Czakó Gábor

Vélemény és vita

A szübariszi átoktól Merkelig

Az iszlám vallás, jog és élet közismerten egyetlen tömb, Kába kő.

A német kancellár különleges ismertségre tett szert az iszlámban és a történelemben való jellegzetes járatlansága folytán, amikor elkiáltotta, hogy jöhetnek a menekültek korlátlanul. A menekült szó utóbb szírekre módosult, mert ők már a Jézus utáni időben megkeresztelkedtek és keresztények is maradtak az iszlám hódításig. Ma már csak egy kis részük tartja ősei hitét.

Lehet, hogy nem füleltem eléggé, de nem hallottam, hogy a mostani néphullámmal közülük vagy más közel-keleti keresztény népségből számottevő csoport érkezett volna. Talán süket lettem vénségemre, de egyetlenegyről sem hallottam…

Az bizonyos, hogy 2012-ben százötezer keresztény halt meg a hite miatt, nagyrészt az iszlám csapásai által. Igen jellemző, hogy a Korántól kezdve az összes mérvadó muzulmán megnyilvánulás Mohamed követőinek a keresztények iránti tiszteletét tanúsítja, de sosem hallani arról, hogy az ellenük elkövetett tömeggyilkosságok tettesei akárcsak egy halk ejnye-bejnyében részesültek volna.

De ne foglalkozzunk az iszlám esetleges kétarcúságával, legyen elég most egy. Mi lesz az Oktoberfesttel meg a hurkával? A virslivel, a híres svábföldi disznóságokkal, a káposztás malacpecsenyékkel, a kolbászokkal és társaikkal? A moseli és rajnai borokkal, pezsgőkkel? Az egykori kolostorok sör- és pálinkafőzdéinek kiváló gyártmányai-val? Ki meri ezeket meginni-megenni nyilvános hejehujákon? Vagy akár az Idar menti kiskocsmákban? Persze, otthon sem lesz illendő, amíg meg nem tiltják. A genderizmussal, az egyneműek szerelmével és hetyke fölvonulásaikkal együtt.

Igen, kedves Merkel asszony, kegyed Németországa meg a művelt Nyugat szekularizálta az államot, a társadalmat, a közgondolkodást. Nem sorolom tovább: a mindentől szétválasztott Hansok, Pierre-ek, Jolanták és mi, valamennyien független magán-államocskákra szabdalódtunk a szabadosság édes-mézes-mázos madzagja által. Persze, demokráciásdizunk, miközben fönn, a felhők fölött, az igazi magánállamok tulajdonos urai ellenünkre döntenek a bolygó sorsáról.

De vissza a földre! Az iszlám vallás, jog és élet közismerten egyetlen tömb, Kába kő. Noha kiskapuk egérjáratokkal… – de ezt most hagyjuk. A németek ezt jobban tudnák nálunk, mert mifelénk 1686 óta nincsen török, náluk meg évtizedek óta élik a maguk független életét. Rég nem fordulnak állami bíróhoz, hiszen van kádijuk, Koránjuk, saríájuk. Átfogó pillantásunkat vessük a Merkel által áhított fölső határ nélküli bevándoroltatásra és annak hamari következményére. Arra a történelmi pillanatra, amikor a muszlimok elérik a szavazni nem lusták közti arányt. Még nem a többséget, hanem azt a mértéket, ami a vezető pártokat koalícióra készteti velük. Ekkor ki kell nyitni előttük a nagypolitika ajtaját, és a polgári forradalmak úgynevezett vívmányait elviszi a huzat. Sőt, az Oktoberfestet is hurkástul és melegbüszkeség-menetekkel együtt.

Miért történhet ez meg?

1. A gazdaságkor „lenyomta” a kereszténységet, és az embert, Isten képmását, termelő-fogyasztó konzumidiótává alázta.

2. Elpusztította a nyelvet, midőn „néven nevező” beszéd helyett politikailag korrekt – PC – makogást kényszerített az emberekre, akik többé nem tudják megfogalmazni gondjaikat és reményeiket – ezen a nyelven nem is lehet!

3. Lerombolta az évezredes kultúránk minden, üzletileg nem használható alakját a népitől kezdve a jogon át a családig.

Ha mindezt nem tette volna, akkor tudnánk, például Arisztotelésztől, aki a Politika V. könyvének harmadik fejezetében réges-rég fölokosított bennünket! „…miként egy véletlenül összeverődött tömegből még nem lesz városállam, ugyanúgy nem alakulhat az ki egy tetszőleges időtartam alatt sem: hiszen ahány városállam eddig még más néppel társult és későbbi bevándorlókat fogadott sorai közé, legnagyobbrészt összetűzött velük, például a troizéniek az akhaiokkal együtt alapították Szübariszt, de azután az akhaiok elszaporodván, kiűzték a troizénieket, s ebből származott a szübariszi átok; ugyanez történt Thurioiban is, ahol a szübarisziek szintén másokkal egyesülve alapítottak államot, és amikor telhetetlenségükben a terület nagyobb részét akarták elfoglalni, mintha bizony az övék lett volna, elűzték őket. Büzantionban is kiderítették, hogy a bevándoroltak lázadást készítettek elő, s harccal verték ki őket; az antisszaiak khioszi menekülteket fogadtak be maguk közé, és utána fegyverrel kellett őket kikergetniök; viszont a zankléiek, akik a szamosziakat beengedték, maguk lettek földönfutókká, az Euxeinosz-tenger melletti Apollónia lakói azzal, hogy újabb bevándorlóknak nyitották meg kapuikat, forradalmat idéztek elő; a szürakuszaiak a türannisz megszüntetése után az idegeneknek és a zsoldosoknak is polgárjogot adva ugyancsak forradalmi állapotokat teremtettek, és harcra került a sor, amikor pedig az amphipolisziak khalkiszi bevándorlókat engedtek be, többségükben menekülniök kellett előlük.” (Arisztotelész: Politika, Szabó Miklós fordítása.)