Vélemény és vita
A Polihisztor Könyve
Okos ember találta ki az Androidot – mindenre van egy alkalmazása. Az élő polihisztornak azonban az is erkölcsi felelőssége,hogy ne hagyja maga köré nőni az ostobaságot
Brassai Sámuel portréját olvasom a Protestáns hősök művelődéstörténeti enciklopédia 2018-ban megjelent harmadik kötetéből. Ligeti Dávid az egyik legsokoldalúbb és leghíresebb kolozsvári tudóst az utolsó erdélyi polihisztorként mutatja be. Esztétikával, zenével, filozófiával, nyelvekkel és grammatikával, történelemmel, botanikával, földrajzzal, közgazdaság- és evolúciótannal foglalkozott. Nem kis fejtörést okozott, hogy a kolozsvári egyetem melyik tanszékének legyen a tanára. Hetvenéves elmúlt, mikor a mennyiségtan oktatója lett, előtte a budapesti egyetem szanszkrit tanári állására pályázott. Matematika tankönyveit évtizedekig használták, közben Összehasonlító Irodalomtörténeti Közlöny címmel indított folyóiratot. Enciklopédista volt – egy személyben hordozott egyetemes tudást. Ha nem csal a porig égett anyakönyvet pótló emlékezet: kereken száz esztendeig élt, vele szűnt meg az egyetemes tudás ethosza 1897-ben, hogy átvegye helyét a „modern ember” kapkodó izgatottsága.
A Polihisztor Könyvének jegyzeteit Leonardo céduláival kellett volna kezdeni, mégis előtte említjük a magyarokat: a 18. század derekán született Kitaibel Pált, akit a botanikusok ugyanúgy tisztelnek, mint a vegyészek, etológusok, geológusok és geográfusok. Bél Mátyás evangélikus lelkész a 18. század első felében nyelvészettel és filológiával (rovásírás kutatásával), történelemmel, földrajzzal, mezőgazdasággal foglalkozott, ő készítette el Magyarország első teljes történeti-geográfiai leírását. Az 1870-ben született Bacsák György szintén hadakozott a specializációval, hiszen író és jogtanácsos, festőművész, csillagász, geológus, régész és a földtudományok akadémiai doktora volt. De polihisztornak tekinthető Széchenyi István (író, közgazdász és államférfi), Herman Ottó (zoológus, néprajzkutató, régész és politikus), Hajós Alfréd (építész, labdarúgó, sportvezető, első magyar olimpiai bajnokunk, úszásban) vagy Kós Károly (építész, író, grafikus, könyvszerkesztő, kiadó, tanár és politikus).
Igazi reneszánsz emberek. A polihisztor-ideál, az egyetemes ember kultuszát a reneszánsz virágoztatta fel. Leonardo, a homo universalis festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író volt. Michelangelo, a különc és emberkerülő lángelme egyszerre volt festő, építész, szobrász és költő – szerelem és szépség, művészet és halál témáit variáló szonettjei rendkívüli petrarkista művek. Polihisztornak tartjuk az orvos és csillagjós, természettudós és alkimista Paracelsust; a listán szerepel a jogász, diplomata, történész, matematikus, fizikus és filozófus Leibnitz; az író, költő, grafikus, művészetfilozófus, természettudós, jogász és politikus Goethe; vagy az amerikai postamester és függetlenségi politikus, sakkjátékos és könyvtáros, fizikus és feltaláló Benjamin Franklin.
Jules Verne is polihisztor: tudományos-fantasztikus kalandregényekben tette közzé időközben megvalósult vízióit. Regényművész és „feltaláló” – utóbbivá anélkül vált, hogy ez szándékában állt volna, bár a jogvégzett író előbb a könnyed színházi műfajok, majd a tőzsdeügynökség és a természettudományok, nem pedig a paragrafusok iránt érdeklődött. (Alig akarok hinni egy UNESCO-statisztikáról szóló hírnek, miszerint a Biblia, Marx és Engels művei után az ő könyvei jelentek meg legnagyobb példányszámban a világon – de nem a Biblia és Verne okozza meglepetésemet.) Fantáziája megelőzte a tudományt, noha ő maga azt írta, hogy eljön majd a pillanat, amikor a tudomány túltesz a képzeleten. Regényeiben száznál több újdonságról írt: holdutazásról és elektromos hajtású tengeralattjáróról, gépfegyverről és atombombáról, hangosfilmről és televízióról, benne híradókkal. Az ezeréves jóslatban (2889-ben) beharangozott videokonferencia vagy a kínai népességszabályozás is megvalósult, és Verne megjósolta az internet születését.
A százéves jóslatról szóló, 1863-ban született regénye, a Párizs a XX. században csak kései posztumuszként, 1994-ben jelent meg. Az antiutópia főszereplője egy fiatalember, aki felhőkarcolók között él, gyorsliftet, telefaxot, gázüzemű autót, magasvasutat, számológépeket és egy világméretű kommunikációs hálózatot használ – de boldogságát nem találja. Michel latin verseket fordít, megnyer egy országos pályázatot, fődíja egy szakácskönyv. Költőnek készül, de banki alkalmazott lesz. Az irodalom- és művészetszeretőknek szinte bujkálniuk kell, majd elbúcsúzunk az éhhalál küszöbén a temetőben bolyongó ifjútól. Kiadója szerint a regény pesszimizmusa lerombolta volna Verne kirobbanó karrierjét, ezért azt tanácsolta neki, halassza el a megjelentetést. Olyannyira elhalasztotta, hogy megfeledkezett róla.
Az okostelefonról azonban nem írt Verne. Pedig megírhatta volna, hogy az Android lesz a 21. század polihisztora – mindenre van egy alkalmazása. Vagy azt, hogy az új évezrednek nem is lesz szüksége polihisztorokra. Mindenkinek csak egyvalamihez kell értenie, hogy sikeres legyen – vagy csak jól kell tudnia a semmit kommunikálni. Én azonban nem hiszem, hogy némi alapvető irodalmi műveltség vagy művészeti ismeretek nélkül bármilyen szakmában hatékony lenne valaki, ahol tevékenységének „anyaga” maga az ember. Márpedig ilyen hivatásból sok van. Kezdhetjük a sort az orvossal, tanárral, jogásszal, ide vehetjük a teljes kormányablak-rendszert vagy a szolgáltatóipar nagy részét, s befejezhetjük a politikussal. Új listát nyithatunk a kereskedelemben és banki szférában dolgozóknak, hiszen bár a pénzzel bánnak, az emberek bőrére megy a játék.
A 2018-ban elhunyt költő és szerkesztő, Papp Tibor ugyan megalkotta a disztichonalfa versgenerátort, a költészetet mégsem a gép hozza létre, hanem az ember. Okos ember találta ki az Androidot, az élő polihisztornak azonban az is erkölcsi felelőssége, hogy ne hagyja maga köré nőni az ostobaságot.
A Polihisztor Könyvének jegyzeteit Leonardo céduláival kellett volna kezdeni, mégis előtte említjük a magyarokat: a 18. század derekán született Kitaibel Pált, akit a botanikusok ugyanúgy tisztelnek, mint a vegyészek, etológusok, geológusok és geográfusok. Bél Mátyás evangélikus lelkész a 18. század első felében nyelvészettel és filológiával (rovásírás kutatásával), történelemmel, földrajzzal, mezőgazdasággal foglalkozott, ő készítette el Magyarország első teljes történeti-geográfiai leírását. Az 1870-ben született Bacsák György szintén hadakozott a specializációval, hiszen író és jogtanácsos, festőművész, csillagász, geológus, régész és a földtudományok akadémiai doktora volt. De polihisztornak tekinthető Széchenyi István (író, közgazdász és államférfi), Herman Ottó (zoológus, néprajzkutató, régész és politikus), Hajós Alfréd (építész, labdarúgó, sportvezető, első magyar olimpiai bajnokunk, úszásban) vagy Kós Károly (építész, író, grafikus, könyvszerkesztő, kiadó, tanár és politikus).
Igazi reneszánsz emberek. A polihisztor-ideál, az egyetemes ember kultuszát a reneszánsz virágoztatta fel. Leonardo, a homo universalis festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író volt. Michelangelo, a különc és emberkerülő lángelme egyszerre volt festő, építész, szobrász és költő – szerelem és szépség, művészet és halál témáit variáló szonettjei rendkívüli petrarkista művek. Polihisztornak tartjuk az orvos és csillagjós, természettudós és alkimista Paracelsust; a listán szerepel a jogász, diplomata, történész, matematikus, fizikus és filozófus Leibnitz; az író, költő, grafikus, művészetfilozófus, természettudós, jogász és politikus Goethe; vagy az amerikai postamester és függetlenségi politikus, sakkjátékos és könyvtáros, fizikus és feltaláló Benjamin Franklin.
Jules Verne is polihisztor: tudományos-fantasztikus kalandregényekben tette közzé időközben megvalósult vízióit. Regényművész és „feltaláló” – utóbbivá anélkül vált, hogy ez szándékában állt volna, bár a jogvégzett író előbb a könnyed színházi műfajok, majd a tőzsdeügynökség és a természettudományok, nem pedig a paragrafusok iránt érdeklődött. (Alig akarok hinni egy UNESCO-statisztikáról szóló hírnek, miszerint a Biblia, Marx és Engels művei után az ő könyvei jelentek meg legnagyobb példányszámban a világon – de nem a Biblia és Verne okozza meglepetésemet.) Fantáziája megelőzte a tudományt, noha ő maga azt írta, hogy eljön majd a pillanat, amikor a tudomány túltesz a képzeleten. Regényeiben száznál több újdonságról írt: holdutazásról és elektromos hajtású tengeralattjáróról, gépfegyverről és atombombáról, hangosfilmről és televízióról, benne híradókkal. Az ezeréves jóslatban (2889-ben) beharangozott videokonferencia vagy a kínai népességszabályozás is megvalósult, és Verne megjósolta az internet születését.
A százéves jóslatról szóló, 1863-ban született regénye, a Párizs a XX. században csak kései posztumuszként, 1994-ben jelent meg. Az antiutópia főszereplője egy fiatalember, aki felhőkarcolók között él, gyorsliftet, telefaxot, gázüzemű autót, magasvasutat, számológépeket és egy világméretű kommunikációs hálózatot használ – de boldogságát nem találja. Michel latin verseket fordít, megnyer egy országos pályázatot, fődíja egy szakácskönyv. Költőnek készül, de banki alkalmazott lesz. Az irodalom- és művészetszeretőknek szinte bujkálniuk kell, majd elbúcsúzunk az éhhalál küszöbén a temetőben bolyongó ifjútól. Kiadója szerint a regény pesszimizmusa lerombolta volna Verne kirobbanó karrierjét, ezért azt tanácsolta neki, halassza el a megjelentetést. Olyannyira elhalasztotta, hogy megfeledkezett róla.
Az okostelefonról azonban nem írt Verne. Pedig megírhatta volna, hogy az Android lesz a 21. század polihisztora – mindenre van egy alkalmazása. Vagy azt, hogy az új évezrednek nem is lesz szüksége polihisztorokra. Mindenkinek csak egyvalamihez kell értenie, hogy sikeres legyen – vagy csak jól kell tudnia a semmit kommunikálni. Én azonban nem hiszem, hogy némi alapvető irodalmi műveltség vagy művészeti ismeretek nélkül bármilyen szakmában hatékony lenne valaki, ahol tevékenységének „anyaga” maga az ember. Márpedig ilyen hivatásból sok van. Kezdhetjük a sort az orvossal, tanárral, jogásszal, ide vehetjük a teljes kormányablak-rendszert vagy a szolgáltatóipar nagy részét, s befejezhetjük a politikussal. Új listát nyithatunk a kereskedelemben és banki szférában dolgozóknak, hiszen bár a pénzzel bánnak, az emberek bőrére megy a játék.
A 2018-ban elhunyt költő és szerkesztő, Papp Tibor ugyan megalkotta a disztichonalfa versgenerátort, a költészetet mégsem a gép hozza létre, hanem az ember. Okos ember találta ki az Androidot, az élő polihisztornak azonban az is erkölcsi felelőssége, hogy ne hagyja maga köré nőni az ostobaságot.