A politikai korrektség vége

Trump ugyanis kimondta azt, amit az amerikaiak nagy többsége – azok is, akik Hillary Clintonra szavaztak – gondol, amiért a liberális médiá-ban elmondták mindennek, amit a kultúrmarxista politikai korrektség az elmúlt három évtizedben jelzőként kifejlesztett és rászórt mindazokra, akik ennek az erőszakos kisebbségnek a véleményét nem osztják. Így Trumpot és vele együtt a szavazóit, az amerikai állampolgárok felét kikiáltották rasszistának, szexistának, homofóbnak, xenofóbnak, iszlamofóbnak és természetesen antiszemitának is.

A tengeren inneni és túli liberális médiának a Trump szavazói elleni gyűlöletkeltést olyan mértékig sikerült fokoznia, hogy nemcsak ezrek tüntetnek törve-zúzva a megválasztott elnök ellen, hanem egyéni leszámolásokat, mondhatni, lincseléseket is elkövetnek, mint az a Washington Post egyik cikkéhez mellékelt videó is mutatja, amelyen egy feketékből álló csoport ver egy fehér embert, azt kiáltozva, hogy Trumpra szavazott. Lehet, hogy a négerek afroamerikaiak voltak, de azt mindenki maga döntse el a videó megnézése után (beírni a Google-ba: Video shows group viciously beating man in Chicago). A videót tartalmazó cikk elmondja, hogy az összevert embert David Wilcoxnak hívják, és nemcsak megverték, hanem az autóját – amelyből azért szállt ki, mert a fentebbi afroamerikaiak nekimentek – el is lopták, és mivel a kocsi nyitott hátsó ablakába kapaszkodott, nagy sebességgel elhajtottak vele, megpróbálva lerázni. Végül egy lassításnál elengedte a kocsit, és néhány bukfencezéssel élve megúszta.

Igen, valóban Trumpra szavazott, „tudom, hogy ő (Trump) nem beszél politikailag korrektül néha, de az ország kilencvenöt százaléka sem” – mondta Wilcox, aki az őt meginterjúvoló Chicago Tribune-nak feltette a kérdést: „Mi történik Amerikában? Azt feltételezed, hogy békésen szavazhatsz. Azt gondoljuk, hogy ez a demokráciánk része. És mi történik a valóságban? Az, hogy szavaztam valakire, és megvertek, kiraboltak s ellopták a kocsimat, és nem tudom többé a feleségemet biztonságosan a munkahelyére is visszaszállítani.” Ez persze nem hate crime, vagyis gyűlöletbűntény, hanem az amerikai élet természetes velejárója. De ha történetesen ez fordítva történt volna – mondjuk Trump veresége esetén –, az amerikai és a világsajtó tele lenne a Trump fasisztáiról, vagy a Ku-Klux-Klan feltámadásáról szóló cikkekkel.

Miközben Hillary Clinton és Barack Obama hívei az utcán randalíroznak, a liberális sajtó, ami szenny elképzelhető, azt mind Trumpra zúdítja.

Ezek közül kiemelhető például az antiszemitizmus vádja. Csak egy nap termése az izraeli Haaretzből: „Hála Trumpnak, jobban értjük, hogyan kerülhetett hatalomra Hitler”, „Trump győzelme az antiszemitizmus legnagyobb diadala 1941 óta”, „Megütközés és rémület Tel-Avivban Trump győzelme láttán”, „Hogy mondom el a gyermekeimnek, hogy Donald Trump most az elnök” és így tovább. Mindehhez tegyük hozzá, hogy – mint arról a liberális sajtóból értesülhettünk – Trump veje zsidó, és a kedvéért a leánya is betért. A leantiszemitázás mellett ugyanakkor az izraeli sajtó nem felejti el emlegetni, hogy Trump a kampányban azt mondta, hogy Jeruzsálemet Izrael kizárólagos főváro-sának ismerné el.

Az enyhébb cikkek közül jellegzetesek például a The Guardianben megjelentek: „Egy autokratikus, hatalommániás elnök alatt az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hírszerzési rendszerei még inkább ki lesznek téve a visszaéléseknek”, „Donald Trump elnöksége egy katasztrófa a Föld számára – figyelmeztetnek a klímaszakértők”. De a Politico sem akar elmaradni: „Túlélheti-e Európa Trump elnökségét?” – kérdezi, majd megjegyzi, hogy „Európa fél, hogy a liberális nyugati gazdasági rend véget ér”. Ennél a Spiegel még vigasztalhatatlanabb, mondván: „Politikai katasztrófa: Trump győzelme veszélyes instabilitáshoz vezet”.

De nem mindenki botránkozott meg Trump győzelmén. Leszámítva a szélsőnek nevezett jobbot, amelyik eleve üdvözölte, a baloldali angol munkáspárt vezére, Jeremy Corbin a következőket mondta: „Donald Trump Egyesült Államok elnökévé való megválasztása összetéveszthetetlen jele a politikai establishment és egyenlőtlenségek kiéleződéséhez vezető gazdaságpolitikája elutasításának”.

Bernie Sanders is, aki Clinton versenytársa volt a demokrata előválasztásokon, felajánlotta segítségét, ha a rozsdaövezet lakossága helyzetének javításáról lesz szó (az ő támogatói is onnan kerültek ki). Trump tehát nem ördög, nem Hitler, hanem egy szabadszájú vállalkozó, aki most Amerikát szeretné megváltoztatni, ahogy ő mondja, „újból naggyá tenni”.

Legnagyobb problémája az ehhez szükséges szakemberek megtalálása, ugyanis az általa felvetett, lényegében a valamikori New Dealnek megfelelő keynesiánus gazdaságpolitikának ma az euratlanti térségben nincs szakmai bázisa, valamennyi intézmény és agytröszt a neoliberális globalizáció támogatója, amit nem is lehet csodálni, hiszen a finanszírozók a globális pénzügyi és vállalati körökből kerülnek ki.

Ami pedig Trump bevándorlással kapcsolatos álláspontját illeti, a kiindulópont az, hogy minden állam elidegeníthetetlen joga, hogy meghatározza, kit enged be, és kit nem. Ez következik az országok nemzetközileg elfogadott szuverenitásából, és semmilyen kultúrmarxista ideológia nem írhatja felül. Ezt xenofóbiának, rasszizmusnak, iszlamofóbiának nevezni nem más, mint a liberális sajtó gyűlöletkeltése a többségi társadalom ellen.

Trump győzelmével megindult egy folyamat, amely elvezethet a kultúrmarxista politikai korrektség és a vele összefonódó neoliberális globalizmus és az euratlanti establishment hanyatlásához, a nemzetállamok szuverenitásának, a népakarat befolyásának megerősödéséhez. Ez, ha meg is valósul, hosszú folyamat lesz, ne kergessünk illúziókat, egy fecske nem csinál nyarat.