A magyar szó ismérve

Mai nyelvészetünk nem ismer ilyen fogalmat. Kérdésként sem teszi föl, mert tán nem tud rá válaszolni. A Magyar Tudós Társaság, későbbi nevén a Magyar Tudományos Akadémia, 1846-ban kiadta A’ magyar nyelv’ rendszere című, első hivatalos nyelvtanát. Tette ezt – akkori hivatástudata szerint – nyílt sisakkal: „győzzön a jobb!” jelszóval.

A Betűtant és a Szómértant Czuczor Gergely írta. Gyanítható, hogy az akkor már javában készülő A magyar nyelv szótára – ma közismert nevén a Czuczor–Fogarasi szótár – szerkesztőjeként e nyelvtankönyvet is ő szerkesztette, bár ez nincs a köteten föltüntetve. Sok és új föladattal kellett megküzdeniük a jeles szerzőknek, hiszen akkoriban még kezdeti állapotban volt nyelvünk kutatása. Ennek ellenére már tudta, hogy mit keressen!

A magyar szó meghatározása sokféleképpen történt Hunfalvy Pál hatalomra jutása óta, de elvi megalapozás nélkül sehogy sem sikerült. Többen a finnugornak minősülőket tekintették magyarnak, de ez nemigen találkozott a közvéleménnyel, különösen Budenz „nagyívű”, kétezer szavas finnugor–magyar megfeleltetésének bukása óta. A hozzáértők ugyanis csak negyedennyi közös szót leltek, azokat is szétszórva egyes északi nyelvekben…

Kiss Gábor Hány szó van a magyar nyelvben? című, érdekes művében (Tinta Könyvkiadó) több kecsegtető választ sorol föl a címbeli kérdésre, ám döntenie nem sikerül. Érthető okból.

Az érthető ok a magyar szó fogalmának megállapítatlansága. Hivatalos szótárainkban sűrűn előfordul, hogy „ismeretlen eredetű”, netán „önállóan nem adatolt” „szótőhöz”, „alapszóhoz” magyarán gyökhöz, szóval, valaminő hűthetetlen forró kásához ragasztott toldalékok, hipp-hopp, ismert eredetűvé varázsolnak szavakat, például sínylődik, mintha a ragozás ilyen varázslatra képes volna. Valójában a síny/lődik a népes seny/ved, szen/ved, sany/arú stb. gyökcsalád tagja. (Pethő Bertalan és Vízkeleti Györgyi: Nyelvünk „ismeretlen eredetű” szavairól.)

Czuczor számára nem volt forró a kása, hiszen meghűtötte Keresztesi József: A bárkai nyelv, Teleki József: A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és szólásmódok által, legfőképp Kresznerics Ferenc nyolcvanezer szavas hatalmas műve: Magyar szótár gyökerészettel és deákozattal.

Nos, A’ magyar nyelv’ rendszerében olvasható a magyar szó világos meghatározása a 38–39. oldalon:

„a) Minden gyök, melly a’ magyar nyelvben találtatik, magyar, míg történeti adatokkal be nem bizonyíttatik, vagy köz tudomás szerint is el nem ismertetik, hogy kölcsönözve van. Így magyar gyök a’ kor, kör, hab stb; idegenek: rang, vers, az ujabban eléggé ízetlenül felkapott vitz.

b) Minden szó, mellynek a’ magyar nyelvben gyöke és családja, azaz ugyanazon gyökből származott rokonai vannak, eredeti magyar szónak tekintendő.”

Tehát a magyar szó a magyar nyelvben gyökerezik: azaz magyar gyökből ered: az említett kor, ker, kör, gör családnak körülbelül ötszáz tagja van! Ez dönti el idetartozását. Az alkalmilag hozzá tapadó toldalékok szóról szóra járnak, akár méhek a virágokra. Az alapjelentést módosítják, gazdagítják a megszabott tartalmi körön belül, de a szó gyökeréig el sem látnak…

Folytassuk az idézetet: „Ha a’ nyelvek ezen elvek szerint elemeztetnek: igen gyakran megtörténhet, hogy ugyanazon szót két vagy több nyelv követelendi, mi magában épen nem veszélyes dolog, de másfelül tanulságos; mert elvégre is minél számosabb nyelvek ősi rokonsága vagy egysége fog kivilágolni.” Czuczor latin, görög, német példák után így zárja gondolatmenetét: „Annak fölfedezését: vajjon a’ magyar ker, kör, kür lett-e a’ latin cir, (…) német: gar, gur, gyökökből, vagy ezek amabból, részünkről igen meddő (…) kutatásnak tartjuk.”

Szerénytelenségem minderre szintén rájött. Meg is írta, hogy a középkori lat, vagy az alig százéves gól hiába hangzik magyarnak, hiába gyök-alakú, s toldalékolódik eszerint, de… Anyanyelvünk már első szótárában tapintatosan tudatja, hogy az ő édes szó-gyermekének ismertetőjegye, hogy oldalági rokonsága is van. Befogadja az idegent is, ahogy az állatkerti szuka kutya az elárvult tigriskölyköt, de a természet határai átléphetetlenek. A lat, a gól vagy a legújabb pari, ubi dúskálhat toldalékokban, de sose lesz egyiknek sem oldalági rokonsága.

Az Akadémia fölhívására a korabeli magyar értelmiség utánajárt, és 2306 gyököt szedett össze a jelentéseket számolva. Csak a hangalakokat tekintve 1585-öt. Kerekítve legyen e két szám kétezer-háromszáz, illetve ezerhatszáz. Általuk mintegy átvilágítódott a magyar nyelv szerkezete: kirajzolódtak a gyök-kapcsolatok, a rájuk épülő szócsaládok, jelentésmezők. E csodálatos kognitív rendszerből eredt az akkori szókincs, s zömmel innen fog nevelődni-kihajtani a 3000-es éveké is. Természetesen előfordulhat, hogy idővel pár gyökünk kiszorul a használatból, ugyanakkor keletkezhet is néhány. Vajon a most magányos bál és bul/i szavaink nem érzik-e majd édes testvérnek egymást ötszáz év múlva? A gyökcsaládok alakulásának kivárásához tömérdek türelem szükségeltetik…

Összefoglalva: A’ magyar nyelv’ rendszere megjelenése óta – 1846 – ismerjük az ide-, vagy odatartozás alapelvét. Ha akarnánk, s időnkből kitelne, megszámolhatnánk, hogy hány szavunk saját, mennyi vendég. A határeseteken meg elvitatkozgatnánk…