Magyarországon fölösleges megrendezni a liberális szellemességi versenyt, megvan már a mi örök győztesünk: a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. A viccpárt legutóbbi akciója sokakat elgondolkodtathatott. Békemenetet szerveztek. Hát már ez is milyen vicces, ha-ha-ha, nem csak a Fidesz tud ilyeneket csinálni. De, hogy ne legyen unalmas a felvonulás, komoly előkészületeket raktak bele a szervezésbe. Először is, sokat gondolkodtak azon, hogy Budapest térképén hol lehet esztétikus péniszt rajzolni tüntetésük útvonalaként. Sikerrel össze is hoztak egy hímtag-ábrát.
A saját szellemességüktől megrészegült kutyapártosok és a velük rokonszenvezők elindultak tehát a Hősök teréről, és azt kiabálták: szabadság, egyformaság, egyformaság. A résztvevők nagyrészt szürke öltözéket viseltek, hiszen a Pride-párti menet ezzel a színnel akarta az ország tudtára adni elkötelezett humorát. Mert ugye, ha a sokszínűség – szerintük – be van tiltva, ebből könnyedén lehet szürkére festett ellenállást kikovácsolni. A liberálisékra annyira jellemző irónia mindent áthatott. A skandálást vezénylők efféle humoros kérdésekkel hozták tűzbe a tömeget: Milyen legyen a Túró Rudi színe? Szürke! Milyen legyen Orbán Viktor színe? Szürke! Valami miatt azt is elszántan kiabálták: Gyertek haza, ruszkik! Mert hiszen, ha valamit megfordítunk és az ellenkezőjét ordítjuk, az aztán igazán ironikus. Nyilván a Ruszkik, haza! felszólító mondaton akartak kifogni.
A vidám, szürke menet aztán a péniszkörút után visszatért a Hősök terére. Ott a tudósítások szerint jó volt a hangulat, szólt a zene, sokan az aszfalton üldögéltek, mások táncoltak vagy felmásztak a szobrokra. Működésbe lendült a betiltó iroda is, ennek végtelenül viccesnek gondolt határozatairól tájékoztatták önfeledt közönségüket. Betiltották többek között a vasúti késést, a pazarlást, az ízeket, a szagokat, a poloskákat, a kirekesztést, az évszakokat, a mosolygást és a másnaposságot például.
Eddig bírták a szervezők ezt a szürkén gomolygó humort, átmenetileg komolyra fordították a szót, tájékoztatták közönségüket, hogy meglátásuk szerint a kormány csak tereli a szót az igazi problémákról. Ennek alátámasztására bizonyos Széplábi Bori elénekelte a „Nem vagyok én poloska, nem élhetek befosva” refrénű dalát.
A kétfarkú kutyák egyik ismert hölgye, Baranyi Krisztina is a köreikben megszokott „ironikus” felütéssel beszélt arról, hogy mit is jelent szerinte az a rend, amit a mai magyar kormány képvisel és támogat: Nem ugrál, nem táncikál, nem nevetgél, hanem vonul normálisan. Csendben, méltósággal. Férfi apák és női anyák! Aztán persze eljutott a féktelenül megnevettető fordulathoz: miszerint akkor lesz itt jó világ, ha női apák és férfi anyák beszivárványozhatják a Hősök tere feletti eget.
Ferencváros alpolgármestere, Döme Zsuzsanna Suzi még erre a hatalmas iróniára is rá tudott rakni egy lapáttal. Azt mondta, hogy régen minden jobb volt, mert akkor minden fekete-fehér volt, nem pedig színes, ami rossz, majd a legnagyobb politikusok közül Szálasit és Horthyt emlegette, hiszen róluk még színes kép sincs. Aztán váratlanul bejelentette, hogy a nemzetiségeknek nem lett volna szabad jogokat adni annak idején, mert hohó, milyen vicces, Trianon nem ezen múlt, hanem Brüsszelen, Károlyi Mihályon és Soros Györgyön.
A fentiekhez a Kutyapárt legismertebb alakja, Kovács Gergely hegyvidéki polgármester szerényen annyit tett hozzá, hogy kiirtják a sokszínűséget, mert az nyomorba taszítja az embereket. Az eseményen, ezen a földrengető, péniszalakú menetelésen – mint írja a liberális sajtó – a kutyapárti politikusok a szürkeségből és az egyformaságból a színek és a változatosság világába juttatták el az embereket.
Gratulálok.
A szerző író