Beton atya

Püspök atya minden egyes elismerése, kitüntetése átvételekor hangsúlyozza, hogy munkája sikeréhez mindig hozzájárultak azok a „háttéremberek” – jelesül segédlelkészek, szerzetesnővérek, gyóntatók, lelki-vezetők, a Karitász önkéntesei, szülők, az egyháztanácsok tagjai – akik folyamatosan segítették és támogatták a tevékenységét. Aranymiséjén a sok megpróbáltatás ellenére is elégedetten összegezte életútját: „Ez az ötven év azzal telt, hogy mindkét kezével védett az Úr. Egyikkel tartott,
a másikkal pofozgatott…”

Nézzük, hogyan védelmezte és miképpen pofozgatta az Úr Béla atyát az elmúlt 76 esztendőben.
Nehéz volt az életútja mind a családját ért megpróbáltatások miatt, mind a keresztény egyházakat üldöző kommunista rendszer miatt. Hétévesen elvesztette az édesanyját, így húgával együtt félárvaként nevelkedett. Budapest külterületén, Kelenföldön nőtt fel. Játszótársai szegény sorú gyermekek voltak. A kelenföldi tanító – a tanügyi utasításnak megfelelően – inkább mesélt Sztálin elvtárs emberiséget megmentő tetteiről, vagy próbálta megrajzoltatni a gyermekekkel az Auróra cirkálót és a vörös csillagot. Édesapja esti intelmei értették meg vele, hogy nem feltétlenül annak van igaza, akié a hatalom. Egész életre szólóan átélte egy keresztény közösség nevelő, oktató, és karitatív gondoskodását, amikor még gyermekként csatlakozott a Regnum Marianum mozgalomhoz. Az ott szerzett tudásával bejutott a piarista gimnáziumba, és ott is érettségizett 1959-ben. Még ebben az évben felvették az esztergomi Érseki Hittudományi Főiskolára. Mivel a Regnum Marianum közösségben a későbbiekben is tevékenyen részt vett, hatósági parancsra harmadévben több tanulótársával együtt elbocsátották a főiskoláról.

A főiskoláról történő kizárása után másfél évig mezőgazdasági munkásként permetezett, majd takarított, míg nagy nehézségek árán visszakerült a szemináriumba, 1965. június 20-án szentelték pappá. A Kádár-korszak titkosszolgálata tudomásul vette Béla atya pappá szentelését, de meg akarta akadályozni, hogy szolgálati helyén közösséget teremtsen. A közösségteremtő munkához idő kell, amit nem adtak meg neki. Volt olyan hét év a papi működésében, hogy évente újabb és újabb helyen kellett ellátnia papi szolgálatát. A Regnum Marianum volt tagjait kiemelten figyelték a titkosszolgálatok – volt olyan időszak, amikor húsz különböző ügynök figyelte Béla atyát és írt róla jelentéseket. Ilyen vészterhes években is Béla atya mindig következetesen törődött a fiatalok hitoktatásával és nevelésével. Velük sportolt – így mint eredményesen szerelő balhátvéd kapta meg futballista társaitól a „Beton atya” ragadványnevet. Gyakran kirándult a fiatalokkal. A titkosszolgák éberségének kijátszása érdekében nem egy nagy csoportban indultak útnak, hanem különböző helyekről elindulva egyenként, vagy csak néhányadmagukkal érték el a távoli találkozópontot, ahol előadásokat hallgattak, és közös lelkigyakorlatot tartottak. A fiatal lelkek megnyerése érdekében plébániáján meghonosította a gitáros misét, majd gitáros ifjúsági táborokat is szervezett.
Rendszeresen tartott ifjúsági lelkigyakorlatokat. A hetvenes évektől a nagymarosi katolikus ifjúsági találkozók egyik szervezője és vezetője volt. Nemcsak szűkebb körben vállalta az előadói szerepet, hanem fokozatosan elfogadtatta a hatóságokkal a nagyobb létszámú katolikus közönségek előtti szerepléseit is. Képes volt beleélni magát a fiatalok gondolatvilágába, és reményt adni nekik. A hazai, korlátozottan megengedett katolikus körmenetek vagy gyűlések ismeretében számára döbbenetes élmény volt II. János Pál pápa 1987. évi lengyelországi látogatása. „Varsóban fényképeztünk, és magnóra vettük azt a hihetetlennek tetsző, mégis valóságos, bátor tömegtüntetést. Ameddig a szem ellátott, mindenütt, a házak, a fák tetején is feszületek nyúltak az égbe, több százezer ember várta a Szentatyát.” Még a viszonylag szabadnak hitt 1988–1989-es években sem enyhült a titkosszolgálatok megfigyelése. Püspök úr visszaemlékezése szerint: „Még 1989 nyarán is jelentettek rólunk, és figyelték minden mozgásunkat, így főleg a fiatalsággal való foglalkozásainkat. A Fekete Doboz nevű forgatócsoport akkoriban készült riportfilmje egy bedarálásra előkészített hatalmas iratköteget mutatott be, amelynek a tetején éppen a Gyulay Endre püspök úrhoz intézett táviratom volt látható. Ennyire figyelt minket a hatalom az utolsó pillanatig!”

Balás Béla püspök belülről látta a Római Katolikus Egyház mindennapjait, gondjait, problémáit, reformjait
és sikereit. Tapasztalatait, javaslatait könyvekben jelentette meg, tanításai ma is érvényesek. Mint a Kádár-korszak csaknem harminc éven keresztül megfigyelt papja vállalt szerepet a 2013-ban készült, az egyházak titkosszolgálati megfigyeléséről szóló, A tartótiszt című, hatvanhárom perces dokumentumfilmben.

Beton atya kiváló gyakorlati szervező is volt. A rendszerváltozás lehetőségeit kihasználva bajóti plébánosként rövid idő alatt sikerrel felújíttatta a már nagyon leromlott állagú bajóti templomot. Ismert személyisége is szerepet játszhatott abban, hogy Bajót lakói az országban elsőként vehették át a millenneumi zászlót 2000 első napjaiban.

II. János Pál pápa 1992. augusztus 10-én nevezte ki Fara di Maggiore címzetes püspökévé és veszprémi segédpüspökké. Püspökké szentelték Esztergomban, 1992. október 17-én. Püspöki jelmondata: „Számomra az Élet Krisztus.” Veszprémi segédpüspökként működött 1992–1993-ban, 1992. december 10-én a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az Országos Ifjúsági Lelkipásztori Bizottság elnökévé választotta. II. János Pál pápa 1993. május 30-án a Hungarorum Gens kezdetű apostoli konstitúciójával alapította a Kaposvári Egyházmegyét a Veszprémi Egyházmegye Balatontól délre eső területeiből, és ezzel együtt Veszprémet érseki rangra emelte. Ebből az alkalomból a pápa az újonnan megszervezett Kaposvári Egyházmegye megyés püspökévé nevezte ki. Az új püspökség területét 157 plébániára osztották fel. Mindszenty bíboros urunk szellemiségével élő egyházat, közösségeket szervezett.

Fiatalon szerzett ragadványneve, a „Beton atya” mindmáig fennmaradt, megváltozott jelentéstartalommal. Ma már nem a futballpályán tanúsított ügyes balhátvédi szerepére gondolnak, hanem rendíthetetlen hitére, kitartására, és elvhűségére. Véleménye szerint az Egyháznak mindig határozottan tennie kell a vallási türelem és a hit gyakorlásának a védelmében, és ezt a tevékenységét csak rosszindulattal lehet azonosítani a pártpolitizálással. Őt is támadták ezzel a hamis váddal, amikor szerepet vállalt – épp a keresztény közösségek érdekében – az Alaptörvény megszövegezésében, vagy amikor Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltnek 2006-ban egy püspöki pásztorbot hasonmását nyújtotta át – „mint munkaeszközt, mint a betlehemi pásztoroknak a botját” –, kifejezve azt a meggyőződését, hogy benne látja a hívő emberek világi védnökét.

Az egyházi iskolák elleni durva támadások folytatódásától tartva, illetve a közmédiában tapasztalt egyházi
műsoridő csökkentésének megfékezése érdekében 2007 májusában ő is aláírta a „Márciusi Chartát”, amit mintegy száz értelmiségi indítványozott a szellemi és morális hanyatlás megfékezése érdekében.
Aláírásával tiltakozott az akkori kormány lopakodó falurombolása miatt is. Ahogyan erről vallott: „Gyakorlatilag mifelénk megszűnt a magyar falu. Elment a postás, elment a bakter, a boltos és az orvos, el az érettségiző és el a tanítója. Feladta a vállalkozó, de megmaradt a templom beázó tetejével és az elárvult parókia. A legtöbb művelődési házat bezárták, és szenvednek a könyvtárak is.” Szignója miatt többen bírálták Balás Bélát, bár ő egyértelműen jelezte, hogy az itthoni erkölcsi romlásnak nem csupán a szocialista pártállami múlt az oka, hanem ebben részes az európai és észak-amerikai szekularizáció is. Amikor 2002-ben arról kérdezték, hogy mit tenne, ha amerikai elnök lenne? – azt írta: „Kommandósaimat átdobnám Hollywoodba, hogy megsemmisítsék a filmgyárak raktárkészleteit, mert onnan, Nyugatról rongálják a kultúrvilágot. Az akcióhősöket és pornósztárokat besoroznám, és átvezényelném a csendes-óceáni hadi­hajókra, amelyek ezentúl kötelesek halászni az éhező afrikaiak javára.”

A plébániák többségében a hittanórán tanulók térképen követhetik nyomon Szent Pál utazásait vagy a Szent Család vándorlását. Bizony, ez a térkép mutatja, hogy a mohamedán hódítás szinte megfelezte a középkori keresztény világot. Szent Miklós püspök székhelye Myra, Kis-Ázsiában, ma keresztény lakosok nélküli romhalmaz; a korabeli keresztény hívők ezrei által csodált tudós, Szent Ágoston püspök székhelyén – a mai Algéria területén – legfeljebb hírből ismerik a keresztényeket; az Egyiptom, Szíria vagy Irak területén megmaradt keresztény közösségeket naponta zaklatják és üldözik. Az Európai Unió vezetése ebből a vallási türelmet nem ismerő, keresztényeket gyűlölő, mohamedán világból milliók befogadását követeli meg, nem törődve a keresztény Európára ebből fakadó veszélyekkel. Püspök úr egy pamfletben írta le egy európai mohamedán kalifátusban elképzelt jövőt, a kölni dóm ünnepélyes felrobbantását, vagy a keresztény kulturális értékek begyűjtését és a moszlim cenzúrát. Nem lehet eltúlzottnak nevezni a figyelmeztető írását, hiszen több mohamedán ország létező mindennapjaiból idéz.

Püspök úr tetteit eddig is méltányolta mind a magyar állam, mind a hazai közélet, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti­keresztjével, 2016-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. A szociális és családügyi területen végzett kimagasló munkáját 2015-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szent Kristóf-díjjal jutalmazta. Kaposváron díszpolgárrá választották. Az egyházban elért eredményeit 2016-ban a Parma Fidei, azaz a Hit Pajzsa díjjal ismerték el.

A díj átnyújtásakor Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek hangsúlyozta: „Balás Béla élete azt példázza, hogy a hit továbbadása olyannyira fontos feladat, hogy érdekében minden kellemtelenségen, megpróbáltatáson át lehet és át is kell lépni.” A piarista diákszövetség 1993-ban Teleki Pál-díjjal tüntette ki.

Ma itt a Parlamentben Mindszenty Emlékéremmel gazdagodik Beton atya példázatos hitéleti és közéleti elismerése. A Mindszenty Társaság nevében azzal a jó reménnyel adom át a díjat, hogy Beton atya a jövőben is védelmezzen bennünket hitével és erkölcsi szigorával, és ha kell, pofozgasson is, mert mindkettőre nagy szükségünk van ebben a keresztény hitünket fenyegető, züllesztő gondolatokkal zaklató Európában, földi világban.

(Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke beszéde elhangzott 2017. március 29-én a Parlamentben, a Mindszenty Társaság díjátadó ünnepségén.)