Fogalomzavar

Kicsit szégyellem, de én kerültem fogalomzavarba. Számos jele van ennek, de nem állom meg, hogy ne az első „zavarodottságomat” osszam meg a tisztelt olvasóval. Olvasom ugyanis a napi sajtóban, hogy volt vezérkari főnökünk, bizonyos Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség volt parancsnoka szolgálati luxusvillát építtetett magának és családjának. Míg valaki azt hiszi, hogy én ezt irigylem tőle, sietek kijelenteni, hogy felőlem mindenki azt épít, sőt építtet magának, amit akar. Csak könyörögve kérem, valaki mondja már meg, mi az, hogy szolgálati luxusvilla? Valamint, hogy magának építtette? A szolgálati villákról eddig azt tudtam, hogy bizonyos posztokon, amíg az illető hivatalban van, egy pozíciójához „méltó” lakást kínálnak fel neki, s abban eléldegélhet addig, amíg a mandátuma le nem jár. Aztán kezét csókolom, vége a szolgálatnak, az utódja majd elfoglalja a szolgálati villát. Ő pedig megkezdheti a civil életét, szolgálati villa nélkül.

Eddig tehát minden rendben volna, csak ott bicsaklottam meg, s kerültem némi fogalomzavarba, amikor arról tudósítottak az újságok, hogy Ruszin-Szendi úr, aki már - a hírek szerint legalább is – nincs a hadsereg szolgálatában, ám úgymond egy szolgálati luxusvillát építtetett magának. Ha jól értelmezem a szabályokat, amiben egyébként cseppet sem vagyok biztos, hiszen az enyhén szólva is joggal támadható magyar jogrendszert illetően elég sok a kérdőjelünk, a jogérzékem mégis azt súgta, hogy végtére is minden ember építhet villát, mi több, luxusvillát is magának. Bizonyos posztokon bőven telik is rá. A bajom csak azzal van, hogy a hírek úgy szóltak, „szolgálatit”. Vajon ez azt jelenti, hogy ha valaki fontos pozícióban van – ezt persze pontosan meg kellene határozni, mit is jelent – akkor történjék bármi, az ő villája szolgálati marad minden cselekedete ellenére? Kit szolgál, kéremszépen? Mitől szolgálati az építmény, egy luxusvilla, ha építtetője már nincs a honvédség kötelékében? Kinek szolgál, mit jelent egyáltalán a „szolgálati villa”?

Eddigi tapasztalataim azt mutatták, hogy az államfők, kormányfők, köztársasági elnökök – volt alkalmam a világ néhány, ezen pozíciókban szolgáló emberének otthonába bejutni – hivatali idejükben a nekik felajánlott lakásokban, villákban éltek, amíg le nem járt a mandátumuk. Meglehet, gondolva a jövőjükre, többen közülük hivatali idejükben még építkeztek is, már ha volt rá idejük. Ám épülő lakásaikat, házaikat nem hívták szolgálati lakásnak, szolgálati luxusvillának. Mert akkor már nem voltak szolgálatban. Így hát azt sem tudhatjuk – én legalább is nem tudtam rájönni – hogy Szendi-Romulusz úr szépséges házát miért is kellett és kell szolgálati villának, pontosabban szolgálati luxusvillának nevezni. Mitől szolgálati? Home Office-ben dolgozott talán?

Távol álljon tőlem, hogy bárkit is bántani akarnék. Ám azt nem lehet nem észrevenni, hogy a jogtalanság periódusában élünk. Meg fogalomzavarban. Szerte a világban. A szabályok nem egyértelműek, jogérzékünk naponta sérül, és bizony egyre sorvad az igazságba vetett hitünk is. Pusztító indulatok jellemzik hétköznapjainkat, ugye nem kell emlegetnem a templomok megrongálását, a tömegbe teherautókkal behajtó őrültek cselekedeteit, a háborús fenekedéseket, a hétköznapjaink biztonságát leromboló cselekedeteket, az erkölcsi nevelés hiányát, s mindezek következtében életünk elsekélyesedését. A jogállamnak nevezett építmény meg szerte a világban enyhén szólva is rogyadozik, ha egyáltalán még létezik is valahol.

Ugyan, mit számít mindehhez mérve egy szolgálati luxusvilla?