Szerencsés Károly

Vélemény és vita

Faluba bújni

Faluba bújnék legszívesebben, ha nem tartana a félelem karnyújtásnyira a klinikától, ahol segítséget nyújtanak, ha kell tudós orvosaim

Faluba bújnék, ha nem vesztettem volna el nagyapám képességeit a föld művelésére, az állatok tartására és a ködbozótból mindig kirohanó rémek túlélésére. Sőt, nem tékozoltam volna el apám már csak kedvtelésből gyakorolt mozdulatait, melyeket bognár apjától örökölt. Faluba bújnék, ha napkeltével szívesen ébrednék álomtalan, zaklatott éber éj helyett mély, jóízű, bódító álom után, s örülnék a kakas kukorékolásának. Bodri kutya stréber vonyítása sem bosszantana, s a konyhában megnyugtatna a kockás vászonnal borított asztalra már odakészített reggeli falat, s a kedvenc stampedlimben jó korty pálinkám. Faluba bújnék, mert tudnám, hogy a kenyeret itthon dagasztották az asszonyok-lányok, s a pék sütötte ropogósra, lágyra valaha maga rakta, szépen kifűtött kemencéjében. A kolbászt, szalonnát és a pálinkát is saját magunk készítettük jó kedvvel tavaly, s a kamrában, pincében akad még bőven, míg majd eljön az ideje a fakuló időbe új fényt csempésző szüretnek, disznóvágásnak és pálinkafőzésnek.

Faluba bújnék, ha lóval vagy traktorral, kapával vagy kaszával szép komótosan, nem kapkodva, de nem is lazsálva ebédig dolgozni tudnék a földemen, s ha delet harangoznak, visszanéznék a barázdára, gyümölcsösre, szőlőre, tarlóra, s megelégedve kerekednék fel, hogy ebédre időben otthon legyek. S ha a földem messzebb is lenne, mert így alakult - nagybirtokos, bérlő vagy téesz is oka lehetett –, várhatnám az asszonyt vagy a gyereket, aki melegen hozza az ételt, ha csak paprikás krumpli vagy káposztás cvekedli is lapul a ruhába csomagolt edényben. És lesi a tekintetemet. Faluba bújnék, mert a fehérnép, s a pulyák tisztelettel néznének rám, látva aznapi munkám eredményét, s valami kis kajánságot, hazaváró tekintetet, mosolyt is felfedeznék szemükben, nagyon mélyet, tengermélyén lakozót, szemérmest, de csillogót.

Elbujdokolnék, hogy igazán tudjam, mit is jelent a harangszó. Nem fogalmaznám meg magamban, de tudnám, valahogyan érezném, hogy szivárványt rajzol a hegy fölé és nem csak nappal, éjjel is. S az a Hold körüli szivárvány mintha még szebb, fényesebb, színesebb is lenne. A templomot őseim építették. Ezt itt, ami ma is áll Mária Terézia uralkodásának idején, de nem a semmire ám! Állt már itt templom ezelőtt is, meglehet kisebb, talán magas tornya sem volt, de annak a kövei is benne vannak ennek a tornyában. Nem katedrális ez sem, és nem is orgonálnak benne, de a remény, szenvedés bele van szőve minden kárpitjába. A toronyban a harang muzsikakedvelő nagyapám szerint azelőtt inkább reszkető hangot adott ki, míg 1917-ben el nem vitték, hogy ágyút öntsenek belőle a császárnak. Akkor több mint tíz évig némán állt a torony. Elköltözött a harang – mondták az idősebbek. De aztán a falu összeadta az új harangszó árát, s bár bánattal társultan, de megint ott kuruckodott, ott lakott, s melódiákat zengett. És ma is ezt teszi. Idő múlását jelzi, életritmust, boldog megelégedést, örök állandóságot, bizonyosságot hirdet. De minden megélt méltánytalanság is a hangjában zendül. S ha nem szól az a harang, mert a félnótás harangozó elvétette a csigalépcsőt, belül szólal meg a bongó-zengő hang percnyi pontossággal, mert a fák, a fűszálak, madarak röpte, nap állása, szél fúvása, bogarak rajzása, bőröm izzadása, hajam rakoncátlankodása, szirom hullása bizonyosan jelzi nekem az időt. S ha az nem is, a domb mögött a Bécsbe tartó gyorsvonat kedves füttye egészen biztosan. És az is remeg vagy reszket, sőt mulat, máskor zokog az őszi levegőben.

Faluba bújnék. Vasárnap misére csak ünneplőben mennék, a többi férfivel kissé lemaradozva az asszonyoktól, de követve őket és a hívó misztikus hangokat – ki tudja, hátha mégis angyalok laknak arrafelé –, s aztán a templomkertben megbeszélnénk a fontos dolgokat. Időjárást, felvásárlást, hitelt, minek van keletje mostanában, hogyan lesz jövőre, az adókat, az állami szabályozókat, a konkurenciát, a bérlők trükkjeit. Az esti kártyapartiról, dalárdáról és a fiatalokról is szólnánk. Nem mert bántanánk őket, csak mert jólesik, s örülünk, hogy itt vannak. Bizony nagyon örülünk, mert sokan elmentek, főleg Amerikába, meg ahová tudtak.

Faluba bújnék, ahol mindenki rendben tartja a portáját, tiszteli az őseit és a hitét. S ha a családok csak tízszer is használják egy évben, akkor is nagy becsben és a vitrinben középen tartják az ünnepi étkészletét. S ha csak tízszer lapozzák fel a Szentírást, akkor is tudják, mit jelent egy bibliai példabeszéd, éneklik a zsoltárokat és hisznek a leírt szó igazában, becsületében. Faluba bújnék ezért a nyugalomért, megfontoltságért, tudásért, hitért és csöndességért. Nem mintha nem hinném, hogy városokba zsúfolódva, szakadva és beleragadva, mindebben nem lehetne részünk. Egy templom, egy kulturális lobbanás, egy tanár, egy emlékezetes csönd és egy harsogás, egyetlen ember körül is kialakulhat igaz közösség még itt a mámorvadász nagyvárosi dzsungelekben is. De nem egy álságos háborgás vagy egy eszelős mulatozás körül. Nem a feledés és a veszett vágyak körül, nem a szerteáradó féktelenség és értelmetlenség körül. Nem a valódi értékek eltékozlása körül. A valaha volt nagyok már rég behunyt szemekkel fekszenek hideg sírokban, vagy elszálltak az örökké változó szélben: de látnak! Látnak minket. És sajnos a szenny is csillog, hajnali fényben.

Faluba bújnék, hogy a magamba szállhassak a síroknál. Érezzem felmenőim szép, szerető tekintetét. Nem a hivalkodásról beszélek, parvenü álszentségekről. Azt sem kérdem, van-e, ki engem eltemet. Csak faluba bújnék, s ha ez már nem lehetséges, akkor bújna belém a falu. Dideregne belém. Itt élt bennem mindig, ha nem is tudtam róla. S most, amikor úgy érzem, összecsapnak fejem felett a hullámok, nagyon vágyom rá, hogy halljam a harangszót, a szívemből kiszakadó örök időt. A hálát. A falvak, ahol otthon lehettem volna, nagyon messze kerültek tőlem. Pedig a távolságot mérőszalaggal számítva karnyújtásnyira vannak. S mégis milyen históriai búcsúzás ez. Elkuszált onnan a történelem és az én életem. Örülök, hogy még lenne hová bújni. Láttam Európát, a világból is valamit, s tudom, hogy Európát a falu, a vidék fogja megvédeni. Még van esély. Nem a neonfényes metropolisok. Hanem a toszkán kis ködök, az angliai lámpalángok, a pannó- niai, bajor falvak, a székelyföldi elborongó kis otthonok. Magyar, baszk és skót – ha volt, nem volt – szent elhatározások. A metropolisok mindig benyelik az embert. Rángatják, meg is rágják, új ruhát adnak rá, s a régivel kiszakad belőle az élet. Zűrzavaros, harsány silányság marad helyette. Ez így van Budapesten, Párizsban, New Yorkban és Buenos Airesben is. Vonzó lehet a boldogulás, munkahely, a könnyebb élet csalfa reménye.

Kérjük el a falutól a kincseit. Mentalitást, hitet, természetet, nyugalmat, szorgalmat, harangszót, napfelkeltével érkező világosságot, napnyugtával mély alvást, szemérmes gerjedelmeket, kenyeret, tiszta kútvizet és erőt sugárzást. Az emlékezettel ékes érzéseket. Ha gyárban, irodában, hivatalban, üzletben, bárhol is dolgozik az ember, ha nehéz, ha az informatikai elszédülésben lehetetlennek is látszik, akkor is. Ha fulladozik, ha elege van a kötöttségekből, adminisztrációból, figyelő kamerákból, egyenlőtlen versenyből, ha egyedül van, ha éhes, ha szeret és nem szeretik, akkor is.

Tudom, hogy mindenki nem bújhat el, én sem. Nem is kell. De megpróbálhatjuk azokat az értékeket, érzéseket visszacsempészni az életünkbe, amelyek talán avíttnak hatnak, de elfojtott, mára szánva-bánva megtagadott reményként ott élnek bennünk. Falusi hangokban, hajnali fényekben, völgyben megülő őszi ködben. Hírük sincs a faluknak? Ébresztő! A falut megmenteni igazi nemzetvédő feladat, de csak akkor sikerülhet, ha a hit, a munka és a gyermekzsivaj újra átjárja a falvakat. Akkor talán én sem bújni, bujdokolni mennék vissza a falumba, hanem élni. Élni.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom