A tavasz szülöttei

Tavasz van, rügyfakadás, s már az is múlóban. S mit tesz a nem létező véletlen, éppen – bizonyos családi okok miatt – az évforduló-naptáromat böngésztem. S kicsit megdobbant a szívem. Látom, hogy 76 éve született Nagy Gáspár, költő, író éppen e napon, május 4-én. Ő, akit – díjazásaitól függetlenül – szinte mindenki a Nagy Imre kivégzésének 25. évfordulójára írt verse miatt zárt a szívébe örökre. Az Öröknyár, elmúltam 9 éves című, a kommunista diktatúra ellen írott verse volt ez. Lett is belőle balhé, jó nagy, de már edzettek vagyunk, s csak mosolygunk a múlt időnek ilyen gaztettein, ám a régi vers a lelkünkbe ivódott: „a sír / NIncs sehol / a sír / a test / a gyilkosok / se ITT / NIncs sehol / a test se OTT / a csont a gyilkosok / NIncs sehol / a csont.”

A május szülötte Lázár Ervin író, meseíró is, aki 89 éves lenne most. A nagy mesélő néhai iskoláját a Tolna megyei Felsőrácegresen éppen nemrégen látogattuk meg, hála Istennek rendben van. S aki irodalomra, mesére, pontosabban irodalommal és mesével is szeretné a gyermekét nevelni, az szerezze be írásait, nem fogja megbánni. A gyerek meg végképp nem. Mert megismerheti Mikkamakkát, Vacskamatit, no meg Dömdödömöt, nem beszélve Dzsoniról és Árnikáról, valamint Berzsiánról, aki költő, és a versírást tartotta a legpocsékabb munkának. De azért nagyon szépeket írt.

Ám maradjunk a májusnál, Kányádi Sándor is már néhai, 96 esztendeje született, május 10-én, s három éve annak, hogy elment közülünk. Valaki jár a fák hegyén című gyönyörű versét idézem, csak az első strófát: „valaki jár a fák hegyén / ki gyújtja s oltja csillagod / csak az nem fél kit a remény/ már végképp magára hagyott.”

Ötvenkilenc éve, 1966 májusában hagyott itt bennünket Tamási Áron is. Ő az az ember – a Székelyföld szülötte –, aki azt a gyönyörű mondást hagyta ránk – egyebek közt -, hogy „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ha valaki elolvassa az ő írásait, megtudja, hol van, hol lehet számunkra az az otthon, ahol otthon vagyunk. Megsúgom, közel van. Felderítésében Tamási és sok-sok erdélyi társa segít nekünk.

Immár 44 éve, hogy Pilinszky János is eltávozott közülünk, májusban bizony. Ránk hagyott munkái, azaz versei lélekemelők, biztatók, még a gyász időszakában is. Sokan nem tudják, hogy meséket is írt, azok is gyönyörűek, költészete óriási ajándék nekünk, valamint vigasz a földi fájdalmakra, például szeretteink elmúlására. Gyászolóknak az Örökön-örökké, valamint a Sírvers című költeményét ajánlom elolvasásra – éteri vigaszul.

Tatay Sándor író, a csodaszép és rejtelmes Ház a sziklák alatt című könyv írója, melyből aztán film is készült, szintén májusi „ajándék”, hiszen 1910-ben ugyancsak ebben a hónapban született. Aki gyermekét – vagy önmagát – művelni akarja a magyar történelem nagyjainak „segítségével”, az szerezze be Tatay Kinizsi Pálról írt könyvét, vagy éppen a Bujdosásunk történetét, s máris közelebb kerül a magyar történelemhez.

Megemlítek még egy május utolsó napján született – és kevésbé ismert – költőnket. Csokits Jánosnak hívják, s 2011-ben, 82 évesen távozott el közülünk. Párizsban. Sajnos kevesen ismerik őt itthon, mivel nem itt élt, de verseskötetei beszerezhetők. Ő írta: „Tőlem elvehetnek bármit / a tolvaj mindennapok: / verseimből én akármit, ha kell, mindent kapok.”

Nos, így vagyunk mi ezzel a májussal, amely gyönyörű, de szívfájdító is tud lenni, s ha ezt a nyarat idéző hónapot olvasásra szánjuk, a fentebb említett kiválóságok még szebbé tehetik a mindennapjainkat. A májusi szülöttek felemlegetése kicsit „hátsó szándékú” is volt részemről, abban bíztam, a tavasz tán legszebb hónapjában született néhány író, költő verseinek, regényeinek fölemlegetése meghozza az olvasási kedvet is, hiszen az időjárás mellett a magyar próza és költészet kiválóságai is hatalmas örömforrást jelentenek nekünk.

A szerző újságíró