−Előd
ĀMi az igazság terén állunk, mi egyetértünk, s egyet akarunk, mi mindnyájan a hazát akarjuk megmenteni, s így velünk az Isten. És ha Isten velünk, ki ellenünk? – mondta Könyves Tóth Mihály református lelkész Debrecenben
ĀA csendőrlaktanyában már oroszok voltak, és az utcai harcokban bejutottak a házunkba, áttörték a belső közfalakat, és úgy nyomultak előre – emlékezett vissza a harcokra Sárosi Ervinné
ĀHa téli fagy van idehaza, eszembe jutnak az áttörés borzalmas napjai és megjelenik előttem a csonttá fagyott, segítséget kérő honvéd arca – írta Medve Pál testőr őrmester
ĀA budapesti csata hetvenötödik évfordulójára több érdekfeszítő, új kötet jelent meg,interjúkkal, visszaemlékezésekkel, gazdag forrásanyaggal
ĀA körülzárt főváros lakossága nem akarta elhinni, hogy a háború a házuk küszöbéhez érkezett
ĀKi kell irtanunk minden mérget a nemzet testéből és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, amelynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál – mondta Horthy Miklós
Ā„...a magyarul csupán káromkodni tudó huszártiszt esküt tett a magyar alkotmányra, és annak védelmében rántott szablyát”
ĀSzázhetven esztendővel ezelőtt, a „hódolati szerződés” ratifikálását követően 1849. október 2-án nyitotta meg kapuit a komáromi erőd, amelyet október 4-ig adtak át a honvédek
ĀHetvenöt esztendővel ezelőtt, 1944 szeptemberében már elérte a Magyar Királyság keleti részét a „gépesített tatárjárás”.
ĀNyolcvan esztendővel ezelőtt, 1939. szeptember 1-jén Lengyelország német lerohanásával vette kezdetét a második világháború
ĀKényszerítve vagyunk a… harcot újból folytatni életre halálra, hogy… fegyvereink becsületét megmentsük, vagy férfiasan dicsteljes halált haljunk a hazáért – áll Klapka 1849. szeptember 25-i napiparancsában
ĀSzázhetven évvel ezelőtt, 1849 forró nyarán hiába harcolt megfeszített erővel az ellátási gondokkal küszködő honvédsereg, hiába hirdettek keresztes háborút az intervenciós csapatok feltartóztatására, győzött a nyomasztó túlerő
ĀA segesvári úton (…) huszáraink sikertelen támadása után, nagy tömegben, fellobogózott lándzsaerdővel vágtattak az oroszok ulán ezredei, s zilált gomolyba gyűrt katonáinkat maguk előtt söpörték – emlékezett vissza Gyalokay Lajos táborkari százados
ĀA győri vereség hírére a haditanács elvetette Görgei Artúr tábornok komáromi összpontosítási tervét, és helyette a gróf Henryk Dembiński altábornagy-féle Tisza–Maros szögi erőkoncentrációt fogadta el
ĀTábornok úr! Ugrassa a lovát jobbra, mert istenuccse leüti a golyó. Görgei visszanéz, s azt mondja Lisznyaynak: – aki fél, hazamehet… Lisznyay se szólt többet, egész álló nap – jegyezte fel 1849. június 21-e kapcsán a Feldunai hadsereg egyik ordonánca
ĀA honvéd zászlóaljak tömegeiből felhangzik a jelszó: Éljen a magyar! Az Isten és a szabadság nevében »előre, honvéd!«
ĀMa kell győzni, vagy mehetünk vissza a Tisza mögé! Ez a két megoldás van, harmadik nincs. Damjanich még mindig állja a csatát, Aulich előrenyomul: győznünk kell! – rivallt rá Görgei Klapkára Isaszegnél
ĀCsehszlovákia megszűnt 1939. március 18-án 0 óra 40 perckor. Éljen Magyarország! – e sorokat az ungvári 24. gyalogdandár parancsnoka írta az uzsoki határállomás jegyzőkönyvébe
Ā„Rajta, magyar! Éljen a haza!” – hangzott végig a lángoktól veresre festett sötétségben, e kiáltással az egész tömeg szuronnyal rohan előre, s megfoghatatlan sebességgel mássza meg a sáncokat, töri be a főkaput, kaszabolja le az ágyúi mellett az ellensége
Ā„Egy császári katona felém rohant és megragadta a bal karomat. Tudtam, hogy mint osztrák fogoly, nem találok irgalmat. Masszív ezüstkeresztemmel fejbe vágtam és elszabadultam” – jegyezte fel a kápolnai ütközetről báró Mednyánszky Cézár római katolikus táb
ĀEszem benned azt a tót istent, te kutya! Húzd be azt a csúnya zászlót, mert kirántom alólad ezt a tornyot! – így rivallt rá egy bősz Nádor-huszár az eperjesi bakterra, aki ijedtében azonnal bevonta a császári lobogót
ĀÉn a szeptemberi háborúbefejezést csak egy szép álomnak gondolom, amit vagy kimondott Kállay, vagy nem, de bennünk élt! A világpolitikában nem voltunk annyira járatosak, hogy ezt a lehetetlen álmot ne higgyük el! – emlékezett vissza kecskeméti búcsúztat
ĀEkkor láttam először Görgeit, és így látva őtet az a szorongástól sem ment izgatottság, mely az egészen váratlanul beállott helyzeteknek válsággal fenyegető volta miatt elfogott, egyszerre eltűnt, s azt a bizalom világa váltotta föl – emlékezett vissza Ga
ĀHáromszék bármily erővel szembeszáll, mely nem V. Ferdinánd magyar király és a magyarhoni kormánytól jön – üzenték Sepsiszentgyörgyről a székelyek Puchner császári altábornagynak 1848 novemberének végén
ĀNyári Gábor történész hiánypótló könyve az 1945 utáni emigrációról
ĀA második világháború kitörése előtti utolsó békeév, 1938 sorsdöntő fontossággal bírt nemzetünk történelmében
ĀNincs más választás, előre kell menni, mert ha nem megyünk, többet vesztettünk, mint ha három csatát vesztenénk – jelentette ki Görgei Artúr ezredes a schwechati csatát megelőző haditanácson
ĀA hóhér, Franz Bott fia 1899-ben beszélt arról, hogy Damjanich János fehér köpenyét apja úti ruhaként használta, és a vértanúk ruhái évekig hevertek náluk Brünnben
Ā48 000 horvát és szlavón követte felhívásomat, s lépte át a Drávát múlt hó 11-én, és nyomult Székesfehérvárig (…), a valamennyi hatóság által elhagyott föld nem volt képes megfelelő ellátást nyújtani, elmondhatatlan fáradságba került a népfelkelők (…) töm
ĀA Szovjetunió hatalmi érdekeit szolgáló Varsói Szerződés (VSZ) erőinek első alkalmazására az 1956-os magyarországi események szolgáltak indokul