A görögtűz fénye és hamva

Így ők erősebbnek, tapasztaltabbnak, rátermettebbnek látszanak ellenfelüknél, és főként annál, amilyenek ők valójában. Mai világunkban az efféle viselkedés szinte rutinjelleggel része a kereskedelmi és politikai marketingnek, megvalósításához a képi és írott média hadai kapva kapnak a megrendeléseken, gyártják a paneleket. A közönség ámítása ugyanis jól fizet. Nem volt ez másképpen már az ókorban és a korai középkorban sem, noha a megnyilvánulási formák – már csak a technikai fejlettség eltérő szintje miatt is – sokban különböztetek.

Nagyon hatékony fegyvere volt a katonai ellenfél megfélemlítésének az úgynevezett görögtűz. Ez egy titkos összetételű folyadék volt, azzal a sajátossággal, hogy vízzel elegyítve sem lehetett eloltani, sikeresen borított lángba katonai felszereléseket, hajótesteket. Rendkívül látványos és félelmetes eszköz volt. Amelyik alakulatról feltételezték, hogy rendelkezik görögtűzzel, attól rettegni illett.

Időnként ma is látványtechnikai elem a görögtűz tűzijátékok alkalmával, focimeccseken. A görög adósságdráma legutóbbi szakasza hasonlítható a görögtűz alkalmazásához, aminek fényénél sok minden láthatóvá válik, de a kihűlte után maradt hamu sok mindent, főként a lényeget eltakarja. Nem a tűzre és a fényére vagyunk elsősorban kíváncsiak, hanem a hamura, és arra, amit eltakarni kíván.

Az adósságválságról már az egyik korábbi görög kormány miniszterelnöke is felvetette, hogy hazája jobban tenné, ha visszatérne a drachmára. Őt azonnal menesztették, s jött egy delegált, „szakértő”, import miniszterelnök, az euró és persze a krízis maradt. A sorozatos görögmentő (valójában bankmentő) hitelcsomagokért a hitelező eurózóna egyre több megszorítást követelt, amiből végképp elege lett a görög társadalomnak. Újra az urnákhoz járultak, választottak egy olyan kormányt, amely azzal a határozott ígérettel kampányolt, hogy véget vet a megszorítások sehova sem vezető politikájának. (Ezt ígérte és tette Orbán Viktor is, és napjainkra sikerrel meg is valósította!) A választók nagy többséggel bizalmat szavaztak a meghirdetett politikának. Látva a hitelezők vonakodását, az adósságkönnyítés ügyében a kormány ismét az urnákhoz szólította a választókat, hogy világosan kiderüljön elutasítják-e a hitelezők elfogadhatatlan feltételeit. Elutasították, meggyőző többséggel.

A kormány azt mondta, hogy azért van szüksége a népszavazási támogatásra, hogy bátrabban szembeszállhasson a hitelezőkkel. A befektetők megrémítésére szolgáló görögtűz lángjai tehát magasra csaptak. Az eredmény azonban, amit a kormány elért, minden várakozással szembe ment, még a népszavazás előttihez hasonlítva is sokkal siralmasabb. Az ellenállás főhőse, Varufakisz pénzügyminiszter pedig vereségét belátva, visszalépett, habár a miniszterelnök tudtával és felhatalmazásával minden előkészületet megtett arra, hogy az élet nagy drámai zökkenőktől mentesen menjen tovább drachmában számolva is. Most éppen ezért hazaárulással vádolják.

Azt akarják ráhúzni, hogy államtitkokat sértett, amikor paralel pénzügyi rendszert tervezett, és szükség esetén életbe is léptetett volna. Azt mondják, hogy ő, aki pénzügyminiszterként jogszerűen letéteményese volt a szükséges adatbázissal kapcsolatos tudáshoz való jogszerű hozzáférésnek, nemcsak jogszerűtlenül járt el (nemcsak használta, de egyenesen „meghekkelte” az adósok adatait), hanem ezzel még a görög hazát is elárulta. Szóval magasra csapnak a félelmetes görögtűz lángjai, de vajon mi marad a hamu alatt? Miért akarják a volt pénzügyminisztert elhitelteleníteni? Bármit is mond ezután, már nem számít, mert a hamis vád ragadós.

Varufakisz eszköz volt a görögtűzhöz, szinte tűzmester. Róla mindenki tudta, hogy mit gondol a dollárbázisú nemzetközi pénzrendszerről. Angolul korábban megjelent könyvében a rendszert a mitológiai Minotauruszhoz hasonlította, akinek naponta kellett szüzeket áldozni, ami a görögök kipusztulását jelentette volna. A jelenlegi pénzügyi rendszer is felfalja a világot. Varufakisz ma hivatalosan „hazaáruló”. Varufakisz helyett ezért mi vegyük számba a tényeket, amit ő most hiába is tenne, neki nem hinnének. A legnagyobb megszorításellenes fogadkozás, a népszavazás idején joggal hihették, hogy a görög papírok napokon belül nem fognak fizetni. A népszavazás utáni napokban ezek hozamszintje a korábbi öt-hat százaléktól a csúcson ötvenhétre emelkedett, ami azt jelentette, hogy a titkok tudói (a kül- és belföldi beavatott banki és politikai bennfentesek) a hamarosan száz százalékon fizető papírokat a kis befektetőket megtévesztő pánikban meg tudták vásárolni hatvan-hetven százalék közötti értékeken.

A spekuláció kifizetéséhez szükséges pénzt az újabb mentőcsomag biztosítja, amiről már tárgyalnak is. (Ők tudták, hogy Ciprasz beadja a derekát.) A népszavazásra és az elkötelezetten megszorításellenes Varufakisz buzgalmára is csak azért volt szükségük, hogy a pánik nagyon nagy legyen, és a spekuláció bombasztikus sikert hozzon. Most meg azért kell a volt pénzügyminisztert sürgősen hitelteleníteni, hogy a történetet hitelesen már ne tudja elmondani.