Vélemény és vita
Ezek is magyarok?
Közismert az a székelyföldi vicc, amely felteszi a kérdést: mikor románozzák le a székelyt? Amikor Budapestre jön
És a jászt? Amikor Vácra költözik – teszem én hozzá. Történt ugyanis, amikor Vácon laktunk, egy ismeretlen becsöngetett a lakásunkba. Zoárd fiammal a karomon nyitottam ajtót, mire az illető közölte, hogy parkoló autóját meghúztam, s fizessem meg a kárát. Erre nem voltam hajlandó, vitatkoztunk, a feleségem éppen akkor érkezett haza. Ő is bekapcsolódott a polémiába, kiment a fickóval, és bebizonyította, hogy hülyeségeket beszél, mire az meghallván feleségem ízes székely beszédét, lerománozta, és közölte, ne az ő pénzükön élősködjön Magyarországon. Aztán köszönés helyett még fokhegyről odavetette, hogy a férjed is egy koszos román. A férjem? De hiszen ő jászberényi! Mindegy, akkor is az! No, hát így lettem született jászmagyar és fogadott székely létemre én is román.
Vajon az ilyen elfajzott magyarul beszélő embernek ugyan mit jelent június 4-e? Ennek és hasonszőrű liberális társainak ugyan semmit, hiszen az ő szemükben a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, szerbiai, horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyarok szlovákok, románok, ukránok, szerbek, horvátok, szlovének, osztrákok, akiktől vissza kell venni a magyar állampolgárságot és a szavazati jogot. Ezeknek június 4-e örömünnep, hiszen milyen jó, hogy a környező országokban nem kell idegennyelv-tudás ahhoz, hogy megértessék magukat. Ezek nem járnak a Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe, Délvidékre nyaralni, inkább a francia és olasz tengerparton süttetik a hasukat, és Brüsszelbe szaladgálnak bennünket, magyarokat beárulni. Nekik a külhoni magyarok nemzeti kisebbségek, örvendenek annak, hogy azok másodrendű állampolgárok, pedig ők tehetnek arról a legkevésbé, hogy a 20. században – a megkérdezésük nélkül – kétszer is áthúzták a fejük fölött az országhatárokat. Ezek szemében Horthy Miklós nemzetvesztő, Nyírő József, Szabó Dezső, Tormay Cecile és Wass Albert száműzendő a magyar irodalomból, a második világháborúban becsülettel helytálló Magyar Királyi Honvédség és az akkor élt magyarok pedig egytől egyig akasztani való háborús bűnösök.
Ezekkel szemben a nemzeti érzelmű magyarok többsége, mint ahogy kormányunk is, őshonos, elszakított magyar nemzetrészekről beszél, s az elmúlt évek magyar külpolitikája is fényesen bizonyította, hogy a Haza a magasban elvet követve mindent megtesz elszakított véreink sorsának jobbra fordításáért. Nem területi, hanem szellemi nemzetegyesítésre törekszik, magáévá téve a Szabó Dezső-féle gondolatot, miszerint minden magyar felelős minden magyarért!
Nekem és még pár millió nemzettársamnak csonka határokon belül, a Kárpát-medencében és szerte a világban fáj Trianon, de még jobban fáj az 1947-es párizsi békeszerződés, amely még az 1920. június 4-i diktátumnál is gyalázatosabb. Számunkra nem létezik Bratislava, Mukacevo, Targu Secuiesc, Novi Sad, Eisenstadt, de szívünkbe vésett térképünkön ott ragyog az ezeréves Magyar Haza, benne Pozsonnyal, Munkáccsal, Kézdivásárhellyel, Újvidékkel és Kismartonnal, minden ott élő nemzettestvérünkkel és a nemzetiségekkel együtt. Anyanyelvünk, hitünk, múltunk és a Szent Korona forraszt minket egybe, és a magyar élni akarás. Nemcsak múltunk, de jelenünk és jövőnk van a Kárpát-medencében, a magyar nemzet ezért egy és oszthatatlan! A békeszerződések pedig nem örökkévalók, hiszen Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió már rég szétesett, de mi még itt vagyunk. Nekünk, igaz magyaroknak ezt jelenti a nemzeti összetartozás napja!
Vajon az ilyen elfajzott magyarul beszélő embernek ugyan mit jelent június 4-e? Ennek és hasonszőrű liberális társainak ugyan semmit, hiszen az ő szemükben a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, szerbiai, horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyarok szlovákok, románok, ukránok, szerbek, horvátok, szlovének, osztrákok, akiktől vissza kell venni a magyar állampolgárságot és a szavazati jogot. Ezeknek június 4-e örömünnep, hiszen milyen jó, hogy a környező országokban nem kell idegennyelv-tudás ahhoz, hogy megértessék magukat. Ezek nem járnak a Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe, Délvidékre nyaralni, inkább a francia és olasz tengerparton süttetik a hasukat, és Brüsszelbe szaladgálnak bennünket, magyarokat beárulni. Nekik a külhoni magyarok nemzeti kisebbségek, örvendenek annak, hogy azok másodrendű állampolgárok, pedig ők tehetnek arról a legkevésbé, hogy a 20. században – a megkérdezésük nélkül – kétszer is áthúzták a fejük fölött az országhatárokat. Ezek szemében Horthy Miklós nemzetvesztő, Nyírő József, Szabó Dezső, Tormay Cecile és Wass Albert száműzendő a magyar irodalomból, a második világháborúban becsülettel helytálló Magyar Királyi Honvédség és az akkor élt magyarok pedig egytől egyig akasztani való háborús bűnösök.
Ezekkel szemben a nemzeti érzelmű magyarok többsége, mint ahogy kormányunk is, őshonos, elszakított magyar nemzetrészekről beszél, s az elmúlt évek magyar külpolitikája is fényesen bizonyította, hogy a Haza a magasban elvet követve mindent megtesz elszakított véreink sorsának jobbra fordításáért. Nem területi, hanem szellemi nemzetegyesítésre törekszik, magáévá téve a Szabó Dezső-féle gondolatot, miszerint minden magyar felelős minden magyarért!
Nekem és még pár millió nemzettársamnak csonka határokon belül, a Kárpát-medencében és szerte a világban fáj Trianon, de még jobban fáj az 1947-es párizsi békeszerződés, amely még az 1920. június 4-i diktátumnál is gyalázatosabb. Számunkra nem létezik Bratislava, Mukacevo, Targu Secuiesc, Novi Sad, Eisenstadt, de szívünkbe vésett térképünkön ott ragyog az ezeréves Magyar Haza, benne Pozsonnyal, Munkáccsal, Kézdivásárhellyel, Újvidékkel és Kismartonnal, minden ott élő nemzettestvérünkkel és a nemzetiségekkel együtt. Anyanyelvünk, hitünk, múltunk és a Szent Korona forraszt minket egybe, és a magyar élni akarás. Nemcsak múltunk, de jelenünk és jövőnk van a Kárpát-medencében, a magyar nemzet ezért egy és oszthatatlan! A békeszerződések pedig nem örökkévalók, hiszen Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió már rég szétesett, de mi még itt vagyunk. Nekünk, igaz magyaroknak ezt jelenti a nemzeti összetartozás napja!