Lóránt Károly

Vélemény és vita

Demográfiai gondolatok

Ha Európa gyáva szembemenni a kultúrkommunista eszmékkel, a politikai korrektségel és a tőkés társaságok érdekeivel, akkor végül a terjeszkedő iszlám martaléka lesz

Épp nem akadt semmi dolgom 2004 decemberében az Európai Parlamentben, és hogy az időt valamivel elüssem, demográfiai modellt készítettem az Európai Unióra. Ez egy egyszerű Excel-tábla volt, amelyben az európai lakosság demográfiai változásait ötéves csoportokra bontva vizsgáltam az idő előrehaladtának függvényében. A modell érdekessége, egyben egyedisége abban volt, hogy a lakosságot megbontottam muszlim és nem muszlim részre, amit a valódi demográfusok – a számítások nyilvánvalóan rasszista jellege miatt – nem mertek megtenni.

Az persze nehézséget okozott, hogy a modellhez szükséges demográfiai jellemzőkre (népességszám, korspecifikus halálozási ráták, termékenység) nem voltak adatok az európai statisztikákban (az amerikaiak közölnek rasszok szerint bontott demográfiai adatokat), s ezen úgy segítettem, hogy elemeztem a kibocsátó országok demográfiai adatait, és az ott tapasztalt tendenciákat vezettem tovább. A muszlim lakosság kiinduló számarányát a különböző újságokban és más kiadványokban megjelent adatok alapján igyekeztem megbecsülni.

A modell úgy működött, hogy mondjuk a 20-24 éves korosztály férfi és női tagjai az adott ötéves korspecifikus ráta szerint meghaltak, a többiek pedig 25-29 évesek lettek. A 20-24 éves nők által szült gyermekek (fiúk, lányok) pedig a következő öt év 0-4 évesei lettek. Ezeket az adatokat még ki kellett egészíteni a (nettó) bevándorlás hatásával. A modell terjedelmi korlátai miatt százéves korban sajnos mindenkinek meg kellett halnia. A modell olyan blokkokra bontva készült el, hogy az egyes blokkok egyszerű egymás alá másolásával az idők végezetéig lehetett volna számolni vele, de gyakorlati okok miatt 2300 volt a modell időhorizontja. Az összes lényeges paramétert egy kontrollpanelről (vagyis az Excel-tábla egyik lapjáról) változtatni lehetett, így a modellező preferenciarendszere szerinti végeredmény volt kihozható belőle. A modell eleve úgy készült, hogy kis gyakorlással bárki tudjon vele számításokat végezni.

Nos, az ilyen modellekre mondják, hogy garbage in, garbage out, vagyis szemét megy be és az is jön ki belőle. Ez természetesen ez esetben is igaz, de van egy dolog, ami a modellt mégis hasznossá teszi. Bármekkora is legyen ugyanis a tévedés a kiinduló adatokban, a végeredményt lényegében a termékenységi ráták határozzák meg. Legfeljebb egy valamilyen időponti muszlim–nem muszlim arányt közelebb vagy távolabb visznek néhány évtizeddel, ami nem is olyan sok, hiszen a modell kidolgozása óta már több mint egy évtized telt el, és a jelenlegi események csak ráerősítenek a modell előrejelzéseire.

Amikor elkészültem az elemzéssel, természetesen először parlamenti csoportomnak mutattam meg, amely egyik lábáról a másikra állva nem tudott mit kezdeni vele (a politikailag inkorrekt volta miatt), noha mi voltunk az euroszkeptikusok, ahol a Brexitet sikeresen levezénylő Nigel Farage is volt, illetve van. Végül akadt egy kevésbé félénk olasz kolléganő, aki a csoport (INDEM) honlapjára feltette, és az ma is ott található, elég csak a Google-be beírni, hogy: Karoly Lorant The Demographic Challenge in Europe. Természetesen az elemzésnek némi propagandát igyekeztem csinálni, így átmentem a The Europe’s World nevű, huszonötezer példányszámban megjelenő folyóirat szomszédos szerkesztőségébe, hogy ott közöljék. A közlésre ugyan nem került sor, de amikor 2006 tavaszán Klaus Regling, a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság vezérigazgatója (mondjuk az unió gazdaság- és pénzügy-minisztériumának államtitkára) írt egy cikket (a bevándorlást támogatva) arról, hogy az elöregedés hogyan torpedózza meg Európa növekedési potenciálját, megkértek, hogy írjak hozzá kommentet. A komment azzal a mondattal végződött, hogyha nem tudunk változtatni a teljes termékenységi rátákon, akkor egy olyan időhorizonton, mint amennyi idő Napóleon és Wellington kora óta eltelt, az európai rassz, a „homo europenesis” kihalt fajtává válik.

Az Európai Parlament INDEM csoportjának honlapján lévő dolgozatomat azután elég sokan megtalálták. Egyszer csak cseng a telefonom 2009-ben, és a vonal másik végén Adrian Michaels a The Daily Telegraph külpolitikai főszerkesztője kérdi, hogy használhatják-e az anyagomat. Amire természetesen igen mondtam. A Daily Telegraphból azután számos más neves világlap átvette a hivatkozást, s a mai napig is hivatkoznak rá, főleg azért, mert hasonlóan alapos elemzés a témáról (politikailag inkorrekt volta miatt) azóta sem készült.

Amit én a tanulmány talán legjelentősebb részének tartok, az az, hogy Norvégia korspecifikus termékenységi rátáira negyvenéves idősorokat találtam, amelyek világosan mutatják, hogy az európai demográfia azért alakult ilyen tragikusan, mert a huszonéves lányok termékenysége drasztikusan csökkent, és bár a harmincéveseké némileg nőtt, az messze nem kompenzálja a huszonévesekét, tehát azok a gyermekek, akiket a nők huszonéves korukban nem szülnek meg, nagy valószínűséggel sohasem fognak megszületni. Jelenleg az Európai Unió teljes termékenységi rátája 1,6, mélyen a népesség fenntartásához szükséges 2,1 alatt, míg a bevándorlókat kibocsátó régiókban (szubszaharai Afrika, Közel- és Közép-Kelet) ez az arány 3-4 között van, és feltételezhető, hogy az Európában letelepedett bevándorlók, ha csökkent mértékben is, megtartják eredeti hazájuk demográfiai jellemzőit.

A jelenlegi tendenciák mellett (a modell 1,6 nem muszlim, 2,7 muszlim teljes termékenységi rátával és évi kilencszázezer muszlim bevándorlóval számolt) az évszázad végére az európai lakosság közel fele muszlim lesz, Nyugat-Európa egyes országaiban pedig a muszlim lakosság többségbe kerülhet. Az unió jelenlegi húszmillió körülire becsült muszlim lakossága 2100-ra kétszázmillióra növekedhet.

A problémát az jelenti, hogy a muszlim bevándorlók az európai kereszténygyökerű társadalmakba integrálhatatlanok, és e tekintetben idézzünk egy tekintélyt, Angela Merkelt. A The Guardian tudósítása szerint (Angela Merkel declares death of German multiculturalism, The Guardian, 2010. 10. 17.) a kancellár asszony, pártja, a CDU ifjúsági konferenciáján a következőket mondta: „A hatvanas évek elején vendégmunkásokat hívtunk Németországba. Azzal áltattuk magunkat egy darabig, hogy nem fognak itt maradni, de nem ez történt… Azután azt kezdtük mondogatni, hogy fogadjunk el egy multikulturális koncepciót, és éljünk boldogan egymás mellett, és legyünk boldogok, hogy egymással élünk. De ez a felfogás elbukott, és végképp elbukott.”

A tapasztalatok szerint a teljes termékenységi ráta 0,10–0,15-dal tud javulni évtizedenként. Ha ezt a tempót tudjuk tartani, akkor a lakosság fenntartásához szükséges 2,1-es értéket mintegy három-négy, esetleg öt évtized alatt érhetjük el. Ha ugyanezen idő alatt a muszlimok jelenlegi 2,7-re becsült rátája 2,1-re csökken, és fokozatosan a bevándorlás is leáll, akkor Európa muszlim népessége a század második felében valahol százmillió körül stabilizálódhat, és a lakosság mintegy húszszázalékát fogja kitenni.

A nem muszlim lakosság termékenységi rátájának növeléséhez a huszonéves lányok termékenységi rátáját kellene számottevően megemelni, amihez a mostanihoz képest jelentősen eltérő kulturális és gazdasági feltételek szükségesek. Mindenekelőtt Európa-szerte meg kell változtatni azt a feminista felfogást, hogy a gyermeknevelés, a családi munka – a Klubrádió egy jeles riportalanyát idézve – elb…tt idő. A társadalom fenntartásához lényegesen több – és nem gépesíthető – munka kell annál, mint amit az 1930-as években kreált GDP mér. A statisztikában is meg kellene adni a társadalmilag szükséges munka becsületét.

Gazdasági oldalról – a gyermekvállalás támogatása mellett – a legfontosabb a stabilitás, a munkahelyek állandósága. Ez nehezen valósítható meg a globalizáció, vagy ahogy David C. Korten nevezte, a tőkés társaságok világuralma idején. De elgondolkodott-e már valaki azon, hogy mi lesz a vége annak, ha mindent Kínában gyártunk, mert ott olcsóbb?

Az bizonyos, ha Európa (és az unió) nem tud változtatni felfogásán, mert gyáva szembemenni a kultúrkommunista eszmékkel, az azokat védő politikai korrektséggel és a tőkés társaságok érdekeivel, akkor akár az egekig emelhetjük déli határainkon a falakat, a történelmi Európa végül a terjeszkedő iszlám martaléka lesz.