Lóránt Károly

Vélemény és vita

Az elnök és emberei

Véglegessé vált Donald Trump kormánya, és a világ most azt találgatja, hogy vajon milyen politikát is fog követni ez a kabinet

Véglegessé vált Donald Trump kormánya, és a világ most azt találgatja, hogy vajon milyen politikát is fog követni ez a kabinet, amikor nemcsak Trump esetében lehet rámutatni a nyilatkozatok ellentmondásosságára, de a maga mellé választott emberek is sok esetben ellentétes nézeteket vallanak. Általában azonban jellemző, hogy a többség az amerikai konzervativizmus hagyományos értékeit képviseli, vagyis lényegesen jobbra áll a republikánus párt vezető elitjétől.

Trumpot a kampány során gyakran vádolták azzal, hogy lenézi a nőket, ezzel szemben tizennégy minisztere közül három nő, és az Obama-kabinetben sem volt több mint négy, sőt soha más elnök kabinetjében sem. A hölgyek közül – Nikki Haley ENSZ-nagykövet, Betsy DeVos oktatási miniszter és Elaine Chao közlekedési miniszter – talán Nikki Haley a legérdekesebb, akit annak ellenére vett maga mellé Trump, hogy a kampány során erősen kritizálta, és „mindennap lélegzet-visszafojtva találgatta, hogy (Trump) mit (ostobaságot) fog mondani”. Nikki Haley egy Indiából bevándorolt szikh család sarja, aki fiatal kora ellenére bámulatos politikai karriert futott be úgy, hogy 2011-ben, 39 évesen Dél-Karolina kormányzójává választották. Nemzetközi politikával azonban igen kevéssé foglalkozott, így ENSZ-nagyköveti posztra való kinevezését sokan megkérdőjelezik.

A Trump-kabinetben jelentős helyet kaptak a katonák, három poszt is nekik jutott: James Mattis nyugalmazott tábornok védelmi miniszter, John Kelly visszavonult tábornok belbiztonsági miniszter és Michael Flynn nyugalmazott altábornagy nemzetbiztonsági főtanácsadó lett. Trump azonban értett ahhoz is, hogy a vele szemben álló pártvezetést bizonyos fokig megbékítse. Mike Pence alelnök mellett több tárcát is a párt vezetőinek adott, így Tom Price, a költségvetési bizottság elnöke az egészségügyi, Ben Carson, aki egy ideig ringbe szállt az elnökjelöltségért, a lakásügyi miniszter lett, Mike Pompeo kansasi képviselőt pedig megtette a CIA igazgatójának. A megválasztott elnököt Elaine Chao közlekedési miniszter is a pártvezetéshez köti, ugyanis ő a republikánusok szenátusi vezetője, Mitch McConnel felesége. Mindezt azonban tetézi Reince Priebus, a Republikánus Nemzeti Kongresszus, vagyis a pártvezetés elnöke kabinetfőnökké választása. A német és görög felmenőkkel rendelkező Priebus, aki már a Miami Egyetemen is a diáktestület elnöke volt, kiváló érzékkel rendelkezik a különböző nézetű csoportok összebékítésére. Wisconsinban például, ahol a helyi republikánusok elnökévé választották, sikerrel simította el a párt jobb- és balszárnyának, vagyis a Tea-párti mozgalom és a fősodratú republikánusok konfliktusát, megnyerve ezzel ott a párt számára a 2010-es választásokat. Bizonyos fokig azt is mondhatjuk, hogy Trump elnöksége Priebusnak is köszönhető, mert amikor a pártvezetésben felmerült, hogy Trumppal szemben egy harmadik jelöltet támogassanak, meggyőzte a pártvezetést, hogy az öngyilkossággal lenne egyenlő. A kabinetfőnök feladata a miniszterek munkájának összehangolása, és tekintve Trump kiválasztottjainak számos kérdésben divergáló nézeteit, Priebus bizonyára nem marad munka nélkül, sőt minden tudását össze kell szednie, hogy az egymásnak ellentmondó ígéretekből és nézetekből koherens és így sikeres Trump-elnökséget valósítson meg.

Mert itt van mindjárt az Oroszországgal való viszony és tágabban Amerika nemzetközi szerepvállalása. Rex Tillerson, Trump külügyminisztere, aki az Exxon Mobil elnök-vezérigazgatói székét (és évi 27 millió dolláros jövedelmet) cserélt fel az évi 250 ezer dollárt hozó miniszterségért, kifejezetten oroszbarát, sőt Putyin a Barátság Érdemrenddel tüntette ki az energiaszektorban kifejtett együttműködése elismeréseként. Az Oroszországgal való viszony javítását támogatja Michael Flynn nemzetbiztonsági főtanácsadó, aki szerint a szíriai konfliktus megoldásában konstruktívan kell együttműködni Oroszországgal. Flynn, akit Obama nevezett ki a katonai hírszerzés főnökévé, folyamatosan jelezte, hogy a szíriai felkelők vezető erejét a radikális iszlamisták alkotják, ám az Obama-adminisztrációnak ezek a jelentések nem tetszettek, és szerzőjét végül idő előtt nyugdíjba küldték. Flynn az iszlám terrorizmus gyökereit magában a vallásban látja, amit politikai ideológiának tart és azt mondja, hogy az iszlámtól való félelem ésszerű meggondolásokon nyugszik. Flynnel szemben a West Point-i katonai akadémiát végzett Mike Pompeo – az amerikai katonai vezetés számos tagjával egyetemben – Oroszországot Amerika legfőbb nemzetbiztonsági fenyegetésének tartja, amelynek szíriai beavatkozása nem az ISIS legyőzését szolgálja, hanem azt, hogy Oroszország a Közel-Keleten megvethesse a lábát. Ugyanez a véleménye James Mattis védelmi miniszternek is, aki szerint Oroszország szomszédai ellen folytatott katonai műveletei sokkal súlyosabbak, mint ahogy azt Washington és az Európai Unió érzékeli, Oroszország célja a NATO felbomlasztása. Mike Pence elnökhelyettesnek is hasonló a véleménye. Ő azt vetette Obama szemére, hogy „a kicsiny és fenyegetően fellépő orosz vezető a világszínpadon erősebb, mint a mi kormányunk”. Tőlük eltérő véleménye lehet John Kelly belbiztonsági miniszternek, akinek egy fia meghalt Afganisztánban. Ő a legmagasabb rangú katona (tábornok), akit ilyen tragédia ért.

Trump számára problémát fog okozni, hogy külpolitikai kérdésekben nemcsak saját embereinek számottevő részével, hanem az egész amerikai, sőt európai establishmenttel is szembe kell mennie, legalábbis, ha a kampány során hangoztatott nézeteit – így az Oroszországgal kapcsolatosakat is – a gyakorlatba kívánja átültetni. De talán segítségére lehet kampánymenedzsere és főstratégája, Steve Bannon. A ír katolikus családból származó Bannon, aki valaha a Goldman Sachsnál szerzett tapasztalatokat, és legutóbb a liberális média által szélső jobboldalinak minősített Breitbart News nevű hírportál vezérigazgatója volt, a jelenlegi főiránytól teljesen eltérő világképet képvisel, amely az amerikai alternatív jobboldal (AltRight) filozófiájához áll közel. E filozófia szerint a 20. századi küzdelmek vertikálisak voltak, ami alatt a kelet–nyugati ellentét értendő, a 21. századot azonban horizontális küzdelmek fogják jellemezni, amelyben a tradicionális értékeket képviselők állnak szemben országonként a multikulturális nemzetközi elit militáns szekularizmusával. Egy 2014-es beszédében Bannon így jellemezte a helyzetet: „Egy nagyon brutális és véres küzdelem legelején vagyunk, amely elsöpri mindazt, ami az elmúlt kétezer-kétezer-ötszáz év öröksége volt, hacsak az ebben a szobában és az egyházban lévő emberek nem fognak össze, és nem alakítanak ki egy olyan eltökélt egységet, amely valóban képes lesz nemcsak megvédeni meggyőződésünket, hanem ezzel a most kezdődő új barbarizmussal szemben harcolni is érte.”

Ebben a szemléletben Putyin nem legyőzendő ellenség, hanem harcostárs: „Putyin fellép a tradicionális értékek védelmében, és azt egyfajta nacionalizmus formájában teszi … az emberek, különösen egyes országokban, országuk szuverenitását akarják elérni … nem hisznek a jelenlegi pán-európai unióban, vagy az Egyesült Államok centralizált kormányzatában. Sokkal inkább egy, az országokon alapuló megoldást akarnak, amelyet az alapítók eredetileg is létrehoztak, amelyben a szabadság helyi szinten valósult meg.”

A fentiek fényében az az elkeseredett küzdelem, amely a liberális sajtó, a politikusok és a megmondóemberek részéről a választási kampány során megnyilvánult, teljesen érthetővé válik. Nem egyszerűen arról van szó, hogy egy adminisztrációt felvált egy lényegében hasonló filozófiával rendelkező másik, hanem arról, hogy az elmúlt két-három évtized globalizációnak nevezett hatalomkoncentrációjával szemben az országok és népeik visszanyerik-e szuverenitásukat, ami szükségszerűen a mai internacionalista, multikulturális hatalmi elit uralmának visszaszorulását fogja eredményezni.

Ez forradalmi változást jelentene, de az még a jövő nagy kérdése, hogy e fordulatot Trump meg tudja-e valósítani, vagy elbukik a nemzetközi elit globális erőivel szemben.