Altest a lélek fölött

A 2017. június 8-án érkezett hír szerint a kanadai Ontario tartomány parlamentje nagy többséggel (63 igen és 23 nem szavazat) elfogadta a „89. törvényt”, amely lehetővé teszi azoknak a gyermekeknek az állami elhelyezését, akiknek szülei ellenzik az LGBTQI (azaz leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transzszexuális, szexuális identitását kereső, interszexuális) jogokat és ideológiát.

A kiemelt, vagy ha így őszintébb: elhurcolt gyermek a szüleitől jogilag elszakítható, és más, közfelhatalmazással rendelkező felnőtthöz helyezhető lesz. Kihez vajon? Erről nem jött hír, de annyi bizonyos, hogy azokat a házaspárokat, akik nem fogadják el ezt a most elhatalmasodó ideológiát és a vele járó jogokat, megfosztják attól, hogy örökbefogadó, illetve nevelőszülők lehessenek. A kommunizmus keresztény túlélői tanúsíthatják, hogy ebben nincs semmi újdonság. Hova kerülnek ezek a gyermekek?

A törvény célja egyértelműen kiviláglik Michael Coteau ontariói gyermek- és családügyi miniszter nyilatkozataiból. A miniszter kijelentette, ha egy gyermek egy bizonyos „neműnek” vallja magát, ami nem egyezik biológiai nemével és ezzel szülei ellenzését váltja ki, „én ezt a bántalmazás egyik formájának tartom. És ha ez a bántalmazás törvényi minősítés alá esik, a gyermek ebből a közegből kiemelhető és védelembe vehető lesz olyan helyen, ahol ez a bántalmazás megszűnik”. Mintha Orwell okfejtését olvasnánk a gondolatbűnről. Közben fölvetődik: mi lesz azokkal a gyermekekkel, akik olykor Mátyás királynak, Zrínyi Ilonának képzelik magukat, máskor meg oroszlánnak? Mi tagadás, Ádám és Éva óta szokásos bántalmazás, hogy a szülők a leá- nyaikat leányoknak, a fiaikat fiúknak tekintik. A naplementét estének, a napkeltét reggelnek, és gyönyörködnek a gyermeki képzelet játékaiban. Hanem a kanadai Ontarióban kitört a demokrácia! Ezentúl a gyermekvédelmi ellátók jogosultak lesznek egyfajta „rendőrségi intézkedésre”. Betörhetik az ajtódat és elvihetik biológiai gyermekeidet, ha tudják rólad, hogy ellenzed az LGBT ideológiát és a nemi identitás csalárd elméletét. Ha például kiderül, hogy a gyermeked homoszexuális érdeklődésű vagy nemi hovatartozásában bizonytalan – hangsúlyozta Jack Fonseca, a kanadai élet- és családvédő Campaign Life Coalition Egyesület felelőse.

Mi történt? Helyet cserélt a szív a farral. De ne merüljünk el a szószátyárságba, hanem gondoljuk át, hogy az emberiség kezdetétől sokáig valamennyi nemzedékünk fölfelé törekedett, ahhoz, Akit Valóságnak is neveztek a régiek. Mégpedig Egyetlen Valóságnak, akihez képes minden dolog, égitest, ember, eszme, vélemény kicsiny, viszonylagos és mulandó. Úgy is mondták, hogy Ő az, Aki Van. Őhozzá kell eljutni. A többi hazugság, amit a következő divatvihar kisöpör a semmibe.

Itt azonban nem ruhákról, részvényekről vagy politikai eszmékről van szó, hanem élő emberekről, ráadásul gyermekekről, akik boldogok szeretnének lenni, és nem ahhoz akarják kötni életük szekerét, ami nincs, amit az LGBT-ideológusok kiszoptak az ujjacskájukból, és hatósági erőszakot szerveztek hozzá. Tettüket identitásrablásnak nevezhetjük.

Európa, tágabban a kultúrájukat, vallásukat, művészetüket, erkölcsüket levedlett európai emberek, elvesztették identitásukat, magyarul önazonosságukat. Kitértek a hitükből, lemondtak arról, hogy szellemi lények legyenek. Aki ilyen, képtelen azonosítani önmagát, megkülönböztetni ellenségeit a barátaitól, a menekülteket a hódítóktól, többé nem észleli az értékkülönbségeket. Lesüllyedt a dolgok szintjére, Marxszal szólva elfogadta, hogy termelési-fogyasztási viszony hordozója legyen, esetleg történelmi kategória, de semmi több. Személy semmiképp. Ezen a szinten tényleg nincs különbség fiú és lány között, miért is kéne tudni ilyesmit?

Civilizációnk alakulását mutatja, hogy a szabadság jelszavával hozták létre, s eredendő bűne a szabadosság és a szabadság összekeverése. Emeljük ki: a feka és a máj szándékos vegyítése. A két zamatot és szagot egyre kevesebben tudják megkülönböztetni, lám, még a gazdag és külső ellenségek hatósugarától távol eső Kanadát is elérte a zavar.

Mi is volt a szabadság gazdaságkor előtt? Jog a jóra. E jog egészen magasra emelkedett, a kötelesség szintjén túlra: a jó tett jogává lett, sőt, az igazság- és emberszeretet szenvedélyévé, miként azt Jézus tanításában és követőinek történetében tanulmányozhatjuk. Olykor ma is.

A gazdaságkor igazat és jót nem ismer, csak hasznot. Éppen ezért mindenütt, ahol elhatalmasodott – a nyomor vagy a gazdagság, a padlássöprés és a tomboló fogyasztás kísérleti társadalmaiban egyképpen –, üldözni kezdték a jót és már bátorság kellett az erényhez. Az ötlet egyébiránt nem új, hiszen már az ókori Kínában följegyezték, hogy Csi Jeu, aki a miaok királya volt, megbüntette a jót, annak érdekében, hogy elterjedjen a gonosz.

A nyomorvilág aránylag könnyen észlelhető, bár hívei tömegével akadtak és akadnak. A fogyasztói téboly még a levegőt is cukrozza, a szórakoztató, azaz szétszóró(!) fekaipar rémületből és takonyból tákolt irodalmi, film-, tévé-, zene- stb. ipara egyetlen perc nyugalmat sem hagy a lakosságnak.

Mire is menne vele? Még a végén gondolkodni kezdene az eszével, sőt a szívével!