Vélemény és vita

Civilizációs kriptám

A tavaszi napsugár melegét nem tudom eltenni. A fájdalmat sem, amely hosszú évek alatt megkeserítette s megkönnyítette életünket és halálunkat

Észre sem vettem, hogy egy ideje mindenféle holmikat rakosgatok egyik helyről a másikra. Fényképeket, jegyzetfüzeteket, könyveket. Tudom, hogy nincsenek jó helyen, de még nincs meg a végső sorsuk sem, az én személyes időkriptám. Csak most tudatosult ez bennem, amikor olvastam egy bizonyos civilizációs kriptáról, amelyet 1940-ben készítettek, akkori tudásuk szerint úgy, hogy a felnyitásáig – 8113-ig – a tartalma épségben megmaradjon. Úgy számoltak, hogy így éppen a civilizációnk közepének tár­gyait, dokumentumait archiválják, az egyiptomi kezdetektől a nagyon távoli jövőbe tekintve. Bármi is történjen a Földön addig, utódaink nagyot néznek majd, ha kinyitják az ajtaját, mert ez a szöveg várja őket:
„A civilizációnk épp készül eltemetni önmagát, ebben a kriptában rátok hagyjuk.”

Rengeteg értéket zsúfoltak be a sírkamrába. Ott a Biblia és a Korán, az Iliász, az Isteni színjáték, műalkotások filmen és persze az Elfújta a szél forgatókönyve. Talál majd a 8113-ik év embere tollaslabdaütőt, kenyérpirítót, egy üveg sört és sörnyitót is, sőt rengeteg mikrofilmen tudományos tételeket, felvételeket a bolygónkról. Mindemellett Hitler, Mussolini, Sztálin és Roosevelt beszédeit is. A kripta megalkotóinak hangulatára rányomta bélyegét a második világháború, bár az ötlet keletkezésekor az még ki sem tört, s Amerika majd csak 1941 legvégén lép be a harcolók sorába. Valamit viszont már sejthettek. A háborút majd lényegében eldöntő egyik repülőgép-hordozó anyahajójukat, vagy a nagy négymotoros bombázót, amelyet 1938-ban mutattak be, mégse tuszkolhatták bele a „félszobányi” helyiségbe. De Donald kacsa és Popeye, a tengerész ott van. És a New York Herald Tribune egy száma is, amely szintén tömegpusztító fegyver.

Szóval Underwood írógépemet és a kínai vázámat nem teszem be az én időkapszulámba, mert ilyet is tartalmaz az amerikai kripta. A nagymamámtól örökölt kézi mérleget sem (az eredeti súlyokkal) és a Singer varrógépet sem, mert ez is befért nekik! De hát mit ér az a pedálos varrógép Knapp őrmester örökbecsű szavai nélkül: „Meghajtom, mint Singer a találmányát!”

Bronz sasom, amelyet az Ecserin vettem, szintén marad, mert az atlantai kripta jegyzéke szerint van bent „műanyag madár” is. Ahogy az amerikaiakat ismerem, az is sas lesz, hófehér selyemsállal a nyakában. Nem teszek be kedvenc lemezt, filmet, könyvet, italt, semmi ilyesmit. Végül is nem arra készülök, hogy én nyissam ki azt az átkozott időkapszulát. A feltámadáskor nem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, nem is ugyanazok leszünk, akik ma vagyunk, legalábbis nagyon remélem.

Az időkapszula utódainknak szól, elásni sem kell, az űrbe kilőni sem, inkább cipelni tovább és tovább, átadni mint egy stafétát. Akár cél is lehet ez. A nagy családokban a hatalmat, gazdagságot, befolyást, hírnevet. Máshol átörökíteni, átadni, átizzadni, áterőltetni a tehetséget. És átvészelni a nehéz, rabló, pusztító időket, amikor a barbárok még a legszentebb, legszemélyesebb, legkiszolgáltatottabb időkapszuláinkat – sírjainkat – is kirabolják, csont­jainkat szétszórják, meggyalázzák.

Rakosgatom a tárgyakat tovább innen oda, onnan amoda. Fényképek. Mind régiek. Húsz éve már nincs is fényképezőgépünk. Dédapámról kedvenc képem, lányainkról, rólunk néhány. Könyvnapon, előadásokon. Esküvő. Csavargások Európában. Temetés. A többi már csak a számítógépben, telefonban. Azok úgyis elvesznek. Talán 8113-ban áram sem lesz. Az amerikaiak betettek egy áramfejlesztőt a kriptába, meg filmvetítőt is, sőt biztosan egy használati utasítást is. Angolul. S ha valami nem úgy alakulna, ahogy elképzelték: egy gépet, amely megtanít angolul! Ezt szeretem bennük, ezt a makacs pragmatizmust, amiben van egy nagy adag optimizmus is. Lehet, hogy már áram se lesz, de itt a szélgenerátor, üzemeld be, és nézd a filmet. Szinte látom az elképedt utódainkat, amint Popeye-t és Donald kacsát nézik. De lehet, hogy Clark Gable és Vivien Leigh lesz számukra elborzasztó?

Nemsokára már ki kell választanom száz fényképet. Ennyiben szabom meg a felső határt. Bele kell férnie mindenkinek, minden szép pillanatnak, mindennek, ami fontos volt az életünkben. Az iratok? Diplomák, bizonyítványok, jogosítványok. Nem tudom. Rakosgatom még. Születési anyakönyv. Mellé majd beteheti valaki a halálozásit is. Így kerek lesz a történet. Talán ennyi elég is lenne. Esetleg a keresztelésről az okirat. De már megint arra gondolok, hogy valahol, valaki kérheti, igazoljam, hogy születtem, megkereszteltek és meghaltam. Ez már beteges. Vagyis emberi. Az okmányok terrorja. Manapság egy levelet, sőt, a gyógyszeremet is csak személyi igazolvány felmutatása árán adják ki. S ha nem tudom magam igazolni? De persze az ember nem akkor születik, mikor a világra jön, s nem is akkor hal meg, amikor sebesült testében elfogy az élet. Már előbb itt van és tovább is él, valahogyan biztosan, s olyan is akad, aki halhatatlan.

Talán a naplóim. Nem, ez igazán felesleges. A könyvek, amelyeket írtam? Azokból egy-egy példányt beteszek. Hátha tudnak majd 8113-ban magyarul! Hogy is írta Dante? „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz utat nem lelém.” Talán innen a gondolat: hogy az emberi civilizáció felénél jártak 1940-ben. Szeretne mindenki, még az emberiség is a közepén járni a dolgoknak. Már nagyon sokat tud, s most jön még a java! Már sokat tett, de most jön a ragyogás. Nem tudom, olvasták-e az atlantai jövőnek üzenők, hogy a paradicsomba Vergilius, az örök kísérőnk nem kalauzolhat minket.

Könyveimet elteszem, beléjük írtam az életem. Az életünk. Mindent, amit tudtam a világról. Valamit tudtam pedig, vagy csak éreztem, rossz jóslatokat is, de éjbe néző boldogságot is. Szerettem volna, ha a nem tudományos írásaim részleteiről is kérdeznek. Miért ez a jelző, mire utal ez a fordulat? Biztos legyek benne, hogy értik. S így „értelme van”. Remélem volt. Sokat kockáztattam, sokat is áldoztam ezért. Mintha látnék a sötétben, hallanék a csendben. Hiszen félek is, kétségek is gyötörnek: úgy látom, megelőzik az időt a férgecskék. Szétrágcsálják gondolataimat, miként majd testemet is. Hát ezért a teljesség a lélek, s mulandó a test s a szellem. A lélekben marad fenn a szellem, így talán a könyveket sem kellene kis faládámba gyűjtenem. De hát mégis: Szókratész, Arisztotelész, Aquinói Tamás és Dante vajon eljutott volna hozzám, ha csodák folytán nem maradnak meg pergamenre kézzel írott műveik? Milyen csodálatos, hogy teljes meggyőződéssel mondom: lehet.

Ezért néhány filmet is rejtek az időkapszulámba, hogy lássák gesztusainkat, emberi arcunkat, tekintetünket. Hallják, ha kedvesek voltunk, vagy ha sziporkáztunk. Hiszen kettőnk időkapszuláját kell elkészítenem: a feleségemét és az enyémet. Nem bízom az utókorban. Nem bízhatom másra. Elfelejtenek, de hogy őt feledjék! Nem szabadna hagynom, de a mai szánalmas eszközöket használni nem akarom. Lássák majd meg 8113-ban a kíváncsi régészek, és legyenek nagyon büszkék rá, hogy emberek, ha emberek lesznek még egyáltalán, akik feltörik a zárat.

A tavaszi napsugár melegét nem tudom eltenni, amely olyan boldoggá tett minket, amikor kora áprilisban átjárta testünket Füreden egy kiskocsma teraszán. A forró homok pergését sem, amelyben Ravenna egyik terén megmelegítettük a konzervünket, amikor először Itáliában jártunk. A fájdalmat sem, amely hosszú évek alatt megkeserítette s megkönnyítette életünket és halálunkat. A tartást sem, amelyhez kifelé a végsőkig ragaszkodtunk, de amelynek álarcát, ha ketten maradtunk, levehettük. Micsoda megkönnyebbülés volt!

Rakosgatom a holmikat egyik helyről a másikba. A mi időkapszulánk, civilizációs listánk vajon hová kerül? Az űrbe nem lövik, páncélkriptába sem hegesztik. Én sem ásom el. Jön velem, mikor elválunk, a testem és a lelkem. Testtel nem vész a lélek, s ami érték volt bennünk, az az örök részhez csapódik. Remélem.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom