Vélemény és vita
Az Emőke-jelenség
Miközben az ellenzék folyamatosan radikális tananyagcsökkentést követel, párhuzamosan támadja a szakképzés megerősítését is, arra hivatkozva, hogy szakbarbárok országává válunk
Futótűzként terjed az interneten egy szakközépiskolás lány posztja, amelyben arról ír, hogy elviselhetetlennek érzi az iskolai terheket, mert a tananyag nagy része olyan, teljesen felesleges témákból áll, mint a honfoglalás és a kovalens kötés. Az Emőke által említett „ezermillió dolog” megtanulása szerinte azért felesleges, mert vagy „kitaláció” – például a honfoglalás –, vagy sosem lesz szüksége rá – például a kovalens kötés ismerete. Ezért Emőke elhatározta, hogy saját csemetéje olyan országban fog majd felnőni, ahol „lesz gyermekkora”. Kitér arra is, „nem normális”, hogy egy tanárnak több időt kell a mások gyerekeivel tölteni, mint a sajátjaival, és az sem, hogy a diákok több időt töltenek a tanáraikkal, mint a szüleikkel.
Az említett futótüzet gerjesztő szelet az ellenzéki média fújta, buzgón idézve Emőke panaszáradatát, mondván, íme egy fiatal, aki végre jól „kiosztotta” az Oktatási Hivatalt. Nehéz eldönteni, hogy ez ennek a körnek az erkölcsi vagy a szellemi állapotát minősíti-e inkább, hiszen valamelyik területen súlyos hiányosságokat jelez, hogy nyilvánvaló ostobaságokat tényként kezel.
Bár Emőke kis dolgozatának csupán mellékes megjegyzése, kezdjük a diákok és a pedagógusok iskolában töltött idejével. Emberileg érthető, hogy a posztot lájkoló ezernyi tanár szívesebben lenne otthon, mint a munkahelyén, de sajnos véget ért a vakáció, amelynek során remélhetőleg megfelelően feltöltődtek ahhoz, hogy tovább gyakorolják hivatásukat. Az pedig erősen kétséges, hogy a fiatalok – e szerint Emőke kivételével – arra vágynak, hogy a szüleikkel töltsék a napot, akik jó esetben egyébként szintén dolgoznak.
Ami a bejegyzés fő mondanivalóját, a diákok leterheltségét illeti, nos, ez a liberális oktatáspolitikusok kedvenc vesszőparipája. Vitathatatlanul fontos a tananyag mennyiségének észszerű megválasztása, illetve korszerűsítése, elég nagy bajban lennénk azonban, ha Emőkéék mondanák meg, mi maradhat benne az alaptantervben. Az általa hozott két példa tulajdonképpen remek ellenpélda. Hiszen a magyar történelem ismerete – akár úgy is, hogy tanórán kitérnek a vitatott pontokra – elvárható bármely magyar embertől, a kovalens kötés témája viszont az ellenzéki retorikában tapasztalható óriási ellentmondásra világít rá. Miközben ugyanis folyamatosan radikális tananyagcsökkentést követelnek, ezzel párhuzamosan támadják a szakképzés megerősítését, arra hivatkozva, hogy szakbarbárok országává válunk. Ám, ha elfogadhatatlannak tartják a gyerekek korai orientációját, akkor nem ellenezhetnék azt sem, hogy a tanulók minden területen megszerezzék az alapismereteket, hogy eldönthessék, mi érdekli őket igazán, vagy esetleg tudjanak irányt módosítani. Márpedig a kovalens kötés fogalma a kémia alapjaihoz tartozik, akár tetszik Emőkének, akár nem. Ő egyébként kereskedelmi szakközépiskolába jár, érthető, hogy nem vonzódik a kémiához, viszont, ha kivennék a tanrendjéből, az ugye a szakbarbárságot jelentené – már, amennyiben az ellenzéki vádakban csöppnyi következetesség is lenne.
Összességében mégis úgy tűnik, hogy Emőke és a most éppen őt vállukra emelők szerint (amúgy azóta Emőkének elege lett a vállra emelésből, törölte posztját) legjobb lenne semmit sem tanulni, mert ha mégis szükség lenne valamiféle ismeretre, azt könnyedén meg lehet találni az interneten. Világos: Emőkééknek két nagy ellenségük van. Az egyik a kovalens kötés – ami nélkül sok minden más mellett szétesnének a vízmolekulák és így az Emőkék is. A másik az áramszünet.
Az említett futótüzet gerjesztő szelet az ellenzéki média fújta, buzgón idézve Emőke panaszáradatát, mondván, íme egy fiatal, aki végre jól „kiosztotta” az Oktatási Hivatalt. Nehéz eldönteni, hogy ez ennek a körnek az erkölcsi vagy a szellemi állapotát minősíti-e inkább, hiszen valamelyik területen súlyos hiányosságokat jelez, hogy nyilvánvaló ostobaságokat tényként kezel.
Bár Emőke kis dolgozatának csupán mellékes megjegyzése, kezdjük a diákok és a pedagógusok iskolában töltött idejével. Emberileg érthető, hogy a posztot lájkoló ezernyi tanár szívesebben lenne otthon, mint a munkahelyén, de sajnos véget ért a vakáció, amelynek során remélhetőleg megfelelően feltöltődtek ahhoz, hogy tovább gyakorolják hivatásukat. Az pedig erősen kétséges, hogy a fiatalok – e szerint Emőke kivételével – arra vágynak, hogy a szüleikkel töltsék a napot, akik jó esetben egyébként szintén dolgoznak.
Ami a bejegyzés fő mondanivalóját, a diákok leterheltségét illeti, nos, ez a liberális oktatáspolitikusok kedvenc vesszőparipája. Vitathatatlanul fontos a tananyag mennyiségének észszerű megválasztása, illetve korszerűsítése, elég nagy bajban lennénk azonban, ha Emőkéék mondanák meg, mi maradhat benne az alaptantervben. Az általa hozott két példa tulajdonképpen remek ellenpélda. Hiszen a magyar történelem ismerete – akár úgy is, hogy tanórán kitérnek a vitatott pontokra – elvárható bármely magyar embertől, a kovalens kötés témája viszont az ellenzéki retorikában tapasztalható óriási ellentmondásra világít rá. Miközben ugyanis folyamatosan radikális tananyagcsökkentést követelnek, ezzel párhuzamosan támadják a szakképzés megerősítését, arra hivatkozva, hogy szakbarbárok országává válunk. Ám, ha elfogadhatatlannak tartják a gyerekek korai orientációját, akkor nem ellenezhetnék azt sem, hogy a tanulók minden területen megszerezzék az alapismereteket, hogy eldönthessék, mi érdekli őket igazán, vagy esetleg tudjanak irányt módosítani. Márpedig a kovalens kötés fogalma a kémia alapjaihoz tartozik, akár tetszik Emőkének, akár nem. Ő egyébként kereskedelmi szakközépiskolába jár, érthető, hogy nem vonzódik a kémiához, viszont, ha kivennék a tanrendjéből, az ugye a szakbarbárságot jelentené – már, amennyiben az ellenzéki vádakban csöppnyi következetesség is lenne.
Összességében mégis úgy tűnik, hogy Emőke és a most éppen őt vállukra emelők szerint (amúgy azóta Emőkének elege lett a vállra emelésből, törölte posztját) legjobb lenne semmit sem tanulni, mert ha mégis szükség lenne valamiféle ismeretre, azt könnyedén meg lehet találni az interneten. Világos: Emőkééknek két nagy ellenségük van. Az egyik a kovalens kötés – ami nélkül sok minden más mellett szétesnének a vízmolekulák és így az Emőkék is. A másik az áramszünet.