Vélemény és vita
A legfőbb törvényhozó
Gazdaságkor előtt minden társadalom rendben élt: ez kiolvasható a szertartásokból, viseletekből, művekből és mulatságokból
A legkorábbi államok törvényeit Isten állapította meg – utánajárhatunk az Ószövetségben vagy India, Kína és más régi országok szent könyveiben. Miután a Fönnvaló vagy az istenek elsősorban az uralkodókkal érintkeztek, ezért az országalapító, az Éggel kapcsolatban álló fejedelmeket rendszerint szentként tisztelték.
Korunk kérdéséről és azon belül a nemzetállamokat leváltani, sőt, szétrombolni igyekvő törekvésekről elég sokat írtam, különösen Magánállamok című könyvemben meg Az Antikrisztus és mi címűben.
A modern magánállam működési elvét először Meyer Amschel Rothschild (1744-1812), a dinasztialapító nagy bankár fektette le, zseniális éleslátással: „Engedjék meg, hogy ellenőrizhessem egy ország pénzrendszerét, hogy ki hozza törvényeit, már nem érdekel.”
Politikusok, újságírók, választók marakodhatnak, a legfontosabb kérdéseket úgysem ők döntik el. Az elmúlt kétszáz évben a nagy bankházak, a gyarmatosítás haszonélvezői, a különféle nemzetközi termelő vállalatok, biztosító- és befektetési társaságok óriásira növekedtek. Lassacskán kivonták magukat a történelmileg kialakult közösségi államok ellenőrzése alól, majd szembefordultak velük.
Miért és hogyan? A gazdaságkori fordulat következtében, azért, mert a történelmi államok elfogadták a magánhatalmak párbajföltételeit, és az utóbbiak által kijelölt egyetlen dimenzióra, a gazdaságra szűkítették horizontjukat, érték- és érdekrendszerünket. Ezen a pályán pedig a magánhatalmak behozhatatlan előnnyel bírnak, hiszen a köz-társaságok – ha egyre csökkenő mértékben ugyan – hurcolnak magukkal szociális, kulturális, védelmi, egészségügyi, politikai és egyéb koloncokat. Másodsorban a pénzesek mérhetetlen erő fölött rendelkeznek. Már Kant megírta Az örök békében. (1795) „Veszedelmes a pénzhatalom, hadviselésre használható kincs, amely meghaladja valamennyi állam kincsét együttvéve”. Tudjuk, mi történt azóta a magánpénzek és az államok viszonyában. Lincoln Ábrahám, az Egyesült Államok elnöke így látta a jövőt 1863-ban: „A pénzhatalom béke idején élősködik a nemzeten, háborús időben pedig összeesküszik ellene. Despotikusabb, mint a monarchia, arcátlanabb, mint az autokrácia, és önzőbb, mint a bürokrácia. Olyan válság közeledtét látom a közeljövőben, amely megbénít, és arra kényszerít, hogy remegjek hazám biztonságáért. A korporációk – magántársaságok – kerülnek uralomra, és a korrupció korszaka köszönt ránk. A pénzhatalom arra törekszik, hogy fenntartsa uralmát, kihasználva az emberek előítéleteit, egészen addig, amíg a gazdagság néhány kézben halmozódik föl, és a köztársaság elpusztul.” Az elnököt 1865. április 15-én egy merénylő lelőtte.
A jelek szerint a köz-társaságok elvesztették a háborút. A magánállamok megszállták a demokratikus intézményeket, és „néhány kézbe” vonták azok pénzügyi-gazdasági-nevelési, tömegtájékoztatási stratégiájának irányítását.
Legerősebb fegyverük az adott ország pénzrendszere fölötti uralmuk. „Az Egyesült Államoknak ma gyakorlatilag két kormánya van – jelentette 1964-ben a kongresszusnak Wright Patman képviselő, a bank- és pénzügyi albizottság vezetője. – Az egyik alkotmányos előírásoknak megfelelően jön létre, a másik kormány a független, ellenőrizetlen, tevékenységét nem egyeztető Federal Reserve System – az Államok jegybankja –, amely a pénz feletti hatalmat gyakorolja, noha ez a hatalom a Kongresszust illetné meg az alkotmány előírásai szerint.”
A jegybanknak nyolc tulajdonosa van, köztük öt Rothschild-érdekeltség. Utóbbi szónál meg kell állni egy pillanatra: az „érdekeltség” nem valaki, hanem személytelen, megfoghatatlan izé. A jegybank bocsátja ki a dollárt, s adja kölcsön az államnak kamatra 1913 óta. Korábban, amíg az Egyesült Államok a saját pénzét sajátjaként kezelte, nem létezett sem személyi jövedelemadó, sem államadósság.
Mostanára a legtöbb ország eladósodott. A leggazdagabb országok – élükön az Egyesült Államokkal – mind tartoznak a magánállamoknak. A legerősebb magánhatalomnak, a Rothschild családnak a vagyonát a Meyer Amschel Rotschild által alapított Family Trust, azaz családi alapítvány birtokolja – közel kétszáz éve. „A Rothschild-ház tagjai nem öröklik a vagyont, és ezért örökösödési illetéket és adót sem fizetnek, ugyanezen okból nem kötelesek pontos vagyonleltárt sem készíteni. Az 1900-as évek elején már ők ellenőrizték az akkori világ teljes vagyonának mintegy felét” – írja Drábik János az Uzsoracivilizáció című könyvében. A Rothschild-vagyont mostanában különböző szakírók két- és tízezermilliárd dollár közötti összegre teszik.
George Soros az amerikai Forbes Magazin szerint csekély 24,9 milliárd dollárral bír, amivel a Föld huszonharmadik legvagyonosabb embere. A Family Trust nincstelen ügyintézője. E sorok írója 1984-ben kapott Soros-ösztöndíjat, mert közölt a Négy Évszak című világlap szerkesztőjeként néhány csípős írást, amelyek egyikében a nyilatkozó deportált ötvenhatot forradalomnak nevezte. Ezért elcsaptak.
Mi a demokrácia? Szólam. A gazdaság, tömörebben: a pénz ellenőrizhetetlen uralma. A földművelő, iparos, állattenyésztő társadalmak emberei istenhívők voltak, hiszen a Fönnvalótól kérték és várták az „alkalmas időt”, a maguk erejéből pedig igyekeztek kifigyelni a természeti jelenségeket, amelyek esőre, hidegre, aszályra utaltak, vagy a földben rejlő ércekre. Úgy látták, hogy a világ rendezett, s ha ők megismerik, akkor a rend erőit a maguk javára fordítják. Öntöznek és megnövelik a termést, a fát elszenesítik, s úgy hevítik vele az ércet, csónakjukra alkalmas vásznat feszítenek – és így tovább. Tanultak és tanították gyermekeiket.
Gazdaságkor előtt valamennyi társadalom rendben élt: ez kiolvasható a vallási szertartásokból, viseletekből, művekből és mulatságokból, temetőkből, illemhelyekből, nyelvekből.
A liberális emberkísérlet alapja éppenséggel mindennek az ellenkezője. Szabadságról, nyitott társadalomról ordibál, állítólag ki akarja szabadítani, de inkább tépni az embert mivoltából, közösségeiből, még természet adta neméből is. Unokáinkat az újbeszél nyelvtörvény szerint elítélik, ha fiúk mernek lenni vagy lányok. Pénzisten ugyanis nem ismeri a minőséget, azaz a rendet, csak a mennyiséget. Minél több van bármi szarból, annál jobb. A rossz pénz a legjobb, ha rá lehet sózni a jó népre. Valamennyi inflációt mesterségesen gerjesztik. Akár az új alapállást, a hülyeséget, a szórakozást-szétszórást, őrjöngést.
Ha kinyitod a tévét, értesülsz a helyzetről. A rossz a csúcs, a Chaos! Így hívták az első görög istent, az üres, szellemtelenségében tomboló szörnyanyagot.
Korunk kérdéséről és azon belül a nemzetállamokat leváltani, sőt, szétrombolni igyekvő törekvésekről elég sokat írtam, különösen Magánállamok című könyvemben meg Az Antikrisztus és mi címűben.
A modern magánállam működési elvét először Meyer Amschel Rothschild (1744-1812), a dinasztialapító nagy bankár fektette le, zseniális éleslátással: „Engedjék meg, hogy ellenőrizhessem egy ország pénzrendszerét, hogy ki hozza törvényeit, már nem érdekel.”
Politikusok, újságírók, választók marakodhatnak, a legfontosabb kérdéseket úgysem ők döntik el. Az elmúlt kétszáz évben a nagy bankházak, a gyarmatosítás haszonélvezői, a különféle nemzetközi termelő vállalatok, biztosító- és befektetési társaságok óriásira növekedtek. Lassacskán kivonták magukat a történelmileg kialakult közösségi államok ellenőrzése alól, majd szembefordultak velük.
Miért és hogyan? A gazdaságkori fordulat következtében, azért, mert a történelmi államok elfogadták a magánhatalmak párbajföltételeit, és az utóbbiak által kijelölt egyetlen dimenzióra, a gazdaságra szűkítették horizontjukat, érték- és érdekrendszerünket. Ezen a pályán pedig a magánhatalmak behozhatatlan előnnyel bírnak, hiszen a köz-társaságok – ha egyre csökkenő mértékben ugyan – hurcolnak magukkal szociális, kulturális, védelmi, egészségügyi, politikai és egyéb koloncokat. Másodsorban a pénzesek mérhetetlen erő fölött rendelkeznek. Már Kant megírta Az örök békében. (1795) „Veszedelmes a pénzhatalom, hadviselésre használható kincs, amely meghaladja valamennyi állam kincsét együttvéve”. Tudjuk, mi történt azóta a magánpénzek és az államok viszonyában. Lincoln Ábrahám, az Egyesült Államok elnöke így látta a jövőt 1863-ban: „A pénzhatalom béke idején élősködik a nemzeten, háborús időben pedig összeesküszik ellene. Despotikusabb, mint a monarchia, arcátlanabb, mint az autokrácia, és önzőbb, mint a bürokrácia. Olyan válság közeledtét látom a közeljövőben, amely megbénít, és arra kényszerít, hogy remegjek hazám biztonságáért. A korporációk – magántársaságok – kerülnek uralomra, és a korrupció korszaka köszönt ránk. A pénzhatalom arra törekszik, hogy fenntartsa uralmát, kihasználva az emberek előítéleteit, egészen addig, amíg a gazdagság néhány kézben halmozódik föl, és a köztársaság elpusztul.” Az elnököt 1865. április 15-én egy merénylő lelőtte.
A jelek szerint a köz-társaságok elvesztették a háborút. A magánállamok megszállták a demokratikus intézményeket, és „néhány kézbe” vonták azok pénzügyi-gazdasági-nevelési, tömegtájékoztatási stratégiájának irányítását.
Legerősebb fegyverük az adott ország pénzrendszere fölötti uralmuk. „Az Egyesült Államoknak ma gyakorlatilag két kormánya van – jelentette 1964-ben a kongresszusnak Wright Patman képviselő, a bank- és pénzügyi albizottság vezetője. – Az egyik alkotmányos előírásoknak megfelelően jön létre, a másik kormány a független, ellenőrizetlen, tevékenységét nem egyeztető Federal Reserve System – az Államok jegybankja –, amely a pénz feletti hatalmat gyakorolja, noha ez a hatalom a Kongresszust illetné meg az alkotmány előírásai szerint.”
A jegybanknak nyolc tulajdonosa van, köztük öt Rothschild-érdekeltség. Utóbbi szónál meg kell állni egy pillanatra: az „érdekeltség” nem valaki, hanem személytelen, megfoghatatlan izé. A jegybank bocsátja ki a dollárt, s adja kölcsön az államnak kamatra 1913 óta. Korábban, amíg az Egyesült Államok a saját pénzét sajátjaként kezelte, nem létezett sem személyi jövedelemadó, sem államadósság.
Mostanára a legtöbb ország eladósodott. A leggazdagabb országok – élükön az Egyesült Államokkal – mind tartoznak a magánállamoknak. A legerősebb magánhatalomnak, a Rothschild családnak a vagyonát a Meyer Amschel Rotschild által alapított Family Trust, azaz családi alapítvány birtokolja – közel kétszáz éve. „A Rothschild-ház tagjai nem öröklik a vagyont, és ezért örökösödési illetéket és adót sem fizetnek, ugyanezen okból nem kötelesek pontos vagyonleltárt sem készíteni. Az 1900-as évek elején már ők ellenőrizték az akkori világ teljes vagyonának mintegy felét” – írja Drábik János az Uzsoracivilizáció című könyvében. A Rothschild-vagyont mostanában különböző szakírók két- és tízezermilliárd dollár közötti összegre teszik.
George Soros az amerikai Forbes Magazin szerint csekély 24,9 milliárd dollárral bír, amivel a Föld huszonharmadik legvagyonosabb embere. A Family Trust nincstelen ügyintézője. E sorok írója 1984-ben kapott Soros-ösztöndíjat, mert közölt a Négy Évszak című világlap szerkesztőjeként néhány csípős írást, amelyek egyikében a nyilatkozó deportált ötvenhatot forradalomnak nevezte. Ezért elcsaptak.
Mi a demokrácia? Szólam. A gazdaság, tömörebben: a pénz ellenőrizhetetlen uralma. A földművelő, iparos, állattenyésztő társadalmak emberei istenhívők voltak, hiszen a Fönnvalótól kérték és várták az „alkalmas időt”, a maguk erejéből pedig igyekeztek kifigyelni a természeti jelenségeket, amelyek esőre, hidegre, aszályra utaltak, vagy a földben rejlő ércekre. Úgy látták, hogy a világ rendezett, s ha ők megismerik, akkor a rend erőit a maguk javára fordítják. Öntöznek és megnövelik a termést, a fát elszenesítik, s úgy hevítik vele az ércet, csónakjukra alkalmas vásznat feszítenek – és így tovább. Tanultak és tanították gyermekeiket.
Gazdaságkor előtt valamennyi társadalom rendben élt: ez kiolvasható a vallási szertartásokból, viseletekből, művekből és mulatságokból, temetőkből, illemhelyekből, nyelvekből.
A liberális emberkísérlet alapja éppenséggel mindennek az ellenkezője. Szabadságról, nyitott társadalomról ordibál, állítólag ki akarja szabadítani, de inkább tépni az embert mivoltából, közösségeiből, még természet adta neméből is. Unokáinkat az újbeszél nyelvtörvény szerint elítélik, ha fiúk mernek lenni vagy lányok. Pénzisten ugyanis nem ismeri a minőséget, azaz a rendet, csak a mennyiséget. Minél több van bármi szarból, annál jobb. A rossz pénz a legjobb, ha rá lehet sózni a jó népre. Valamennyi inflációt mesterségesen gerjesztik. Akár az új alapállást, a hülyeséget, a szórakozást-szétszórást, őrjöngést.
Ha kinyitod a tévét, értesülsz a helyzetről. A rossz a csúcs, a Chaos! Így hívták az első görög istent, az üres, szellemtelenségében tomboló szörnyanyagot.