Elsült a téliszalámi

Bizonyos emberek nehezen viselik el azt, hogy kimennek a divatból. Leginkább a bulvárújságok és kereskedelmi tévék egykori hősei azok, akik minden alkalmat megragadnak arra, hogy újra megsütkérezzenek a közfigyelemben. A celebek már csak ilyenek. Híresek, de leginkább magukat minősítik híresnek.

Az újbóli divatba kerülésnek az egyik, talán legfontosabb időszaka a választásokat megelőző hónapokban van. Ilyenkor mindenféle beszéd megszíneződik a politikától, az egymással versengő komoly és komolytalan politikai erők egyre hangosabban csattintják össze jövőképüket. Már, ha van nekik. Ha nincs, maradnak az őrületig fokozható túlzások, fenyegetések, hazugságok, összefoglalóan a gyűlölködés. A konkrét fenyegetéseket most nem érdemes idesorakoztatni, ezek az időszaki szájhősök, akik például gyilkossággal riogatnak, előbb-utóbb úgyis megkapják jogos jussukat. A cselekedeteikhez mért büntetést.

Felbukkant hát az unásig ismert balliberális jajongó kórusban az egykor magát tündöklőnek láttató újságíró celeb, Bakács Tibor is. A settenkedő. A parlementi választások előtti időszakban az a legkevesebb, hogy újból igyekszik besettenkedni a nyilvánosságba. Ebben az igyekezetében sem eddig, sem most nem akadályozta meg az a kínos esemény, ami leszedte őt a kereskedelmi tévék műsoraiból. Bakács ugyanis téliszalámit lopott egy Tesco áruházban. Amikor elkapták, azzal indokolta tettét, hogy éhes volt. Celebtársa, a divatból talán még nála is jobban kiöregedett Farkasházy Tivadar akkor rendesen berelativizálta az esetet, és belefogalmazta a Hócipőjébe, hogy ez a lopás nem akkora súlyú, hogy Bakácsot meg kéne fosztani attól, amihez igazán ért. A szalámilopó – fogalmaz pártfogója – remek újságíró, még akkor is, ha anyagi helyzete belekergette a bűnbe. Gyönyörű, igazi balos részvét. Ők mindig mindent kimagyaráznak.

Cseppet sem meglepő, hogy a tavaszi választások előtt Bakács, sok más celebtársával együtt szolgálatba helyezte magát. Odanyilatkozott, hogy mégis csak tűrhetetlen a népszerű színházi ember, Szőke András csatlakozása a Fidesz-féle digitális körök egyikéhez. Hiszen celebék szerint minden valamire való művész, meg úgy általában bárki emberfia kizárólag a baloldal mellett állhat ki, a jobboldalt csak a szokott nagyképűséggel kell bírálni, ütni és a vezényszavukra gyűlölni. Bakács tehát szerinte súlyos kérdéseket tett fel Szőke Andrásnak. Nem túl érdekesek ezek, ezerszer hallottuk már más balcelebektől : hogy például a magyar szuverenitást a kormánypártok feladták az orosz hatalom kiszolgálása érdekében. Aztán persze előkerül a neki már jó régen kiosztott szereposztás szerinti vonal – nem győzi lépten-nyomon kinyilatkoztatni, hogy ő katolikus ember – szóval megkérdezné Szőkétől azt is, hogy egyetért-e azzal a keresztény képmutatással, amiben egy távcsöves puskás faszi vezeti a kereszténydemokrata pártot. Ebben az aljas mondatban ott van a csőlátó, gyűlölködő liberális világkép minden piszkossága. Hiába kísérelné meg bárki, hogy elmagyarázza nekik, hogy már miért ne férne össze a vadászat például a kereszténységgel, sorolhatnánk itt az ismert katolikus vadászembereket, Széchenyi Zsigmondot, Fekete Istvánt, Bakácsnak ők is képmutató, távcsöves puskás faszik.

Tetszik, nem tetszik, a demokráciában időnként választások vannak. Azok minden szépségével és minden mocskával együtt. Ilyenkor felszínre vergődnek azok, akikre a közbülső időkben a kutya sem figyel. Amúgy meg, hívhatjuk fel Bakács Settenkedő figyelmét, a téliszalámi visszafelé is elsülhet. Célzó távcső nélkül is.