Vélemény és vita
Amerika negatív adóssága
Csapdahelyzet van kialakulóban, a világ nem hajlandó finanszírozni a „birodalom” működését
A világ leggazdagabb, leghatalmasabb országa, az Egyesült Államok, igaz csak rövid időre, csődbe került. Minden más ország esetében mindez azonnal katasztrofális következményekkel járt volna, azonban most, amikor az Amerikai Egyesült Államok várható módon, nem először technikailag csődbe került, mindez semmilyen hatással nem volt sem önmagára, sem a világra.
Mivel elég talányos, ám az egész világ számára döntő fontosságú dologról van szó, érdemes lenne kicsit eltöprengeni azon, mi is folyik itt valójában. Talán induljunk ki abból az evidens tényből, hogy az államadósság mértéke sok mindent elárul egy országról, és természetes módon határolja be társadalmi, gazdasági és főként közvetlen pénzügyi mozgásterét. A helyzet kicsit még bonyolultabb, mert nemcsak az állam adósodhat el, hanem az állampolgárok és az állam területén működő vállalkozások is. Nos, ennek fényében az igazán nagy dráma az, hogy az Amerikai Egyesült Államok államadóssága most már az egyéves GDP százhat százalékát teszi ki, ha pedig ehhez hozzáadjuk az amerikai lakosság és az amerikai vállalkozások adósságát is, akkor a teljes adósság már három és fél évnyi nemzeti jövedelemmel egyenlő.
Vagyis veszedelmesen megközelítette az Amerika teljes anyagi vagyonának az értékét, annak több mint kilencven százalékát teszi ki. Talán az is jelez valamit, hogy egy másik nézőpontból szemlélve, azt mondhatjuk, hogy az egész világ teljes egyéves GDP-jének szintjéhez közelít a teljes amerikai adósság. S mivel az adósság valójában „negatív vagyon”, a világ leghatalmasabb állama, „világbirodalma” egyre inkább csak „virtuálisan” létezik, mert javainak döntő többsége felett már nem ő rendelkezik, hanem a hitelezői.
Az egész világ számára döntő jelentőségű tehát annak a kérdésnek a tisztázása, hogy hogyan jutott Amerika ebbe a helyzetbe, és talán ennél is fontosabb annak végiggondolása, hogy mindebből mi következik. Vagyis miként fog Washington és a világ kikeveredni ebből az egyre abszurdabb és egyre veszélyesebb helyzetből? A kérdés megválaszolásához legelőször is arra van szükség, hogy rögzítsük, az Egyesült Államok kettős szerkezetű, egy nemzetállam és egy „birodalom” sajátos egysége, együttműködése és konfliktusa rajzolja ki azt a jórészt „láthatatlan” erőteret, ahol ez a helyzet kialakult, és amelyben majd a megoldást (ha egyáltalán van ilyen) kellene megtalálni.
A konfliktus legmélyebb rétege technikailag azért van állandó veszélyes örvénylésben, mert Amerika ugyan kétrétegű, és aligha lehet kérdéses, hogy a „birodalom” a meghatározó, ám „könyveléstechnikailag” értelemszerűen csak egy államháztartási rendszer létezik, a nemzetállam Amerikáé. A „birodalomnak” már csak azért sem lehet költségvetése, mert a „birodalom”, mint tudjuk, nem létezik, legfeljebb a magamfajta összeesküvéselméletgyártók fejében.
Az utóbbi lassan fél évszázad során azonban az amerikai birodalom egyre súlyosabban deficitessé válik, globális teljesítményei egyre gyengébbek, bizonytalanabbak és ellentmondásosabbak, míg „kiadásai”, vagyis világméretű „üzemeltetési költségei” rohamos gyorsasággal emelkednek. És egyre mélyebbre süllyed abba az öngerjesztő örvénybe, ami a birodalmak vesztét okozza végül. Ennek lényege az, hogy a birodalmi elit elbizakodottá és mértéktelenné válik, egyre inkább túldimenzionált önteltség és arrogancia jellemzi. Úgy akarja a világ egészére rákényszeríteni a birodalom rohamosan növekvő fenntartási költségeinek viselését, hogy ezért nemcsak, hogy semmilyen világrendfenntartó teljesítményt nem nyújt, hanem ő maga fokozza a káoszt, rugdalja lefelé a világot a rendezetlenség felé vezető entrópikus lejtőn.
A birodalom három alappillérre épül. Az első az a globális pénzhatalmi rendszer, ami a dollár mint világpénz, „planetáris hidraulikájának” pénzszivattyúin keresztül szív el hatalmas összegeket a világtól. A Bretton Woods-i rendszer keretein belül az amerikai birodalom vállalta, hogy a dollár mint világpénz stabilitását az aranyhoz való lehorgonyzásával, rögzített árfolyamával garantálja.
Ám e garancia 1971-es felfüggesztésével a csaknem fél évszázad folyamán nagyjából százezermilliárd dollárnyi összeget pumpált át automatikusan a világ dollárban tartalékoló országaitól, vagyis lényegében a világ egészétől, hiszen a világ devizatartalékainak a hetvenhárom százaléka most is dollárban van jegyezve, ötven éve pedig kilencvenhárom százalék volt ez az arány. A másik pillér a hadászati erő, amelyen keresztül a birodalom, ha úgy adódik, minden olyan törekvést katonai erővel semmisíthet meg, ami a pénz és kereskedelem közvetítő mezőinek birodalmi ellenőrzése alól próbálná kivonni magát. És végül, de nem utolsósorban, a globális véleményhatalmi diktatúraként üzemeltetett planetáris médiarendszereken keresztül tudja a birodalom a világra kényszeríteni azt az elbeszélési módot, narratívát, amely lehetővé teszi az ellenállás lecsillapítását a hamis világértelmezési logikákon keresztül.
A rohamosan növekvő és most már egyre nyilvánvalóbb módon kezelhetetlen adósság, ez a gigantikus „negatív vagyon” azt jelezi, hogy a birodalom már csak olyan magas fajlagos költségekkel képes üzemeltetni ezt a gépezetet, amit a világ már nem hajlandó megfinanszírozni, és a birodalom értelemszerűen nem tudja a világot erre már rákényszeríteni. Igen veszélyes csapdahelyzet van tehát kialakulóban, amit csak egy egészen új logikára épülő globális hatalmi egyezség lenne képes kezelni, ám ennek körvonalai egyelőre távolibbak és bizonytalanabbak, mint valaha. Módfelett kalandos idők jönnek tehát.
Mivel elég talányos, ám az egész világ számára döntő fontosságú dologról van szó, érdemes lenne kicsit eltöprengeni azon, mi is folyik itt valójában. Talán induljunk ki abból az evidens tényből, hogy az államadósság mértéke sok mindent elárul egy országról, és természetes módon határolja be társadalmi, gazdasági és főként közvetlen pénzügyi mozgásterét. A helyzet kicsit még bonyolultabb, mert nemcsak az állam adósodhat el, hanem az állampolgárok és az állam területén működő vállalkozások is. Nos, ennek fényében az igazán nagy dráma az, hogy az Amerikai Egyesült Államok államadóssága most már az egyéves GDP százhat százalékát teszi ki, ha pedig ehhez hozzáadjuk az amerikai lakosság és az amerikai vállalkozások adósságát is, akkor a teljes adósság már három és fél évnyi nemzeti jövedelemmel egyenlő.
Vagyis veszedelmesen megközelítette az Amerika teljes anyagi vagyonának az értékét, annak több mint kilencven százalékát teszi ki. Talán az is jelez valamit, hogy egy másik nézőpontból szemlélve, azt mondhatjuk, hogy az egész világ teljes egyéves GDP-jének szintjéhez közelít a teljes amerikai adósság. S mivel az adósság valójában „negatív vagyon”, a világ leghatalmasabb állama, „világbirodalma” egyre inkább csak „virtuálisan” létezik, mert javainak döntő többsége felett már nem ő rendelkezik, hanem a hitelezői.
Az egész világ számára döntő jelentőségű tehát annak a kérdésnek a tisztázása, hogy hogyan jutott Amerika ebbe a helyzetbe, és talán ennél is fontosabb annak végiggondolása, hogy mindebből mi következik. Vagyis miként fog Washington és a világ kikeveredni ebből az egyre abszurdabb és egyre veszélyesebb helyzetből? A kérdés megválaszolásához legelőször is arra van szükség, hogy rögzítsük, az Egyesült Államok kettős szerkezetű, egy nemzetállam és egy „birodalom” sajátos egysége, együttműködése és konfliktusa rajzolja ki azt a jórészt „láthatatlan” erőteret, ahol ez a helyzet kialakult, és amelyben majd a megoldást (ha egyáltalán van ilyen) kellene megtalálni.
A konfliktus legmélyebb rétege technikailag azért van állandó veszélyes örvénylésben, mert Amerika ugyan kétrétegű, és aligha lehet kérdéses, hogy a „birodalom” a meghatározó, ám „könyveléstechnikailag” értelemszerűen csak egy államháztartási rendszer létezik, a nemzetállam Amerikáé. A „birodalomnak” már csak azért sem lehet költségvetése, mert a „birodalom”, mint tudjuk, nem létezik, legfeljebb a magamfajta összeesküvéselméletgyártók fejében.
Az utóbbi lassan fél évszázad során azonban az amerikai birodalom egyre súlyosabban deficitessé válik, globális teljesítményei egyre gyengébbek, bizonytalanabbak és ellentmondásosabbak, míg „kiadásai”, vagyis világméretű „üzemeltetési költségei” rohamos gyorsasággal emelkednek. És egyre mélyebbre süllyed abba az öngerjesztő örvénybe, ami a birodalmak vesztét okozza végül. Ennek lényege az, hogy a birodalmi elit elbizakodottá és mértéktelenné válik, egyre inkább túldimenzionált önteltség és arrogancia jellemzi. Úgy akarja a világ egészére rákényszeríteni a birodalom rohamosan növekvő fenntartási költségeinek viselését, hogy ezért nemcsak, hogy semmilyen világrendfenntartó teljesítményt nem nyújt, hanem ő maga fokozza a káoszt, rugdalja lefelé a világot a rendezetlenség felé vezető entrópikus lejtőn.
A birodalom három alappillérre épül. Az első az a globális pénzhatalmi rendszer, ami a dollár mint világpénz, „planetáris hidraulikájának” pénzszivattyúin keresztül szív el hatalmas összegeket a világtól. A Bretton Woods-i rendszer keretein belül az amerikai birodalom vállalta, hogy a dollár mint világpénz stabilitását az aranyhoz való lehorgonyzásával, rögzített árfolyamával garantálja.
Ám e garancia 1971-es felfüggesztésével a csaknem fél évszázad folyamán nagyjából százezermilliárd dollárnyi összeget pumpált át automatikusan a világ dollárban tartalékoló országaitól, vagyis lényegében a világ egészétől, hiszen a világ devizatartalékainak a hetvenhárom százaléka most is dollárban van jegyezve, ötven éve pedig kilencvenhárom százalék volt ez az arány. A másik pillér a hadászati erő, amelyen keresztül a birodalom, ha úgy adódik, minden olyan törekvést katonai erővel semmisíthet meg, ami a pénz és kereskedelem közvetítő mezőinek birodalmi ellenőrzése alól próbálná kivonni magát. És végül, de nem utolsósorban, a globális véleményhatalmi diktatúraként üzemeltetett planetáris médiarendszereken keresztül tudja a birodalom a világra kényszeríteni azt az elbeszélési módot, narratívát, amely lehetővé teszi az ellenállás lecsillapítását a hamis világértelmezési logikákon keresztül.
A rohamosan növekvő és most már egyre nyilvánvalóbb módon kezelhetetlen adósság, ez a gigantikus „negatív vagyon” azt jelezi, hogy a birodalom már csak olyan magas fajlagos költségekkel képes üzemeltetni ezt a gépezetet, amit a világ már nem hajlandó megfinanszírozni, és a birodalom értelemszerűen nem tudja a világot erre már rákényszeríteni. Igen veszélyes csapdahelyzet van tehát kialakulóban, amit csak egy egészen új logikára épülő globális hatalmi egyezség lenne képes kezelni, ám ennek körvonalai egyelőre távolibbak és bizonytalanabbak, mint valaha. Módfelett kalandos idők jönnek tehát.