Vélemény és vita

Ezerkilencszázhatvannyolc (1.)

Ezerkilencszázhatvannyolc a legújabb kori történelem egyik legkülönösebb éve

Sokan ma is a legfelemelőbb időnek tartják. Mások viszont, mostanában egyre többen, mint a legpusztítóbb történelmi tendenciák kibontakozásának sötét dátumát említik. Érdemes tehát eltöprengeni azon, hogy vajon mi a legmélyebb oka annak, hogy bár az 1968-as év történetének egy „valóságos valósága” van, mégis egymást tökéletesen kizáró elbeszélési módok gyilkos küzdelme zajlik ma is e valóság értelmezése körül.

Magyarországon ez az év az „Új Gazdaság Mechanizmus” bevezetésének éve. Az elnevezés mögött rejtett átrendeződés húzódik meg, és ez szorosan kapcsolódik ahhoz, ami Csehszlovákiában „prágai tavasz” néven megy végbe, és ami aztán 1968 augusztusában a szovjet birodalmi katonai beavatkozásba torkollik. Bár mindez Kelet-Közép-Európában történik, és egész Európára, sőt az egész globális hatalmi rendszerre hatást gyakorol, ám Európa látványosabb eseménysora mégis Párizsban játszódik le.

De még mielőtt Prága és Párizs „csinált forradalmainak” részletesebb elemzésére rátérnék, érdemes azt is megemlíteni, hogy a globális hatalmi folyamatokat ebben az évben a legsúlyosabb mértékben a Vietnamban lezajló tragédia határozza meg. Bár a háború akkor már harmadik éve eszkalálódik, a leg-brutálisabb fordulat éppen 1968-ban játszódik le, az év végén már majdnem hatszázezer amerikai katona állomásozik ebben a jelentéktelen és koldusszegény ázsiai országban, és nagyjából kétmillió vietnami harcos a kettéosztott ország két oldalán.

Máig sem teljesen érthető, hogy egészen pontosan mi is volt a valódi tétje ennek az iszonyú következményekkel járó háborúnak. A polgárháborút és a második világháborút leszámítva az Amerikai Egyesült Államoktól ez a beavatkozás követelte a legnagyobb véráldozatot, több mint ötvenezer amerikai katona halt meg Vietnamban, több százezerre tehető azoknak a súlyosan sérült, nyomorékká vált veteránoknak a száma, akik közül sokan még ma is élnek, így ha kissé morbidan is hangzik, a vietnami háború „végszámlája” az amerikai társadalom számára még mindig nem készülhetett el. Az azonban biztos, hogy az eddigi kumulált költségek több mint hatszázmilliárd dollárt tesznek ki, többet, mint az egész magyar nemzeti vagyon, és ez csak az amerikai oldal vesztesége.

A vietnami veszteségek dimenzióit talán az jelzi a legjobban, hogy az ötvenezres amerikai veszteséggel szemben hárommillió vietnami halála áll, így feltehetőleg ezzel arányos az anyagi kár is.

Ám amikor egyszer csak véget értek a harcok, kiderül, hogy a világtörténelem legerősebb és legnagyobb katonai hatalma, a „globális Amerika birodalma” megsemmisítő vereséget szenved egy jelentéktelen és nyomorult távoli országtól, amelynek gazdasági ereje az Egyesült Államok erejének nagyjából az egy százalékát teszi ki. Feltehetőleg az emberi világ klasszikus csapdáinak egyikével, a „negatív végösszegű játszma önmegsemmisítő eszkalációja” néven ismert jelenséghalmaz egyik legtragikusabb megnyilvánulásáról lehetett szó. Ennek az a lényege, hogy az érintett felek egy idő után úgy értelmezik a helyzetet, hogy ha én többet tudok ártani a másiknak, mint ő nekem, akkor, ez számomra „nyereség”.
Holott persze ő is veszít, csak egy kicsit kevesebbet, s ha nincs, ami megállítsa e folyamatok eszkalációját, akkor csak mindkét fél teljes megsemmisülése vet véget e tragikus csapdahelyzetnek.

És most már visszatérvén a számunkra közvetlenebb hatást gyakorló európai történésekre, a „csapda” lehetne a kulcsszó Prága és Párizs esetében is. Ahogy már említettem, mindkettő „csinált forradalom”, a világot irányító, ám persze „nem létező” szuperstruktúra tesztje azzal kapcsolatban, hogy Európa nyugati és keleti felének egy-egy fontos országának népe szociokulturális értelemben készen áll-e már a „liberális világforradalom” vívmányainak a befogadására.

Vagyis hogy a tradicionális értékek szisztematikus leépítése és szétroncsolása elérte-e már azt a kritikus szintet, amely lehetővé teszi a globális minimálén, a konzumidióta, az engedelmes munka- és fogyasztóerő „állatok” sorozatgyártásának beindítását Európa mindkét felén. Taktikailag persze volt némi különbség is e tesztsorozatban. A közép-európai térben egy elég misztikusnak látszó, máig sem feltárt, tizenkét éves periodicitás látszódik a „csinált forradalmakkal” kapcsolatban.

A történet azzal kezdődik, hogy a „nem létező, pusztító világerő” 1944-ben előzékenyen beinvitálja a szovjet birodalom brutális politikai kapitalizmusát a térségbe. Abban bízik, hogy ugyanolyan gyorsan és sikeresen végzi el a nyugatias modernitás történetének leginkább „piszkos munkáját”, a hagyományos parasztság felszámolását, mint azt Oroszországban tette.


Ne felejtsük el, hogy ez már a huszadik század, s ez a világerő mégsem engedheti meg magának, hogy az Afrikában használt véres módszerekkel ő maga vigye végbe ezt a globális kapitalizmus kiépítése érdekében nélkülözhetetlen folyamatot. S aztán ezt követően tizenkét évenként, 1956-ban Magyarországon, 1968-ban Csehszlovákiában és végül 1980-ban Lengyelországban egy kis „csinált forradalom” showműsorának megszervezésével azt igyekszik ellenőrizni, hogy a paraszti társadalom felszámolásának folyamata sikeresen megsemmisítette-e már a tradicionális szakralitás létkarakterét, amely a legfőbb és legmélyebb strukturális akadálya a globális kapitalizmus hatalmi hadállásai kiépítésének.

E ciklusok további jellemzőinek s a Párizsban lezajló „csinált forradalom” okainak és következményei-nek elemzésére írásom következő részében teszek kísérletet.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom