Bogár László

Vélemény és vita

A középosztály alkonya

Minden birodalom egyik alapvető törekvése, hogy elhitesse magáról, hogy örökkön örökké létezni fog.

Ennek a mély hitnek a fenntartására az impériumok soha nem sajnálták az energiát. Már az ókori Róma is egyetlen megrendítő erejű permanens „live-show” formájában törekedett ennek érdekében elkápráztatni az akkori világot. Nincs ez másként a világot most uraló amerikai birodalom esetében sem. Az anyagi-fizikai tér, a rejtett tér-hatalmi erőszak fontos látványtechnikai eleme a „suburb”, a csodálatosan rendezett kertváros, ahol a történetünk főszereplője, a középosztály éli az egész világ által irigyelt életét.

A pénzhatalmi elit felfoghatatlan gazdagságának csillogása, a felhőkarcolók „sky-line”-ja, az autócsodák, a gigantikus hadászati komplexum mellett az amerikai birodalom nagy látványtechnikai show-műsorának igazi főszereplője ez a bizonyos középosztály. Az elmúlt fél évszázadban ez a ma már több mint százmilliós népesség a fogyasztói paradicsom megtestesítője volt. A több száz négyzetméteres villa a kertvárosban, a család minden tagjának kijáró legalább egy autó és más hasonló rekvizitum jelezte a birodalom végtelen gazdagságát, illetve térben és időben végtelen hatalmát. Ez a százmilliós népesség az elmúlt fél évszázadban legalább háromszor olyan magas fogyasztási szinten állt, mint európai, de akár kanadai megfelelője. A birodalomnak semmi sem volt drága annak érdekében, hogy világossá tegye, ő minden idők leggazdagabb impériuma, állampolgárságának elnyerése pedig belépőt jelenthet ebbe a fogyasztói paradicsomba. De az utóbbi évtized folyamán egyre vészjóslóbb felhők árnyékolják be ezt az eddig napsütötte kirakatvilágot. Ennek megértéséhez először is azzal kellene szembesülnünk, hogy Amerika kettős szerkezetű: egy nemzetállam, de közben egy globális birodalom is – ám költségvetés, az csak egy van.

A nemzetállam Amerika költségvetésének kiadási oldalán szerepelnek tehát a birodalmi Amerika költségei, és a kétségtelenül nehezebben megragadható, de azért nagyon is létező bevételei is. A dollár globális hatalompénzként való üzemeltetése lényegében azt jelentette a birodalom számára, hogy ezen a pénzszivattyún keresztül hatalmas összegeket csoportosíthatott át mindazoktól, akik devizatartalékaikat dollárban tartották. E gigantikus transzfer ellenére azonban az amerikai államadósság békeidőben soha nem látott, a GDP száz százalékát meghaladó szintre emelkedett.

Ebben alapvetően három döntő fontosságú elem játszhatott és játszhat ma is szerepet. A legelső a birodalmi Amerika globális pénzhatalmi rendszerének mértéktelensége. Ma már világosan látszik, hogy a 2008-as globális válság nagy valószínűséggel éppen általuk lett „csinálva” annak érdekében, hogy újabb hatalmas erőforrásokat szívhassanak el. Ám ez a gátlástalan folyamat egyre súlyosabban felsebzi a nemzetállam Amerika „testét” is, így ez a nemzetállam költségvetésében megjelenő növekvő deficit fő eleme.

Másik alapvető eleme a deficit és az adósság növekedésének az egyre növekvő katonai-hadászati kiadások kezelhetetlen tömege. A birodalom eddig sikeresen alkalmazta ugyan az „irányított káosz” világszerte történő előidézésének Brzezinski által megfogalmazott stratégiáját, de az így keltett planetáris káosz egyre súlyosabban terheli most már a birodalom katonai kiadásait is, ami persze szintén az egyetlenként létező nemzetállami költségvetésben jelenik meg.

A középosztály, mint az „amerikai álom” legfőbb szimbóluma, mint legfőbb birodalmi kirakat vagy látványtechnikai fegyver, szintén igen komoly többletköltséget jelentett a birodalom számára. Egyre nyilvánvalóbbá vált az elmúlt évtizedben, hogy mivel a világ egyre inkább ellenáll a birodalmi szivattyúknak, mindhárom költséges birodalmi rekvizitum egyidejű fenntartása lehetetlen. És mivel a globális pénzhatalmi komplexum és a hadászati potenciál „érinthetetlen”, így a három közül a kirakat-középosztály az egyetlen beáldozható elem. Lassú eróziója már egy évtizede elkezdődött, de ez most drámai módon felgyorsulni látszik.

Egy átlagos, a felső osztályba tartozó amerikai család vagyona 1970-ben mindössze alig kétszerese volt egy középosztálybelinek. A nyolcvanas évek közepén ez az arány már közel háromszoros, a 2008-as válság előtt már közel ötszörös, és napjainkban már több mint hétszeres. Ráadásul ez alatt a negyvenöt év alatt a középosztálynak a népességen belüli aránya hatvankét százalékról ötven alá süllyedt, miközben jelentősen nőtt mind az alsó, mind a felső osztályba tartozók aránya.

Amerika egy hatalmas történelmi U betűt írt le az elmúlt évszázadban. Az 1915 és 1935 közötti időszakban a legfelső egy százalék rendelkezett az összes jövedelem huszonöt százalékával, és az összes vagyon ötven százalékával. Ez a részesedése a hetvenes évekre tíz, illetve huszonnyolc százalékra csökkent. Napjainkban már újra huszonkét és ötvenöt százalék körül van. Aligha véletlen, hogy az amerikai elnökválasztási kampánynak az egyelőre a pártokon belül zajló csatározásai legfeljebb a szokásos gumicsontok rágcsálásával zajlanak.

A maga zavaros módján mindkét párt minden jelöltaspiránsa reagálni igyekszik a középosztály egyre drámaibb süllyedésére, szétesésére. Bernie Sanders fellépése vagy Donald Trump indulatos kirohanásai egyaránt azt jelzik, hogy az amerikai uralmi struktúra érzi, igazi politikai földindulást okozhat, ha a középosztály eddigi kivételezett helyzetű kirakatvilága széthullik. A tét tehát óriási, az egész birodalmat megrendítheti a lecsúszó középosztály esetleges lázadása. Módfelett kalandos idők jönnek.

 

Bogár László: A középosztály alkonyaMinden birodalom egyik alapvető törekvése, hogy elhitesse magáról, hogy örökkön ör...

Közzétette: Magyar Hírlap – 2016. január 18.