Vágyat érzett, hogy megmutassa a tudományát, vagy megpróbáljon visszafiatalodni? Tudatni akarta embertársaival, hogy ő is volt valaki? Megborotválkozott és sokáig nézegette magát a tükörben. Már nem élt a felesége, ezért csak magával beszélte meg, hogy megkísérli elkápráztatni embertársait. Idős kora ellenére – hetvenvalahánynak látszott – jó bőrben volt, és a sok gyakorlás, a készülődés is azt mutatta, hogy bátran vállalkozhat erre a bemutatóra.
Azokban az években a Gellért gyógyfürdője még azt nyújtotta, ami a nevében is állt: a gőzben gyógyította magát a felfrissülni vágyakozó polgár. Külön részleg állt a férfiak, külön részleg a nők rendelkezésére. A férfiak mindjárt a belépéskor kis kötényt kaptak, amely úgy, ahogy, eltakarta a szeméremtájékot. A gőzfürdő olyan népszerű és megfizethető volt, hogy sorszámot is kaptak azok, akik jegyet váltottak. A masszőrök pedig hangos szóval, kikiáltókként adták a várakozók tudtára, hogy mikor léphetnek be a „szentélybe”.
Hősünk gyakorta megfordult a Gellért gőzben. A trükkje az volt, hogy bármelyik sorszám tulajdonosa kapott zöld utat, ő is elindult befelé, és tisztességes jattot csúsztatott az ügyeletes masszőr kezébe. Ezt követően már nem nézték, hogy melyik sorszámot szorongatja a kezében.
Sokféle ember járt a gőzbe. Neves és ismeretlen emberek, írók, színészek, politikusok, sportolók, egyszerű munkások, hogy nemegyszer egy átdorbézolt éjszaka után kipihenjék magukat. Hősünk, akiről majdnem megfeledkeztem, azon a napon egy nejlonszatyrot szorongatott a hóna alatt, amelyben titkos tárgyak várakoztak a sorukra. Kinézte magának a legjobb helyet a nagymedencében és nyugalommal várt az abgangjára. Kis idő múltán aztán elérkezett az ő pillanata. Két kis labdát húzott elő a szatyorból és dobálni kezdte őket a levegőben. A gőztől elhomályosodott arcok lustán néztek a labdák irányába. Egy idő után azonban, amikor a zsonglőr már három labdával bűvészkedett, anélkül, hogy a labdák a vízbe estek volna, ébredezni kezdtek, és kidugták a fejüket a gőzből. Amikor pedig a negyedik labda is előkerült, már minden szem a macskaügyes zsonglőr mutatványára figyelt, és gondolhatták, hogy a cirkuszban vannak.
Produkció a gőzben? A vendégek hittek is a szemüknek és nem is, függetlenül attól, hogy a gőzben mindig történt valami. De ilyen attrakció még sohasem.
A zsonglőr pedig – látva, hogy milyen nagy sikere van –, belelendült, és nem akarta abbahagyni. Egyszer azonban abbahagyta és mélyen meghajolt: taps volt a válasz a medence minden pontjáról. Egy-egy elismerő szó is elhangozott, egy „brávó”, egy „nagyszerű”, egy gratulálunk”. Hősünk úszott a mámorban és most már többször hajlongott. Hiszen éppen ezért jött: két jó szóért, a tapsért, az elismerésért. Most majd hónapokig el fog böjtölni ezeken a szavakon – gondolta. Azt is tudta, hogy a dicséret eltérően hat, attól függően, hogy milyen lélek fogadja.
A bölcset szerénnyé teszi, az ostobát még ostobábbá. Ő igyekezett szerény maradni, de boldog napot szerzett neki ez a délelőtt. És úgy érezte, valóban megfiatalodott.
*
Ilyen esetek már soha többet nem fordulnak elő a gőzben. A többszöri rekonstrukciók mindig „rontottak” rajta, és ez várható az októberben kezdődő újabb munkálatok alkalmával is. Fény és pompa, drága csempék és belépők – ez kell a külföldi vendégnek. Csak az szűnt meg lassan az évtizedek során, ami a gőz lelke volt.