számot adjon megszerzett szakmai tudásáról is, főként úgy, hogy a normál gimnáziumnál drágább képzési formáról van szó. Másrészt a magasabb érettségivizsga-követelmények miatti háborgás helyett nem ártana eltöprengeni azon, hogy a továbbtanuló fiatalok terhelése a felsőoktatásban sem lesz kisebb, s azt bírniuk kell, a diplomások száma ugyanis attól nem fog emelkedni, ha olyanok kerülnek be az egyetemekre, akik ott képtelenek lesznek befejezni tanulmányaikat.

Visszatérve a funkcionális analfabétákhoz: a népességen belüli negyedrésznyi arányukról már 2010-ben is beszéltek a szakemberek, tehát bődületes demagógia úgy beállítani, mintha a polgári kormány 2013-tól hatályos köznevelési törvénye butította volna le a társadalmat, sőt, ahhoz is speciális kockás inges szövegértelmezés kell, hogy valaki elhiggye, az új törvény érdemi hatással lehetett a 2015-ben íratott PISA-teszt nemrég nyilvánosságra hozott eredményeire, hiszen tizenöt éves diákok képességeit mérték fel, akik addig összesen két esztendőt töltöttek az új köznevelési keretek között.

Mindez nem jelenti azt, hogy ne kellene lépéseket tenni annak érdekében, hogy több, a hétköznapokban jobban hasznosítható ismeretet és készséget szerezzenek a gyerekek az iskolában, és főként ne kellene az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet – és sokkal több pénzt – fordítani a hátrányos helyzetű régiókra és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókra. Ám az alaptanterv átdolgozása folyamatban van, a következő évek európai uniós támogatású projektjeinek egy jelentős része pedig a hátránykompenzációra irányul majd.

A funkcionális analfabéták, illetve gyermekeik számára a legnagyobb veszélyt azok a hivatásos szöveg-félreértelmezők jelentik, akik azt sugallják, hogy a jelenlegi – álláspontjuk szerint elhibázott – oktatási rendszerben a tanulás csak hiábavaló erőfeszítést jelent.