Az amerikai beteg

A jobb anyagi feltételek javítják az egészségi mutatókat, és fordítva, a magas szintű egészség jó hatással van az anyagi sikerekre is. A világ országai nagy részénél ez az összefüggés szépen megmutatkozik, ám vannak kivételek is.

Érdekes módon a két volt „szuperhatalom”, az Amerikai Egyesült Államok, illetve Oroszország esetében az anyagi életkeretekhez képest kifejezetten rosszak az egészségi mutatók. Írásom az előbbi legfőbb okait próbálja áttekinteni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy „eddig ismeretlen főszereplőről” van szó, mert a média a legutóbbi fejleményekig bezárólag nem nagyon tudósított minket arról az elképesztő mélységű drámáról, ami az Egyesült Államokban végbemegy.

Eddig is ismert volt, hogy Amerika – noha messze a legnagyobb összegeket költi egy főre esően is az egészségügyre – népességének általános egészségi állapota messze alatta marad olyan országokénak, amelyek anyagilag sokkal szegényebbek, és egészségre a töredékét fordítják az Egyesült Államokban megszokott értékeknek. A sors furcsa fintora például, hogy a két „ősellenség”, Kuba és Vietnam, egy főre esően nagyjából a tizedét, illetve a huszadát fordítja egészségre, a születéskor várható élettartam azonban ugyanakkora, mint Amerikában. Az Amerikai Egyesült Államok az egy főre eső GDP-t tekintve az elmúlt évtizedek során mindig az első három hely egyikén állt, egészségügyi mutatóit tekintve azonban jelenleg a harmincnegyedik helyen áll. És ami igazán megdöbbentő, ezek a mutatók az elmúlt egy-két évtized során nemcsak, hogy nem javultak, de még romlottak is.

Az igaz, hogy az amerikai népesség leggazdagabb egy százaléka messze a világ legjobb egészség mutatóit produkálja, itt még a férfiak születéskor várható élettartama is majdnem kilencven, a nőké pedig több mint kilencvenhárom év. Ám a legszegényebb egy százalék esetében a férfiak születéskor várható élettartama alig haladja meg a hetven évet. (Nagyjából akkora, mint Magyarországon, de ez legyen majd egy másik írás témája.) A legszegényebb egy százalékba tartozó amerikai férfiak negyvenéves korukban nagyjából annyi életévre számíthatnak még, mint amennyire egy átlagos negyvenéves férfi mondjuk Szudánban.

Erre az összefüggésre a The Washington Post egyik legutóbbi elemzése hívja fel a figyelmet, amelyben ennek a horrornak még vészjóslóbb mozzanatairól is olvashatunk. Vegyük észre persze, hogy a The Washington Post időzítése nem a véletlen műve. Nem is nagyon rejti véka alá, hogy a Donald Trumpra szavazó társadalmi csoportok között meghatározó jelentőségűek azok, ahol az egészség mutatók az elmúlt egy-két évtized során romlottak. Vagyis valóban van némi igazság abban, hogy tömegesen szavaztak a most hivatalba lépő elnökre olyanok, főként a vidéki fehér alsó középosztály tagjai, akiknek egészségmutatói nem javultak az elmúlt évtizedek során.

Minden emberi közösség számára nagy dráma, ha a születéskor várható élettartam nem nő, hanem csökken. Márpedig az Egyesült Államok egészében is romlik ez a mutató, de ami igazán megdöbbentő, az, az, hogy éppen a fehér népesség esetében a legjelentősebb ez a romlás. Talán ennél is szívszorítóbb, hogy ezen belül is a nők mutatói romlottak igen-igen jelentős mértékben. A középkorú vidéki fehér nők halálozási rátái például 1990-től napjainkig negyvennyolc százalékkal nőttek, ami valaha egészen elképzelhetetlen volt. De vannak olyan vidékek is, ahol ez a növekedés még ennél is jóval magasabb.

Az idő előtt elhalálozó fehérek (tehát akik az éppen átlagosnál hamarabb hunytak el) száma az elmúlt húsz év során összesen nagyjából hatszázötvenezer fő, vagyis azonos az amerikai polgárháború áldozatainak a számával, írja a The Washington Post. Az is sokat elárul a mélyben zajló iszonyú folyamatokról, ha megnézzük, hogy milyen halálokokra vezethető vissza ez az egészen elképesztő, eddig többnyire rejtve maradó tendencia. Jelentősen növekedett a májzsugorodásra visszavezethető halálozás, és ugrásszerűen emelkedett az öngyilkosságok száma is, de ami robbanásszerűen nőtt az elmúlt évtizedek során, az a statisztikában úgy szerepel, hogy „mérgezés” (poisoning). E mögött a kategória mögött főként a kábítószerek, de egyre inkább az alkohol és a különböző pszichotrop gyógyszerek rohamosan növekvő aránya áll.

Nos, a „mérgezésre” visszavezethető halálokok, a középkorú és közepes jövedelmű fehér népességen belül 1999 óta több mint háromszorosára nőttek. Aligha kell különösebben bizonyítani, hogy mindezek mögött olyan masszív önpusztító folyamatok húzódnak meg, amelyeknek a fő oka az élet reménytelenné válása, vagyis az anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi leépülés, az élet alapvető tartópillé­rei­nek megrendülése. Vagyis az a rejtve maradó, mert az uralkodó média által letagadott folyamat, amelynek során az amerikai népesség legalább egyharmada számára az amerikai álom, amerikai rémálommá vált.

Amikor Donald Trump azt kérte, hogy „Make America great again”, vagy­is tegyük újra naggyá Amerikát, akkor többek között, éppen erre a magára hagyott Amerikára gondolt. Arra a „nemzetállam” Amerikára, amelyet a „birodalmi” Amerika ugyanolyan gátlástalanul fosztott ki és hagyott sorsára, mint a világ számos más lokalitását. Amerika és új elnöke számára az egyik legsúlyosabb kihívás most éppen az, hogy lesz-e, létezhet-e egyáltalán visszafordulás erről a pusztító-önpusztító lejtőről.