Ugara különleges helyet foglal el a Föld országai közt. Határait alig hagyjuk el, egyetlen szempillantás alatt a medvehúst és fügét termő Tatárországba jutunk, onnan Taljánországba, hol „örökös tél vagyon”. Erről a neves történetíró Petrovics számol be hiteles meséjében. A hideg ellen az ugarok a saját lovaikkal takaróztak be, így észre sem vették, hogy máris Polonéziában vannak – de az olyan kicsi volt, hogy egyet léptek, kettőt léptek, s rögtön Indiában találták magukat. India pedig Franciaországgal határos, amit egy idegen vallás támadott meg. Petrovics nem írja, hogy ez szinte mindegy is volt, mert az igazhitűekkel harcoló királyt már lefejezték, s fej nélkül átvette a hatalmat az igazságszolgáltatás, és a bírák kinevezték magukat királynak. A cezarokráciának ott már voltak hagyományai, de azt időközben egy Ilonka nevű szigetre száműzték.
Ugara abból a szempontból volt különleges ország, hogy itt rejtőzött a hiányzó láncszem. Darwin óta hiába keresték a tudósok, senki nem bukkant rá sem a paleontológiai és antropológiai leletek között, sem az állatkertben, sem a parlamentben. Ugara földjén elébb rejtőzködő életmódot folytatott, aztán lépett színre a Beszélő Majom. Az ugarok neves tudósa volt Kempelen, a varázsló, aki állampolgárságát tekintve habsburgus volt, nemzetiségét illetően ugar. Ő találta fel a beszélőgépet, ami a fonetika és mechanika szintézise, sakkozógépe pedig az ember és a számítógép tulajdonságait ötvözte. Állítólag nem varázsló volt, hanem csaló, mert akkor még nem volt számítógép, és egy törpét ültetett a sakkgép belsejébe. Foglalkoztatta a Beszélő Majom létrehozásának ötlete is, viszont nem volt hozzá elég pénze, és a hollandus börze még nem látott fantáziát benne.
A Beszélő Majom fellépésére az ugarok sokat vártak, olyan sokat, hogy elfelejtették, mi teszi az embert emberré, a majmot pedig majommá. S ebben az elfelejtésben sokat segített maga a majom is – a királyi vér nélkül operaénekesi karriert tápláló Magnus Ludovicus írta meg biológiakönyvében, hogy a majom kezdte el majmolni az embert: „Ágyban fekszik, reggel mosdik, fésülködik, ruhát vesz magára, sétál, kávéházban reggelizik, újságot olvas, azután hivatalba megy; sok pénzt keres, és felesége is van. Sőt az ilyen majmoknak szokott a legszebb feleségük lenni.”
A szuverenitásvédelmet demokratikus bohócruhába öltöztető cezarokrácia elleni nyílt támadásként értékelő nemzetközi cenzúra a teljes ugar nemzeti vagyon lefoglalásával fenyegetve töröltette ki a könyvből azt a fejezetet, ahol Magnus Ludovicus a Beszélő Majom agresszív hajlamait, pénzügyi manipulációit, a tizenéves lányokat szórakoztató éjszakai bárokkal és a telefonokkal való fóbikus és mániákus kapcsolatát taglalta. Magnus szóvá tette azt is, hogy beszélőkészségének köszönhetően ez a majom különös vonzalmat érez a mikrofonok iránt, de az ugar nyelvi algoritmusából hiányzik az a képesség, hogy megkülönböztesse a kérdést a fenyegetéstől, és az etikai algoritmusának hiányosságai teszik képtelenné az igazság és a hazugság közötti különbségek felismerésére.
Mindenesetre a Beszélő Majom igen gyors karriert futott be nemcsak Ugarában, hanem Taurusiában is (így hívták Európát, miután elrabolták, s fölvette a rabló nevét). Létrehozta a Majom-szigeteket – az internálásra jobbnak vélte azokat a ketreceknél –, és országjáró tanfolyamok keretében tanította meg a sok tudatlan növendéknek, hogy ami jó, az nem jó. S csak kevesen vették észre, hogy ez tulajdonképpen azt jelenti: ami jó Ugarának, az nem jó a Beszélő Majomnak és Taurusia cezarokráciájának.
Az ugarok egyre nagyobb része esett áldozatul a hipnózisnak, mely során a Beszélő Majom és a Cselekvő Ember közötti evolúciós különbség szinte már nem is látszott. A bírák tüntetni kezdtek, mert tanulmányaikból kimaradt Augustinus és Aquinói Tamás – nem tanulták meg az igazság és hazugság különbségeit (például: ha nem egyezik meg a dolog és a róla alkotott gondolat, az tévedés, viszont a valótlan állítás a megtévesztés szándékával mondott hazugság). Az akadémikusok petíciót fogalmaztak, mert úgy gondolták, már eleget kutattak, a Beszélő Majom pedig pénzt ígért nekik, hogy a kutatásnak eredménye is legyen, azaz: még több kutat ássanak, hogy minél mélyebbre hatoljanak, ennyi pénzből azonban csak árkokat lehet ásni.
Sokak szerint a Beszélő Majom elnevezés dehumanizáló, míg másoknak az a véleménye, hogy antropomorfizáló, hiszen nem az ember elmajmosításáról van szó, hanem a majomnak az emberi tulajdonságok szerinti vizsgálatáról. Mindenestre Ugara már nemcsak a beszélőgéppel és a szakácstudománnyal büszkélkedhet – ki tudott volna például még a kommunizmusból is gulyás-alapanyagot előállítani?! –, de a hiányzó láncszem felfedezésével is. Igaz, hogy a majom és az ember közötti láncszemet a fosszilis leletek közt keresték eddig, nem a teherautó-platókon és a közösségi médiában; s arra koncentráltak, vajon hogyan lett a majomból ember. A Beszélő Majom azért rendkívüli felfedezés, mert ha egyszer fosszilizálódik, kiderül, miként lett a Cselekvő Emberből transzhumán automata.
A szerző irodalomtörténész