„Beteg ember vagyok… Rosszindulatú ember vagyok. Egy cseppet sem vagyok rokonszenves.” – Kár, hogy Dosztojevszkij orosz volt. Így nem tudok vele azonosulni. Ha nem orosz lett volna, hanem, mondjuk… – De hagyjuk, még félreértenék. Mindenesetre az egérlyukból írt feljegyzései őszinteségi rohamot indítanak el bennem is. Ha az emberek hozzám fordultak, „kimondhatatlan gyönyörűséget éreztem, amikor sikerült valamelyiküket elkeserítenem”. Ezt is az orosz írta, sajnos, pedig akár én is írhattam volna.
Elfelejtettem mondani, hogy én is az egérlyukban ülök. Még mindig jobb, mint a börtön. Ide pedig úgy kerültem, hogy egérutat kerestem. Sőt, nem is csak egyet, hanem egérutakat. Mert nem árt, ha az embernek egyszerre több menekülési terve is van. Nem lehet az ígéretekre számítani. Ezt jól tudom magamról, mert én is szoktam fűt-fát ígérni. Kerítést kolbászból, tejjel-mézzel folyó földeket, aztán a végén nem marad, csak egy avas szalonnabőr, annak is csak a fele, és a génmódosított kukorica, meg búza.
Kiszámítottam, hogy éppen mikor minek van a legnagyobb előnye. Természetesen csakis a magam számára. Mások nem igazán érdekelnek, nem engedi a rossz májam. Főleg az idősek nem érdekelnek, aztán a fiatalok sem, a kiszolgáltatottak sem, de azok sem, akik szeretnek gondolkodni. Akik szeretnek gondolkodni, azok előbb vagy utóbb kérdezősködni fognak, és az nem jó nekem, mert még hazugságot sem tudok rá válaszolni.
Sok más dolog mellett a józan ész például nem előny. Kifejezetten káros. Ugyanolyan káros, mint a becsület és a nyugalom. Ez is egérlyuki bölcsességeim egyike. Mert ide figyeljenek! Aki a boldogságot emlegeti, az már az elején nem mond igazat. Nem lehet mindenki egyszerre boldog. Én szeretek egyszerre boldog lenni, de folyamatosan. Ez kizárja, hogy mások is boldogok legyenek, de erről inkább nem beszélek. Ha túl sokat kérdeznek, még véletlenül elárulom magam. Miközben én inkább másokat szeretek elárulni.
Például én akkor érzem jól magam, ha körülöttem mindenki boldogtalan, mert akkor, ugye, vannak beteljesületlen vágyai. Ezekre a beteljesületlen vágyakra, vagy mondhatnám azt is, hogy a sikertelenségre, fel lehet építeni egy egész stratégiát. Eleinte egész sokan elhitték, hogy ha én leszek a főegér, akkor fog minden vágyuk teljesülni, és boldogok lesznek. Ez volt az én választási programom. Azt nem árultam el, hogy ha boldogok lennének, akkor utána nem rám fognak szavazni, és ez nekem egyáltalán nem előny. Ennek ellenére most már kevesebben vannak, mert az egérlyukból nem hallatszik olyan messze a hangom, és könnyen össze lehet téveszteni a nyávogással.
Talán még nem említettem, hogy az egérutak keresése közben szinte a két fülem közé pottyant a lehetőség, hogy politikai karriert csináljak. Akkor még nem vettem észre, hogy ez a lehetőség nem volt több egy macskakakinál, de fogalmam sem volt róla, hogy nem vagyok rokonszenves. Erre apránként kellett rájönnöm. Amikor nem köszöntek nekem az utcán. Illetve, lehet, hogy köszöntek, csak körbevettek a biztonsági egereim. A rokonszenv ellen szólt az is, hogy a rendszertelenségből alkottam rendszert. Pszichológiai és matematikai okokból. Ezt most nem fogom külön elmagyarázni, mert az már a rendszer része, és ha valaki megérti, akkor könnyen ki tud számítani.
Az egérlyuk azért is jó, mert tudják, hogy van, de nem tudják pontosan, hogy hol van. Ez rám is igaz. Tudom, hogy vagyok, de nem tudom meghatározni a helyemet. Ezért nem szeretek kimozdulni sem innen, mert akkor nem találnék vissza. Sokszor zavar ugyan, ha nem vagyok látható, de épp azért írom az egérlyuki jegyzeteket, hogy mindenki hallja a szavam.
Viszont szétrágtam már minden papírost, így egyelőre el is kell búcsúznom. Most hirtelen csak az jut eszembe, hogy jön még a kutyára dér. Csak nehogy befagyjanak a folyók!