Háromezerév

Az amerikai elnök ugyan ígéretével szemben nem tudott 24 óra alatt békét teremteni az ukrán orosznak látszó konfliktusban, sőt a béke ma messzebb van, mint eddig bármikor, de most úgy véli, hogy amiképpen fogalmazott „háromezer év óta először” lesz béke a Közel Keleten. Nem kétségbe vonva az amerikai elnök békevágyának őszinteségét és nem kisebbítve béketörekvéseinek jelentőségét, akad azért itt néhány kérdés. Legfőképpen az, hogy ha Immanuel Kant Örök béke című híres esszéje nyomán Trump is a „józan ész” döntő jelentőségét hangsúlyozza minden alkalommal, akkor bár a józan ész nagyon derék dolog, s a homosapiens apologetikus önbemutatása során racionálisnak állítja be önmagát, miért megy folyamatosan szembe ezzel az önmagával. Ki, miért és miképp erőszakolja meg tehát a józan észt?

Sokan és sokszor feltették már ezt a kérdést, de ahogy Lucifer fogalmaz az Ember tragédiájában „révbe egy sem ért”. Nyilván én sem fogok, de akad azért néhány dolog, amiről a siker reménye nélkül bár, de érdemes eltöprengeni. Az első, ami feltűnhet ebben a történetben az, az, hogy az amerikai elnök megnyilatkozásaiban következetesen arról beszél, hogy ez a konfliktus háromezer éve tart. Ez azért elég különös, mert ma már egyértelműnek látszik az, hogy az előttünk álló civilizációs szintű összeomlás oka legfőképpen az, hogy nemcsak az amerikai világbirodalom száz éve ért véget, és ennek nyomán nemcsak a Nyugat hatszáz éve tartó globális diktatúrája bukik meg végleg, hanem egy háromezer éve az egész emberi világot planetáris parazitaként kifosztó létmód is. Csakhogy ez eddig a legszigorúbban védett tabu volt, és azonnal önmagát semmisítette meg mindenki, aki háromezer éves ciklust emlegetett, pláne a Közel-Kelettel kapcsolatban. Hiszen az az „örök béke”, amelyet most Donald Trump, mint saját műalkotását, amúgy joggal ünnepel az egy Izrael nevű közel-keleti kisállam, és egy vele szemben álló radikális „hálózat” egymást kölcsönösen megsemmisítéssel fenyegető konfliktusának a lezárásáról szól, amely konfliktus éppen két éve tart. A két év említésén kívül még felvetődhet az elmúlt 77 év, vagyis Izrael állam hivatalos létrehozása óta eltelt idő, esetleg a Balfour nyilatkozat óta eltelt 108 év, amelyben az akkor még a világot uraló Brit Birodalom először fogalmazta meg a zsidóság önálló állama megteremtésének szükségességét, de hogy jön ide a háromezer év? Különös tekintettel arra, hogy Donald Trump a potenciálisan civilizációs összeomlást jelentő fenyegetés tényét, illetve az amerikai birodalom végét jelentő százéves ciklust és az ennek nyomán véget érő hatszáz éves ciklust abszolút tabuként kezeli, akkor miféle elszólás az, hogy az igazán fontos tabut, a háromezer évet viszont most olyan kontextusban hozza elő, az Izrael és a Hamász két éve tartó nyílt és véres konfliktusát lezáró örök béke kapcsán, ahol annak értelmezése igen kényes kérdéseket vet fel. Nyilván csak a véletlen műve az is, hogy hirtelen éppen most került elő újra a késő bronzkori láncreakciószerű összeomlások régen vitatott témaköre.

Bár a késő bronzkor az emberiség egyik első lépése volt a globalizáció felé, a virágzó időszak háromezer éve csúfos véget ért. A kutatók régóta vitatkoznak arról, hogy mi állhatott a jelenség hátterében, írja például a 24.hu. Majd azt is hozzáteszi, hogy a kutatók többsége ma azon az állásponton van, hogy a késő bronzkori összeomlás egy komplex jelenség volt. Az ősi államok hanyatlásának legfőbb tanulsága ma az lehet, hogy hiába tűnik egy civilizáció virágzónak, bármikor elbukhat.

Nocsak, nocsak, szóval bármikor elbukhat, ez eddig valahogy nem nagyon volt publikus. Mint ahogy az sem, hogy a „globalizáció” akkoriban vált meghatározóvá. Úgy látszik elkezdődik egy történelmi „comig out”, és Donald Trump, mint vérbeli showman azonnal bele is állt ebbe a trendbe, amelynek lényege, hogy „valaki” akkoriban „tabula rasa”-ként eltörölte az addig uralkodó létszemléletet és az arra épülő lét-berendezkedést, és valami egészen új máig uralkodó szerveződés alapjait vetette meg. A „finom áthallás” pedig azt sejteti, hogy most is pontosan ez történik, csak összehasonlíthatatlanul nagyon léptékben, és sokkal veszélyesebb módon. Ha akkor az egész világ-szerveződési mód történelmileg pillanatok alatt összeomolhatott, akkor vajon most mi a biztosíték az „örök békére”? Játszhatjuk még egy darabig tehát azt, hogy a világnak nincs „alanya”, hogy a világ egy önszerveződő rendszer, ahol következésképpen minden a véletlennek van alárendelve, ám a racionális emberi elme, a „józan ész” végül mindig győzedelmeskedik, tehát, hogy mint most a Donald Trump által tető alá hozott „örök béke” kézzel fogható közelségben van, de attól még ez a háromezer éve az előző rendet valóban romba döntő létszerveződés most szintén megbukik maga alá temetve a ma létező sokkal komplexebb világot. És azért bukik meg, mert ahogy Hamvas Béla fogalmaz ő maga a „proton pszeudosz”, az első „lét-hamisság”, amire azóta minden épül.

Márpedig a hamis, sőt cinikusan hazug előfeltevésekre épülő mű sorsa csak a teljes összeomlás lehet. Az, aki úgy véli, hogy a kereskedelem, a pénz és a média profitszerzési célú fegyverként való használata helyes, racionális, a „józan észre” épülő lételv, az vagy végzetesen téved, vagy cinikusan és önámító módon hazudik. A proton pszeudosz kifejezést Freud is használta a hisztéria kapcsán. A „háromezer év” értelmező-hatalmi előhozása Trump részéről szintén egy freudi elszólás lehet. Ettől még óhajthatjuk az örök békét, de ezen az úton aligha érjük el.