A nyitott társadalom barátai

Pluralizmuson az együtt élő hitek, világnézetek, életfelfogások, kultúrák szabad sokféleségét értjük. Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra. A nyitott társadalom: robusztus ideál. Nincs szüksége egyöntetűségre ahhoz, hogy tagjai politikai közösséget alkossanak. Bár a hit, a világnézet, az életfelfogás és kultúra nem fogja össze őket egyetlen közösségbe, állampolgárokként mégis közösséget alkothatnak egymással, amíg közös alkotmányukhoz valamennyien lojálisak.”

Szuverén ellenség

A nyitott társadalom ily vonzó bemutatása Kis János beszédéből származik, amelyet a Soros Alapítvány létrehozásának huszadik évfordulóján, 2004-ben, a Közép-európai Egyetemen (CEU) mondott el. Igaz, már akkor hozzátette, hogy ez a nyitott társadalom veszélyeknek van kitéve, mert egy nyitott társadalomban „nagy csoportok érezhetik alapvető érdekeikben, sőt identitásukban veszélyeztetve magukat, s fordulhatnak védekezésül autoriter vagy totalitárius eszmék felé”.

Tizenhárom évvel később ezek a veszélyek a nyitott társadalom hívei számára már valóságossá váltak. A Közép-európai Egyetemen ez év elejétől rendezett, A nyílt társadalom újragondolása elnevezésű előadás-sorozat keretében a CEU elnök-rektora, Michael Ignatieff, A nyílt társadalom új ellenségei című előadásának keretében arról beszélt, hogy mindenütt a szuverén állam logikájának visszatérését látni, és hogy a liberális fékek és ellensúlyok elleni támadások, amelyek a populista többségi demokrácia megszilárdítása érdekében Kelet-Európában jelentek meg, most már Nyugat-Európára és az Egyesült Államokra is átterjednek. Egy másik előadásban Ivan Krastev, a szófiai Liberális Stratégiai Központ elnöke arról beszélt, hogy a migráció a 21. század forradalma, és emiatt a társadalom etnikai és vallási többsége érzi úgy fenyegetve magát, mint ahogy a kisebbségek szokták. Szerinte a populista pártok megpróbálják megakadályozni ezt a folyamatot, és ez ütközik a nyílt társadalom eszméjével. Ehhez a sorozatban szintén szereplő ismert újságíró, oxfordi egyetemi tanár, Timonty Garton Ash azt tette hozzá, hogy a nyílttól a zárt társadalom felé való elmozdulás nagymértékben a nyílt társadalom globalizáció, bevándorlás és a társadalmi és kulturális liberalizáció formájában való radikális terjedésére adott válaszreakció.

De honnan is származik a nyílt társadalom koncepciója? Ignatieff előadása választ ad a kérdésre: az elméletet az osztrák fasizmus elől menekülni kényszerülő filozófus, Karl Popper A nyílt társadalom és ellenségei című, 1945-ben megjelent könyvében, a fasizmusra adandó válaszul fejtette ki. A gyökerek azonban a század elejére nyúlnak vissza. Karl Popper 1902-ben született Bécsben, szülei Csehországból bevándorolt lutheránus hitre tért asszimilált zsidók voltak. Mint Malachi Haim Hacohen történész A kozmopolitizmus dilemmái című cikkében kifejti, a birodalmi migráció korlátainak 1848-as eltörlése után számtalan cseh és magyar zsidó vándorolt Bécs irányába, ott gyorsan alkalmazkodott a német kultúrához, gyermekeit német tanintézetekbe küldte, fehérgalléros állásokat töltött be, és gyorsan átalakította a bécsi elit összetételét. Az asszimilálódott zsidó értelmiség sikeresen építette ki kapcsolatait a progresszív, világi, az antiszemitizmust elítélő osztrákokkal. Együtt alakították ki a szekuláris közjó utópista vízióját, ami aztán a századvég bécsi progressziójának védjegyévé vált. Ugyanakkor az asszimiláció nem jelentett teljes beolvadást, Popper családja továbbra is leginkább zsidó körökben mozgott, a zsidók osztálykülönbségek ellenére egymás közelében laktak, és az oktatásban is érezni lehetett az elkülönülést. Például abban, hogy a zsidók meghatározott oktatási intézményekben koncentrálódtak, ahol gyakran többséget is alkottak (ekkor Bécs lakosságának kilenc százaléka volt zsidó).

Fiktív nemzet

A vallási dogmáktól és babonáktól, etnikai előítéletektől mentes Osztrák–Magyar Monarchiában asszimilálódott zsidóság úgy gondolta, hogy otthonra lelt, ezentúl senki nem firtatja majd etnikai hovatartozását, és nem vonja kétségbe azt, ha németnek vallja magát. Az antiszemitizmust vallási előítéletnek, az egyes nemzetiségek közötti feszültségeket pedig gazdasági eredetűnek gondolták, amelyet a gazdasági előrehaladás majd felszámolhat. A valóságban azonban a világi, progresszív gondolkodású németek kisebbségben voltak saját népcsoportjukon belül. Popper a Habsburg Birodalom felbomlásáért, amelyet ő maga katasztrófaként élt meg, általában a nacionalizmust, és ezen belül különösen a német nacionalizmust okolta. A nacionalizmussal szemben a sokféleséget védelmezte, és az általa kulturálisan primitívnek, politikailag reakciósnak tartott nemzeti, etnikai, vallási azonosságtudattal szemben a nyílt társadalom eszméjét dolgozta ki. Popper szerint az ókori Athén volt az első nyílt társadalom, amely eltépte a törzsi kötelékeket, s mítoszon, mágián és hagyományon felülkerekedve, a logoszra és a törvényre alapozta a politikát. Később Európa és Ázsia civilizált államai birodalmak voltak, amelyek rendkívül vegyes eredetű népességet tömörítettek egybe. Az európai civilizáció és valamennyi hozzá tartozó politikai egység internacionális, pontosabban intertribális maradt egészen a 19. századig, amikor is a törzsi nacionalizmus ismét felütötte a fejét. Popper szerint a nacionalizmus legfelső foka és egyben elkerülhetetlen következménye a náci rasszizmus, ezért a nacionalizmust a háború után meg kell zabolázni, hogy Európa nyílt társadalom lehessen. E feladatot leginkább a nemzetközi jog segítségével lehetne megoldani.

A Soros-háló mozgatói

Popper idealizálta a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat, és kétségbe vonta a nemzeti önrendelkezés és a nemzetállam létjogosultságát: „Az a gondolat, hogy léteznek olyan természetes egységek, mint nemzetek vagy nyelvi, faji csoportok, teljes egészében fiktív” – állította. Popper szerint a nemzetállam népszerűségét kizárólag annak köszönheti, hogy a törzsi ösztönökre apellál. Szerinte nem fogadhatók el, és nem alkalmazhatók a gyakorlatban azok az elvek sem, amelyek azt állítják, hogy a nemzetet a közös eredet, a közös nyelv vagy a közös történelem köti össze. A nemzeti állam elve mítosz csupán, irracionális, romantikus és utópikus álom. A nemzeti önazonosság hamis, reakciós és utópikus, a kozmopolita önazonosság viszont igaz, progresszív és lehetséges. Hacohen tanulmányában megjegyzi, hogy a kozmopoliták többnyire olyanok, mint Popper maga: átszeltek már több politikai és kulturális határt, életelemük a kulturális hibriditás, fenyegetésként élik meg a zárt közösségeket, és otthonuknak akarják tudni az egész világot. Meglehet, hogy elismerik a gyökereikhez kötődő emberek szükségleteit, de nem éreznek együtt velük, s nem tudnak a nemzeti, etnikai vagy vallási közösség szolidaritásához fogható alternatívával szolgálni.

A náci fenyegetettséget maga is átélő George Soros a London School of Economicson találkozott Popper eszméivel, amelyeket teljes egészében a magáévá tett, és amikor elegendően gazdag lett, Popper nyílt társadalmáról elnevezett alapítványain keresztül igyekezett tanára elveit a gyakorlatba átültetni. A New York-i székhelyű Nyílt Társadalom Alapítvány, amely megközelítőleg egymilliárd dollár éves költségvetéssel rendelkezik, rendkívül kiterjedt hálózatot felügyel. Csak Európában húsz helyi alapítványt és mintegy két tucat különböző kezdeményezést finanszíroz, Amerikában tizennégy, Afrikában négy, míg a Közel-Keleten három alapítvánnyal rendelkezik. Az alapítványokat jelentős részben Soros gyermekei (két házasságából összesen öt gyermeke van) felügyelik. Ezek az adatok az izraeli székhelyű NGO Monitor egyik kiadványból (Bad Investment. The Philanthropy of George Soros and the Arab-Israeli Conflict) származnak. Az NGO Monitor egy államilag is támogatott, mintegy tucat embert foglalkoztató és évi négyszázmillió dollár költségvetéssel rendelkező szervezet. Legfőbb feladata, hogy az Izraelt bíráló NGO-kat figyelje, róluk jelentéseket készítsen, illetve, ha erre lehetőség van, hamis vagy részrehajló adatok közlése miatt ezeket a szervezeteket, különös tekintettel a Human Right Watchra (Emberi Jogi Figyelő) perelje.

Az elmondottakból talán érzékelhető, hogy mi a lényege a nyílt társadalomnak, és mi a céljuk a nyílt társadalom eszméit terjesztő, Soros által finanszírozott szervezeteknek. Popper vonzódása a birodalmakhoz és ellenszenve a nemzetállamok iránt érthetővé teszi, hogy a Soros (és mások) által finanszírozott civil szervezetek miért támogatják az unió birodalmi jellegét erősítő és a nemzetállamokat gyengítő bevándorlást, és miért ítélik el a nemzeti szuverenitás bizonyos szintjét megtartani akaró igyekezetet. Ha e jelenséggel szemben fel akarunk lépni, mert nekünk a többségi társadalom értékei és érdekei is fontosak, nem célravezető a direkt szembenállás. Filozófiával szemben filozófiát, egyetemmel szemben egyetemet, hálózattal szemben hálózatot kell állítani. A nyílt társadalom eszméjével szemben, amely, mint az előzőekből remélhetőleg kiderült, alapvetően a nemzetállami nacionalizmustól való zsidó félelemből fakad, olyan koncepciót kell állítani, amely egyrészt védi a többségi társadalom történelmi és kulturális örökségét, továbbá (nemzetközi szerződések szerint meghatározott) nemzeti szuverenitását, másrészt garanciát nyújt az integrálódott, de nem asszimilálódott (beolvadt) kisebbségek biztonságára és saját identitásuk megtartására. Ilyen koncepciók kidolgozásához szellemi műhelyekre van szükség, például a visegrádi négyek egy közös egyetemére, amelyhez hasonló a Jagelló Egyetem formájában már volt is a történelemben. Emellett szükség van azokra a hálózatokra, tudományközpontokra, médiára, civil szervezetekre, amelyek egy új európai koncepciót el tudnak juttatni Európa polgáraihoz.