Korompay Csilla

Vélemény és vita

Az Emőke-jelenség

Miközben az ellenzék folyamatosan radikális tananyagcsökkentést követel, párhuzamosan támadja a szakképzés megerősítését is, arra hivatkozva, hogy szakbarbárok országává válunk

Futótűzként terjed az interneten egy szakközépiskolás lány posztja, amelyben arról ír, hogy elviselhetetlennek érzi az iskolai terheket, mert a tananyag nagy része olyan, teljesen felesleges témákból áll, mint a honfoglalás és a kovalens kötés. Az Emőke által említett „ezermillió dolog” megtanulása szerinte azért felesleges, mert vagy „kitaláció” – pél­dául a honfoglalás –, vagy sosem lesz szüksége rá – például a kovalens kötés ismerete. Ezért Emőke elhatározta, hogy saját csemetéje olyan országban fog majd felnőni, ahol „lesz gyermekkora”. Kitér arra is, „nem normális”, hogy egy tanárnak több időt kell a mások gyerekeivel tölteni, mint a sajátjaival, és az sem, hogy a diákok több időt töltenek a taná­raikkal, mint a szüleikkel.

Az említett futótüzet gerjesztő szelet az ellenzéki média fújta, buzgón idézve Emőke panaszáradatát, mondván, íme egy fiatal, aki végre jól „kiosztotta” az Oktatási Hivatalt. Nehéz eldönteni, hogy ez ennek a körnek az erkölcsi vagy a szellemi állapotát minősíti-e inkább, hiszen valamelyik területen súlyos hiányosságokat jelez, hogy nyilvánvaló ostobaságokat tényként kezel.

Bár Emőke kis dolgozatának csupán mellékes megjegyzése, kezdjük a diákok és a pedagógusok iskolában töltött idejével. Emberileg érthető, hogy a posztot lájkoló ezernyi tanár szívesebben lenne otthon, mint a munkahelyén, de sajnos véget ért a vakáció, amelynek során remélhetőleg megfelelően feltöltődtek ahhoz, hogy tovább gyakorolják hivatásukat. Az pedig erősen kétséges, hogy a fiatalok – e szerint Emőke kivételével – arra vágynak, hogy a szüleik­kel töltsék a napot, akik jó esetben egyébként szintén dolgoznak.

Ami a bejegyzés fő mondanivalóját, a diákok leterheltségét illeti, nos, ez a liberális oktatáspolitikusok kedvenc vesszőparipája. Vitathatatlanul fontos a tananyag mennyiségének észszerű megválasztása, illetve korszerűsítése, elég nagy bajban lennénk azonban, ha Emőkéék mondanák meg, mi maradhat benne az alaptantervben. Az általa hozott két példa tulajdonképpen remek ellenpélda. Hiszen a magyar történelem ismerete – akár úgy is, hogy tanórán kitérnek a vitatott pontokra – elvárható bármely magyar embertől, a kovalens kötés témája viszont az ellenzéki retorikában tapasztalható óriási ellentmondásra világít rá. Miközben ugyanis folyamatosan radikális tananyagcsökkentést követelnek, ezzel párhuzamosan támadják a szakképzés megerősítését, arra hivatkozva, hogy szakbarbárok országává válunk. Ám, ha elfogadhatatlannak tartják a gyerekek korai orientációját, akkor nem ellenezhetnék azt sem, hogy a tanulók minden területen megszerezzék az alapismereteket, hogy eldönthessék, mi érdekli őket igazán, vagy esetleg tudjanak irányt módosítani. Márpedig a kovalens kötés fogalma a kémia alapjaihoz tartozik, akár tetszik Emőkének, akár nem. Ő egyébként kereskedelmi szakközépiskolába jár, érthető, hogy nem vonzódik a kémiához, viszont, ha kivennék a tanrendjéből, az ugye a szakbarbárságot jelentené – már, amennyiben az ellenzéki vádakban csöppnyi következetesség is lenne.

Összességében mégis úgy tűnik, hogy Emőke és a most éppen őt vállukra emelők szerint (amúgy azóta Emőkének elege lett a vállra emelésből, törölte posztját) legjobb lenne semmit sem tanulni, mert ha mégis szükség lenne valamiféle ismeretre, azt könnyedén meg lehet találni az interneten. Világos: Emőkééknek két nagy ellenségük van. Az egyik a kovalens kötés – ami nélkül sok minden más mellett szétesnének a vízmolekulák és így az Emőkék is. A másik az áramszünet.