Szerencsés Károly

Vélemény és vita

A fórum és a Hyde Park

Május elsején az ország terei, parkjai egy kicsit fórummá, egy kicsit Hyde Parkká válnak

Van, aki ünnepelne, más forradalmat csinálna. Voltak csodálatos, igaz forradalmaink. Nem sok, talán kettő. A pilvaxbéli ifjúságé meg a pesti srácoké. A kávéház meg a Bem tér is igazi fórumnak bizonyult. Mert forradalom csak a fórumról indul. A Hyde Parkból soha. El lehet taposni fegyverrel, idegen hadsereggel, de a történelem mégis úgy forog ki, hogy eszméik megvalósulnak. Sokan fizettek ezért vérrel, élettel. Petőfi Sándortól Gérecz Attiláig. Mindkét magyar forradalom miniszterelnöke is.

Aztán vannak hamis forradalmak. Amelyek a Hyde Parkból indulnak. Nem is forradalmak ezek, csak bitorolják az elnevezést. Kártékony hatalomvágy, értelmetlen sodródás, fanatikus gyűlölet a forrásuk. Bele is fúlnak az önimádat, hatalom mámorába. Puccsok inkább, még ha tömegeket is tudtak utcákra csábítani mindenféle vonzó ígérettel. Közös vonásuk, hogy nagy árat kell fizetni értük. S leginkább nem azoknak, akik a felelősök, hanem magának a nemzetnek. Az 1918-as „őszirózsás forradalom” minden jó szándék ellenére olyan dezor­ganizá­ciót, káoszt, elernyedést okozott, ami államunk teljes széteséséhez vezetett. Nagyon súlyos árat fizettünk az önjelölt népboldogítók kalandjáért. Akkor is így van ez, ha tudjuk, hogy a felelősségben osztoznak a franciák (antant) elveszejtő szándékával, a szomszéd népek mohó szerzésvágyával és a problémákra időben választ adni nem tudó liberális politikai elittel.

Még súlyosabb következményekkel járt az első magyar „proletárforradalom”, amely egy egészen törpe kisebbség vakmerő puccsának a következménye. A féktelen hazudozás (propaganda) még hatott a gyanútlan tömegekre, sőt jobb sorsra érdemes alkotókra is, de hamar kiderült a lényeg. A „forradalmárok” pedig vették a motyót és távoztak. A világforradalom e „dicső második lépésének” az ország szinte teljes megszállása lett a következménye.

Forradalmat hirdettek a nyilasok is, mégpedig „hungarista forradalmat”. Nagyon sokba került: sok vérbe és sok elszalasztott lehetőségbe is. A „hungarista forradalom számolta fel Magyarországon a feudalizmust” – hirdették, de mire ez megjelent volna a hivatalos közlönyben, az is kétségessé vált – épp, mint 1919-ben –, lesz-e a térképen olyan állam, hogy Magyarország. Miként 1919-ben Kun Béláék, 1944-ben Szálasiék sem várták be a megszállókat. Annyira nem volt erős bennük a forradalmi elszántság. De a félrevezetett tömeg itt maradt, és itt maradt az elszabadult ösztönöktől magát mindig távol tartó nép, az elsöprő többség. Fizetni mindenkinek kellett.

Megjöttek a szovjet megszállók, s velük a régi-új kommunista forradalmárok. Sokan elestek a sztálini tisztogatások sakkjátszmáiban, de Rákosi Mátyás túlélte a szegedi Csillagbörtönben. Szép kelet-közép-európai paradoxon ez. Kicsit visszafogták a száguldani vágyó paripákat, de 1948/49-re csak megvalósult a „népi demokratikus forradalom”, amiről senki nem tudta, micsoda, legfeljebb azt, hogy maga a proletárdiktatúra vagy annak egy „válfaja”. Csalás, erőszak, terror járt együtt a kommunizmusba való átmenettel. A döntő az volt, hogy felszámolták azt az ígéretes demokráciakísérletet, amelynek sikerében az ország elsöprő többsége bízott. Hathatós szovjet segítséggel, a Nyugat csendes asszisztálásával.

Rákosi rémuralma nem tartott sokáig, de egy örökkévalóságnak tűnt. Végre egy valódi forradalom söpörte el, 1956-ban.

A forradalom ellen aztán megkaptuk a „forradalmi munkás-paraszt kormányt”, a dialektikus materializmus jegyében így megint minden a feje tetejére állt. Miként azt már Marx is kiadta a klubvezetők reszortjának: „A feje tetejéről a talpára állítani Hegelt”. Forgott a világ. S akkor már bele is csöppentünk az abszurdba. Passzoltak egy cigarettát is és forradalmi nemzeti egységben, kivált a forradalmi ifjúsági napokon, forradalmi lendülettel építették a szocializmust. A lendület azonban alábbhagyott. A „fejlett szocializmus” építésébe beletörött a Kádár-brigád bicskája.

Amikor megbukott a „létező szocia­lizmus”, nem voltunk hebehurgyák. Nem is beszéltünk forradalomról. Annyi hamis forradalom és annyi tragikus, aljasan levert hétköznapi forradalom volt mögöttünk, hogy még a szót is kerültük. Találtunk rá valami semlegesebbet, valami olyat, ami nem vonzza a bajt. Már-már babonásan mondogattuk: rendszerváltozás, rendszerváltoztatás. Úgy éreztük, a „forradalom” kifejezésnek mágiája van. Talán ha nem mondjuk ki, ezúttal elkerülhetjük Paskievicset, Haynaut, Vixet, Clemenceau-t, Veesenmayert, Skorzenyt, Vorosilovot, Konyevet, Szerovot és tipró bandájukat. Aztán felmerült, miért is nem csináltunk forradalmat. Miért is nem? Mert hittünk a demokrácia erejében. Nagyon hittünk benne. Elfogadtuk, amikor ízlésünkkel gyökeresen ellenkező népakarat nyilvánult meg. Megtörtént többször is. Bizony a pufajkás miniszterelnök, ötvennégy százalékkal, de a „kurvaország” táncos-őrjöngője sem esett jól. Sem a lovasroham meg a célzott lövés, sem a zászlónk megtaposása. De megőriztük a nyugalmunkat. Bizalom volt ez a demokráciában. A népakaratban. Sok erőt ad a nép.

Tapasztalatlan „happening­kedve­lők”, Oktogonon, hidakon piknikezők talán azt hiszik, a szabadságért ágálnak. Hangadóik már forradalmat vizionálnak. Szabadságért kiáltanak, de csak a hatalomért remegnek. A nagy baj ezzel az, hogy a szent ellenállást járatják le. Hiszen látható, a megtévesztett fiatalok csak azért kellenek, hogy felfogják a hidakon az erős szélfúvást. Nem ártana több gyanakvás azoknál, akik forradalmi hangulatba ringatják magukat. A fórumon vannak-e, vagy a Hyde Parkban? Olyan show-t úgyse csinálhatnak, mint Fedák Sári, aki autó­ra pattant nem messze az Oktogontól, és a Vörös Hadseregnek toborzott 1919. május elsején. Biztosan a János vitézt is elénekelte – bokája is kivillant –, s a körbesereglett férfiak az égbe dobálták kalapjukat.

Feltébolyodottság, hamis forradalmak ellen, kívülről pénzelt mámorok, köpködés ellen higgyünk a demokráciában. Akkor is, ha gyarlóságokkal terhes. Az eredményt és a gyarlóságot tegyük mérlegre. Így döntsünk arról is, milyen terekre gyűlünk össze május elsején. Azokat hallgassuk meg, akiknek a jövő is az eszükbe jut, nem csak a befektetési alapjuk. Legalább mérlegelésre alkalmas gondolatokkal rendelkezzenek. A Hyde Park nem a fórum.