Euróhorror

Többek között azzal is, amelyet most az amerikai World News Daily hírportál „újra felfedezett”, és hála Lovas Istvánnak, erről az újrafelfedezésről most már a magyar közvélemény is értesülhetett. Mi tagadás, különös érzés most több mint másfél évtized elteltével újraolvasni ezt az ENSZ-dokumentumot, amely a „Replacement Migration: Is It a Solution to Declining and Aging Populations?” címet viseli, vagyis magyarul Helyettesítő migráció: Ez lenne a megoldás a csökkenő létszámú és elöregedő népesség számára? A cím végén álló kérdőjel talán az egyetlen mentség vagy inkább csak magyarázat, hiszen mentség nincs a dokumentum készítői számára. Azt azért nem árt elöljáróban hozzátennem, hogy akkoriban, vagyis 2000 és 2002 között, amikor a kormánybizottság titkáraként számos alkalommal találkozhattam a magyar tudományos élet legnagyobb tekintélyű tagjaival, többek között a Magyar Tudományos Akadémia vezetőivel is, ez az anyag nemcsak hogy megdöbbenést vagy felháborodást nem váltott ki körükben, de mintha még teljesen helyénvalónak is vélték volna annak tartalmát. És akkor lássuk ezek után röviden összefoglalva ezt a „tartalmat”, ami az elmúlt néhány év globális hatalmi örvényléseinek, a „bevándoroltatás” nevű planetáris csúcsfegyver bevetése nyomán már egész mást üzen, mint 2000-ben üzenhetett az akkor még talán nem egészen alaptalanul jóhiszemű olvasónak. Nos, a dokumentum abból indul ki, hogy Európa népességének fokozódó csökkenése és elöregedése olyan törvényszerűség, ami, legalábbis migráció nélkül, kikerülhetetlenül magával hozza földrészünk hanyatlását. Fontos már itt hozzátenni, hogy fel sem merül a kérdés, hogy vajon mitől törvényszerű, és hogy Európa népe esetleg önmagára építve tehetne-e még valamit azért, hogy a dráma elkerülhető legyen. Az anyag két alapvető okot említ: a termékenységi ráta egyetemes csökkenésének elvét, illetve Európában is megvalósuló gyakorlatát, valamint a születéskor várható élettartam fokozatos növekedését. Mindezekből adó­dóan a helyzet kulcsát annak a rátának a változásában látja, amelyet a munkaképes korúak és az öregkorúak (65 év feletti népesség) hányadosa képez. Ezt hétköznapi nyelvre talán úgy fordíthatnánk, hogy egy öregkorúra hány „eltartó” jut. A csökkenő termékenység és hosszabbodó élettartam miatt ugyanis ez a mutató folyamatosan csökken, és egyre súlyosabb elosztási konfliktusokat szül, ami tovább rontja az erre a „lejtőre” kerülő társadalmak helyzetét. Az anyag szerint a termékenység 1950 és 2000 között a felére csökkent (2,6-ról 1,3-ra), pedig a népesség hosszú távú egyensúlyának a fenntartásához legalább 2,1-re volna szükség, és azt feltételezi, hogy Európa erről az alacsony szintről már nem tud visszatérni a normális mértékre. Az előbb már említett „eltartott-aktív kereső” arány az 1950-es egy a nyolchoz szintről 2000-re egy a négyhezre csökkent, majd 2050-re szintén megfeleződik, és az egy a kettőhöz kezelhetetlen szintjére esik vissza. Mindezt előre bocsátva, a dokumentum rátér annak a bemutatására, hogy mi történik akkor, ha nincs semmilyen változás, és nincs migráció sem 2050-ig. Illetve megvizsgálja, hogy a migrációnak milyen szintje szükséges bizonyos stratégiai célok eléréséhez. Ezek a stratégiai célok a következők. Az első, hogy 2000 és 2050 között ne csökkenjen Európa népessége. A második, hogy ne csökkenjen az aktív keresők száma sem a 2000. évi szint alá. A harmadik, hogy az aktív keresők-eltartottak aránya semmiképpen ne menjen az egy a háromhoz szint alá, és végül a legkeményebb feltétel, hogy ez a mutató egészen 2050-ig megmaradjon a 2000. évi egy a négyhez szinten.

És akkor lássuk a valóban megrendítő számokat. Ha Európa egyetlen migránst sem fogadna be, írja az anyag, akkor termékenységi rátája végig az egyensúlyhoz minimálisan szükséges szint alig több mint felét érné el. Földrészünk népessége így nagyjából százmillióval, tehát 15 százalékkal csökkenne, és 2050-ben már alig két aktív kereső jutna egy öregkorúra. Ha viszont mégis elfogadja a migrációt mint „megoldást”, akkor attól függően, hogy a négy említett stratégiai cél közül melyiket teszi a magáévá, a következő számú migránst kellene befogadnia. Ha megelégszik azzal, hogy ne csökkenjen Európa népessége 2050-ig, akkor minimum százmillió migráns befogadására van szükség. És innentől már csak erős idegzetű olvasóimnak javaslom írásom további követését, mert talán sejthető, ha ez a minimum, akkor a további három stratégiai cél teljesítéséhez mire lenne szükség. Ha azt akarja Európa, hogy ne csak az össz­népessége ne csökkenjen, de a munkaképes korú népessége se, akkor már 161 millió migránst kell befogadnia 2050-ig. Ha még bátrabb és elszántabb Európa népe, és azt akarja, hogy a kereső-eltartott arány semmiképpen ne csökkenjen három alá, tehát minden öregre legalább három aktív korú jusson, akkor viszont már 235 millió migráns befogadását kell vállalnia. És végül, ez már a kozmikus horror vagy inkább humor, ha azt akarja Európa, hogy ez az arány a 2000. évi egy a négyhez alá sem mehessen a 2050-ig tartó időszakban, akkor viszont egymilliárd 386 millió migráns befogadására van szüksége. A dokumentum egyébként „korrekt” módon azt is közli, hogy ennek nyomán 2050-ben Európa népességének 75 százalékát már a 2000 és 2050 között bevándoroltak és utódaik teszik majd ki. Azt hiszem nincs mit hozzátenni, lehet választani!