Az őrület fokozódik…

Meg azért is, mert beteg a világ, nagyon beteg. „Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét” – mondta egykor Karinthy Frigyes, és igaza volt. Mára nemcsak a szavak, hanem a tettek becsülete is megromlott. Régen látjuk már ezt, s hogy miért nem küzdöttünk hatékonyabban ellene, arra nemigen tudok válaszolni. A beteg világ erőfeszítéseinek jó példája a svéd miniszter asszony elképesztő rikácsolása a magyar családpolitikai intézkedések miatt. Szerinte „riasztó, ami Magyarországon történik. Most azt akarja Orbán, hogy több igazi magyar gyerek szülessen.” Naná, majd hottentotta! Avagy itt van a sokak döbbenetét kiváltó francia intézkedés, miszerint nincs apa vagy anya, hanem szülő 1 és szülő 2. Az óceán túlsó partjáról pedig az a döbbenetes hír jött, hogy immár a szülés pillanatáig lehet abortuszt végezni New York állam friss rendelkezése szerint. Sok ez a jóból nekünk! Ám a világot abnormális állapotba süllyeszteni akarók minden felületet és lehetőséget igyekeznek felhasználni, hogy beteges álliberalizmusukat másokra is ráerőltessék. Se szeri, se száma azon kísérleteknek, melyek a torzult értékrendet szeretnék mindenáron kívánatossá, elfogadottá tenni.

Íme egy-két példa! Régóta figyelem már az úgynevezett női lapok egy részének tevékenységét. Azokról beszélek elsősorban, amelyek nem magyar eredetűek, tulajdonosuk sem magyar, hanem egy-egy külföldi médiacsoport birtokában vannak. Azaz piacot elfoglalni jöttek ide, még a rendszerváltozás idején. Ezen sajtótermékek tartalmát is jórészt a tulajdonosok határozzák meg, így aztán sokszor olyan emberekről is készül riport, akiket itthon nemigen ismerünk. Az újságíró sem hazai, tehát a cikkeket magyarra fordítják, ennyi a teendő. Külföldi sztárokkal, külföldi divatanyagokkal vannak tele ezek a lapok.

Az utóbbi hónapokban, hetekben – nyilván véletlenül – megszaporodtak azok a riportok, amelyekben a genderelmélet ilyen-olyan jelenségeiről értekeznek. (A fogalom jelentése: társadalmi nem, azaz mindazon tulajdonságok, viselkedésformák és szerepek összessége, amelyet a társadalom az egyéntől biológiai neme folytán elvár.) Lopakodó módon, minden felületet felhasználva, torzult értékrendjüket akár a divathírek közé is becsempészve próbálják az olvasókra erőltetni. Elnézve a nyugati társadalmakat, de akár csak az idézett svéd szociális miniszter viselkedését, nem kis sikerrel.

Az egyik, múlt hónapban megjelent, egy igencsak szép és feltörekvő amerikai színésznővel készített riportból az derül ki, hogy az illető Johnny Depp-pel kötött viharos házasságát ugyancsak viharos válás követte. Ám nincs baj, van dolga elég, hiszen élete folyamatos harc olyan fontos dolgokért, mint a melegjogok, a nők jogai vagy a fiatal színésznők helyzete Hollywoodban. Amúgy a milliárdos üzletembereket sem veti meg, de arról is értesülünk, hogy korábban évekig egy hölgy volt az élettársa. És persze büszkén vállalja, hogy leszbikus. Is. Meg azt is, hogy nem az vonzza, aki feltétlenül egészséges. Nos, nincs ezzel különösebb baj, sőt semmi baj sincs vele. Mindenkinek joga van úgy alakítani az életét, ahogy neki tetszik, s amilyenre lehetősége van. Ám etalonná tenni a pénzhatalom által bábként rángatható hírességeket, nagy hiba.

Egy másik, hasonló hátterű havilap címlapsztorijában arról mesél, milyen sorsa van vagy lehet egy transznemű embernek, aki ma már teljes szívvel tudja kimondani magáról, hogy nő, bár fiúnak született. Ám hála az átalakító műtéteknek, gyógyszereknek, színészi karrier előtt áll, már modellként is érvényesül a német fővárosban. S az átalakulása sikertörténet, mert ma már senkinek sem fordul meg a fejében, hogy esetleg nem is nőnek született. Régi és jelenlegi – a nemiséggel kapcsolatos – gondjairól a hosszú riportból bőséggel értesülünk, sőt még azt is megkérdezi a riporter tőle, hogy politikai ambíciói vannak-e, mert egy ilyen karakán személyiség politikusnak se lenne utolsó, hiszen markáns véleménye van a mai társadalomról.

Az újságban egyébként egy másik nemváltó hölgyről is olvashatunk, aki méhátültetés segítségével szeretne majd gyereket szülni. A tudomány már meg tudja oldani ezt a gondot, bár némi jogi akadályt még le kell győzni. Ezen átalakulás részleteiről is bőséggel értesülhetünk, mint ahogy csaknem két tucat olyan nőről is, akik úgymond széllel szemben haladnak, s akiket nagyon-nagyon csodálunk. Például Lady Gagát azért, mert – kapaszkodjanak meg – a nagyközönség előtt is beszél a traumáiról, bizonytalanságairól. Nem marad ki a szintén csodálatunk tárgyaként bemutatott Okszana Sacskó sem az újságból, aki a radikális feminista FEMEN egyik alapítója. Tudják, ők azok a hölgyek, akik félpucéron, artikulátlanul ordítozva követelték számos alkalommal a nők jogainak elismerését. Az ifjú hölgy nemrégiben meghalt, egyesek szerint öngyilkos lett, de ebben van, aki kételkedik.

Nem sorolom tovább a csodálni való hölgyeket és élettörténetüket, pedig lehetne, volna honnan meríteni, mindjárt az újságos standokról. Elnézést kérek, de én a múlt században születtem, és nyilván ezért jut eszembe az az időszak, amikor a létező szocializmus vezérei óhajtották belénk sulykolni, kik legyenek a női – és persze a férfi – példaképeink. Nos, nekem most hasonló érzéseim vannak. A világ fura urai ugyanolyan erőszakos módszerekkel – s immáron az elektronikus média óriási hatásfokú segítségével – próbálják előírni, kit kövessünk, mikor vagyunk korszerűek – természetesen akkor, ha a haladó baloldal kedvenceivel haladunk –, kit irigyeljünk, kihez próbáljunk hasonlítani. Bábvilág! „Bábu vagy! Valaki elvakít! Úgy mozogsz, ahogy ő irányít” – énekelte egykor a KFT együttes, és igaza volt. Lassan már készülhetünk arra, hogy kis hazánkban ünnepélyes körülmények közt megalakul egy vagy több – valamelyik nemzetközileg felkapott álsztárról elnevezett – úttörőcsapat. S tán még a svéd szociális miniszter asszony is reménykedhet.