Naponta tapasztaljuk, hogy egyre mélyül az Európai Unió válsága, lassan már magának a szervezetnek az értelme kérdőjeleződik meg. Legkevésbé sem azon kell vitatkozni, hogy az intézmény Európai Egyesült Államokká váljon, hanem hogy képes-e betölteni alapfunkcióit jelenlegi formájában. Közismert, hogy a szerveződés eredendően békegaranciaként jött létre, mert örökre elejét akarták venni a sorozatos háborúkhoz vezető német-francia rivalizálásnak. Ezt ma már szinte csak Magyarország hangoztatja, a magukat felsőbbrendűnek érző „européerek” annál hangosabban hirdetik a háborús projektet, s bármily fájó, ebből a szempontból teljes az összhang Berlin, Párizs és Brüsszel között.
Az ember természetes békevágyát mindenáron megpróbálják felülírni, és ennek érdekében semmi nem drága – az emberi élet legkevésbé sem az. Naponta tapasztalhatjuk, hogy az Európai Unió tíz körömmel igyekszik megakadályozni az orosz-ukrán háborút lezárni kívánó béketárgyalásokat; mindezt látszólagos erkölcsi felkiáltásokkal teszik: a jogra, az igazságra, a területi határok tiszteletben tartására hivatkozva, sőt újra felmelengetve Putyin nemzetközi bíróság elé állítását; utóbbi kitétel természetesen eleve lehetetlenné tenné a béketárgyalásokat.
Nevezhetnék mindezt érthetetlennek, hiszen a világban jól láthatóan egyre inkább a perifériára szoruló Európai Unió arcoskodása semmilyen haszonnal nem jár. Európának valóban nem, de más érdekeltségeknek annál inkább. Egy Soros Györgyhöz kötődő „objektív-független” norvég szervezet kimutatta, hogy a háború folytatása jelentősen kevesebbe kerülne az uniónak, mint a béke. A megszokott, körmönfont hálózatokon keresztül pénzelt Norvég Gazdasági Intézet szakértői és a Corisk kockázatelemzői szerint Oroszország győzelme 1,12–1,63 milliárd eurós, míg Ukrajna győzelme 522–838 milliárdos költséget okozna az uniónak. Véletlenül ezen számok éppen akkor láttak napvilágot, amikor Ukrajna egyre inkább hajlana az öldöklés lezárására, és egyre több engedménybe menne bele. Azon most el se mélyedjünk, hogy miként is sikerült ezen számokat kikalkulálni, ha azt sem tudni, mennyi ideig tartana a küzdelem – az ukrán korrupciós hálózat mennyivel drágítaná a háborút –, amíg a remélt orosz összeomlás bekövetkezne, miközben pillanatnyilag annak éppen ellenkezőjét látjuk, és az orosz gőzhenger – ha lassan is, de halad előre – újabb és újabb ukrán városokat bedarálva. Ennél is lényegesen érdekesebb, hogy a „manipuláció” egyáltalán nem számol az emberi életekkel, fel sem vetődik az összeállításban, hogy hány tíz- vagy százezer ukránnak kellene a folytatás során életét áldozni. Az orosz életeket meg se említsük, az a dicsőséges, liberális nyugati értékrend szerint egyébként sem számít!
Nem mellesleg, ehhez az „nagyszerű” elképzeléshez a Norvég Helsinki Bizottság is nevét adta. Meglepett bárkit is?
Persze, a teljesen megalapozatlan számításoknak egyetlen célja van, hitelesíteni, észszerűvé, racionálissá tenni az európai emberek számára a háború folytatását, az amerikai békekezdeményezések elgáncsolását, sőt a lankadó lelkesedést felszítani, kifejezetten érzékenyíteni őket. Az elbizonytalanodókat meggyőzni arról, hogy így járnak a legjobban, ez kerül számukra is a kevesebbe.
Ehhez kell ám az arc!
Az pedig jó nagy, és teljesen érzéketlen, hiszen meg sem rezdült az újabb uniós korrupciós hírre, miszerint őrizetbe vette a rendőrség Federica Mogherinit, Ursula von der Leyen bizottsági elnök korábbi barátnőjét-jobbkezét, aki 2014 és 2019 között az Európai Bizottság alelnöke, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője volt, 2020 óta pedig a College of Europe, az EU egyik legfontosabb diplomataképző intézetének rektora. A rendőrség valamint az Európai Ügyészség „erős gyanúja” szerint a College of Europe-nál visszaéltek az uniós közpénzzel. Az intézmény röviddel azelőtt vett meg egy bruges-i épületet 3,2 millió euróért a hozzájuk járó diplomaták elszállásolására, hogy az Európai Külügyi Szolgálat, az EU diplomáciai testülete kiírta a pályázatot, amelyen feltétel volt, hogy szállást is biztosítsanak a Diplomáciai Akadémia résztvevőinek.
Micsoda kivételes eset! Hogy becsapták szegény von der Leyen asszonyt!
Még szerencse, hogy a hír eltereli a figyelmet a tisztelt nagyság Pfizer-sms-einek történetéről, meg a mostani főképviselőjének, Kaja Kallasnak az ügyeiről, akinek nyilván tudomása sem volt arról, hogy a kedves férje a háború első szakaszában, a szankciók beindítását követően zsíros üzleteket bonyolított az oroszokkal. A további korrupciós ügyletekre, aranyklotyókra már nem is emlékeztetek, mert azok taglalása külön tanulmánykötetet kívánna.
De ne akadjunk fel minden apróságon, mert akkor nem látjuk a fától az erdőt, a magasztos célt: mindegy az, csak folyjon a pénz! Meg folyjon a vér!