A háttérhatalommal való harc esélyei és feladatai

A globális folyamatokat nehéz előrelátni, de viszonylag jobban eligazodunk, ha számba vesszük a globális folyamatokban részt vevők erőviszonyait, különösen azokat az erőket, amelyek hazánk sorsát is befolyásolják. Sajnos a jelenségek, folyamatok leírására még nem rendelkezünk egzakt fogalmakkal részben a folyamatok újszerűsége, részben azok bonyolultsága miatt, amire példa, hogy a címben is említett háttérhatalmat lényegében azonos vagy nagyon hasonló tartalommal mélyállamnak, pénzhatalomnak, neokonoknak, sőt Bogár László szóhasználatával „globál gazdi”-nak is hívják.

Szeretnék tiszta fogalmakkal dolgozni, hogy mondanivalóm és főleg a feladatok világosak legyenek, de belátom, hogy most nem leszek képes rá ez még sok elemző munkát igényel, de kezdjünk neki. Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk az úgynevezett megatrendeket, amelyből kettő meghatározót emelnék ki a világ demográfiai folyamatait és a gazdasági erőviszonyok átalakulását. Ide kellene venni a technológiai fejlődést is, esetleg a klímaváltozás hatásait, de erre most nincs erőm (elég ismeretem), így ez a jövő feladata lesz.

A demográfiáról röviden annyit, hogy a valamikor harmadik világnak nevezett országok népessége nő, a fejlett országoké hanyatlik, ami egy évszázad alatt alaposan át fogja rendezni világunkat. Elég világosan látható tendencia például, hogy Európa nyugati fele iszlamizálódik, ami e térséget minden értelemben le fogja téríteni évezredes fejlődési útjáról. De számos Európán kívüli fejlett országnak is csökkenő népességű, elöregedő társadalommal kell szembe nézni. Hogy ez a folyamat megállítható-e, vagy civilizációnkból romok és sivatag lesz, mint az ókori társadalmak esetében, esetleg falanszter társadalmak alakulnak ki, ahol a nőknek előírják, hogy 2,1 gyereket szüljenek (ennyi kell a népesség fenntartásához), ez ma nem látható előre.

Gazdasági téren is nyilvánvaló az átalakulás, de nem olyan tragikus, mint a demográfia esetében. A valamikori harmadik világ felzárkózik, különösen az ázsiai országok, mindenekelőtt Kína és India, de már a felzárkózó országok sorába tartozónak tekinthetünk számos afrikai országot is. A változások átalakítják a geopolitikát. Amerika felfedezésétől számítva az európai országok, előbb Portugália, majd Spanyolország, Franciaország, Anglia és végül az Egyesült Államok uralta a világot, sőt a Szovjetunió összeomlásával Amerika-központú, egypólusú világrend alakult ki. Az utóbbi harminc évben, elsősorban Kína gazdasági és technológiai felzárkózásával és Oroszország megerősödésével létrejöttek a többpólusú világrend gazdasági és technológiai alapjai. Ez a katonai erőviszonyokban még nem jelentkezik, de hamarosan katonai szembenállás formájában is megjelenhet. A világ azonban elkerülheti „Thuküdidész-csapdáját”¹, vagyis, hogy egy feltörekvő hatalom háborúzik a hanyatlóval, mert az Egyesült Államok egy háborúban nem bírna az Oroszország-Kína párossal, Kína pedig gazdasági úton terjeszkedik, nem pedig hódító háborúk révén.

Sokkal rosszabb a helyzet az Oroszországgal vívott proxiháború esetében. E háború magvait a NATO kiterjesztésével az Egyesült Államok vetette el, még Clinton elnöksége idején, élesítésre a 2008-as bukaresti NATO csúcson került, amikor az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó hat ország (plusz Magyarország, Norvégia, Görögország) ellenkezése ellenére az USA akkori vezetése, angol, lengyel és balti segítséggel kierőszakolta Ukrajna NATO meghívását. Ezt tetézte be az amerikaiak által levezérelt 2014-es Majdan téri puccs, amellyel NATO-barát bábkormányt ültettek annak az Ukrajnának a nyakára, amelynek lakossága ekkor 2/3 arányban utasította el a NATO-tagságot.

A nyugati realista politikusok, Henry Kissinger, John Mearsheimer, Noam Chomsky, Rand Paul (amerikai republikánus szenátor) Jeffrey Sachs (nemzetközileg ismert közgazdász) egyaránt proxiháborúról beszél. Ám, ha a háború „proxi” és a Trump vezette Amerika ebből éppen ki akar lépni, akkor kik Oroszország háborús ellenfelei? E kérdés megválaszolásakor jutunk el a címben említett háttérhatalomhoz. A Trump vezette hivatalos Amerika már be akarja fejezni a háborút, de vannak erők, amelyek folytatni akarják. A történelmi tények (mármint, hogy a háború oka a NATO terjeszkedése) helyett orosz agresszióról beszélnek, Oroszország elleni háborúra készülnek, azt hajtogatva, hogy Oroszország Ukrajna után Európa nyugati részét is meg fogja támadni.

Ezek az erők a háttérhatalom erői és Trump, aki washingtoni mocsárnak nevezi őket épp úgy szemben áll velük, mint Oroszország. Ezek az erők magukban foglalják az Amerikában neokonoknak, vagy háborús héjáknak nevezett politikusokat, akikből azért a Trump adminisztrációban is akad néhány, ami korlátozza az elnök mozgásterét, továbbá a háttérhatalomhoz tartozik a Nyugat teljes fősodratú médiahálózata, a kutatóintézetek, az olyan szervezetek, mint a Külkapcsolatok Tanácsa és még számos hasonló intézmény. Trump részben felveszi velük a harcot, de az őt folyamatosan ócsároló médiával, ami néhány nagy médiabirodalomra koncentrálódik, nem bír, legalábbis eddig nem ért el eredményeket. Pont ez a terület azonban ahol döntő fordulatot kellene elérni ahhoz, hogy a Trump által képviselt politika Trump után is megmaradjon és a proxiháború is lezárulhasson.

Ha az emberek Amerikában, de főleg itt Európában, nem azt hallanák minden médiából, hogy Oroszország az agresszor, aki le akarja rohanni Európát, hanem a valóságos történetet, akkor talán elbuknának az Európai Unió jelenlegi vezetői, akik nem az európai érdekeket, hanem a háttérhatalom birodalomépítő érdekeit szolgálják.

Nem tudom, nem lehetne-e sokak által nézett TV-programokat, sokak által olvasott újságokat felvásárolni, hiszen a mai médiahatalom is felvásárlásokkal alakult ki. Ha ez nem megy, mert a háttérhatalom bolond lenne átadni médiáját, ami hatalmának alapvető eszköze, akkor lehetne-e saját médiát létrehozni, ahogy a Fidesz is csinálta a 2002-es vereség után? Trump megválasztását sokan kisiklásnak tartják, és azt várják, hogy Trump után minden visszazökken a korábbi kerékvágásba. Nekem is az a véleményem, hogy média nélkül a nemzeti-konzervatív irányzat nem lesz fenntartható. Szükség lenne egy olyan médiahálózatra, amely nagyjából azt a szerepet töltené be, mint az ötvenes-hatvanas években a Szabad Európa Rádió.

Egy szerény lehetőség lenne az alternatív médiák összefogása. Európában, de Amerikában is számos, a világról reális híreket közvetítő, úgynevezett alternatív média létezik, amelyeket tipikusan egy-egy ember vezet. Ilyen például Németországban a Demokratischer Wiederstand, Auszriában az Info Direkt, Olaszországban az Altrainformazione és még sokáig lehetne folytatni a sort. Azt még az hazai hatáskörbe tartozó MCC Brusseles is megtehetné, hogy e médiák képviselőit rendszeresen meghívja a rendezvényeire és állandó kapcsolatot alakít ki velük. Ily módon a konzervatív gondolatok számára minimális pénzből széles európai médiahálózatot lehetne kiépíteni.

Európában különösen nagy hatása lenne egy ilyen hálózatnak, ugyanis az Európai Unió vezetése annyi ostobaságot követett el, például a klímapolitikájával, a bevándorlással, vagy a mostani háborús készülődéssel, hogy az állampolgárok e téren való felvilágosítása döntő eredményeket hozhatna a sorra következő tagországi, majd uniós választásokon. De mindennek feltétele a saját média, tehát ha most valamit tudunk tenni a háttérhatalom erejének meggyengítésére, az a saját médiahálózat megszervezése.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója

1 Graham Allison által létrehozott fogalom a 2017-es Destined for War című könyvében