Itt a Patrióta Rádió, Brüsszel

Valamikor kiskamaszkoromban, az ötvenes évek elején a nagybátyámmal együtt fejünket a rádióhoz dugva hallgattuk a Szabad Európa Rádiót, a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon. Azért kellett ennyi sávon hallgatni, mert egyrészt a sztratoszféráról visszaverődő hullámok napszaktól és időjárási körülményektől is függően változtak, másrészt az adást a magyar hatóságok erősen zavarták, és mindig azt a hullámhosszat kerestük, ahol a sok recsegés (légköri zavar) és búgás (hatósági zavarás) mellett a legjobban lehetett érteni, amit mondtak. A politikai hírekre voltunk leginkább kíváncsiak, főleg arra, hogy mikor mond valami olyasmit, hogy megbukik ez a nyomorult rendszer (a Rákosi-korszaknak Bacsó Péter A Tanú című filmjében bemutatott időszakában voltunk), de arra még néhány évet várni kellett. A fejünket azért is dugtuk a rádióhoz, mert nem akartuk, hogy túl hangosan szóljon, nehogy a szomszédok meghallják, bár lehet, hogy ők is fejüket a rádióhoz dugva hallgatták a Szabad Európát, de ezt sosem lehetett biztosan tudni.

Ezek a régi emlékek azért törtek fel bennem, mert úgy érzem, manapság is szükség lenne egy ilyen funkciójú szabad Európa rádióra, különösen azért, hogy nyugat-európai polgártársainkat elláthassuk valóságos információkkal, mint bennünket annak idején a Szabad Európa.

Furcsamód a Szabad Európa rádió rendszerváltozást követően megszűnt adásainak felújítása másnak is eszébe jutott, de nem azzal a céllal, amelyre én gondolok, hanem az Orbán-kormány megbuktatásának szándékával. Az amerikai külügyminisztérium és a Demokrata Párt egyes képviselőinek buzgalmából azonban végül csak egy gyengécske hírportálra futotta, amely a rá fogékonyakat a mélyállam ideológiájával kábítja.

Újságírói tevékenységem szerves része, hogy hetente több száz oldalnyi híradást, elemzéseket, tanulmányokat olvassak – és természetesen ezek nagy részét a „nemzetközi sajtóból”, vagyis a fősodor, a mélyállam sajtójából. Egyszerűen megdöbbentő, hogy a fősodratú sajtóból és a mögöttük álló agytrösztökből mennyi félrevezető információ árad az amerikai és európai lakosság felé. Még véletlenül sem lehet tárgyilagos anyagot találni, legyen szó akár a klímaváltozásról, a bevándorlásról vagy legújabban az orosz–ukrán háborúról. Az utóbbi esetében például minden híradás úgy kezdődik, hogy Oroszország illegálisan, kiprovokálatlanul és igazolhatatlanul teljes körű támadást intézett Ukrajna ellen. A cikkek későbbi részeiben az is rendszeresen előkerül, hogy Oroszország záros határidőn (három-öt év) belül megtámadja Nyugat-Európát, ezért minden pénzt a fegyverkezésre kell fordítani, és jó, ha mindenkinél van otthon háromnapi élelem.

De míg az orosz–ukrán háború viszonylag új fejlemény, a lakosság butítása más területeken, már évtizedek óta folyik. A klímaváltozással kapcsolatban például elég sikeresen hitették el a geológiához mit sem értő lakossággal (és persze a politikusokkal meg a politikai aktivistákkal is), hogy a változásokért az emberi szén-dioxid-kibocsátás növekedése felelős, ezért az energiaellátást karbonsemleges szél- és naperőművekkel lehet és kell megoldani. A bevándorlással kapcsolatban azt a mantrát sulykolják, hogy az illegális, gazdasági bevándorlók tulajdonképpen menekültek, akiket kötelesek vagyunk befogadni. Minden említett esetben hiányzik a valódi okok bemutatása, és úgy tűnik, Göbbels első törvénye, hogy az emberek mindent elhisznek, csak jó sokszor kell nekik elmondani, működik.

Az unió vezetőinek eddigi irracionális politikája már így is mély válságba sodorta Európát, és jó úton haladnak afelé, hogy akár egy széles körű háborút is kiprovokáljanak, ezért igen nagy szükség lenne arra, hogy az európai lakosság végre minden lényeges területen a valóságnak megfelelő tájékoztatást kapjon. A fősodratú médiumok mellett ugyan vannak egy vagy néhány ember által, önkéntesen működtetett, úgynevezett alternatív médiumok, ilyen például Rab Irén Ungarnreal portálja, amely német nyelvterület felé igyekszik reális képet nyújtani a magyarországi folyamatokról, de az ilyen portálok ereje, bár számosan vannak Európában csekély.

Megítélésem szerint rendkívül fontos lenne létrehozni egy olyan európai szintű médiát (újság, hírportál, rádió, tévé), amely felvilágosítaná a lakosságot arról, hogy hogyan élnek vissza jóhiszeműségükkel, amely abból fakad, hogy sok évtizeden keresztül a sajtónak valóban hinni lehetett.

Ma a mélyállam vagy másképpen euroatlanti globalista háttérhatalom és a nemzetállami szuverenitást védő erők között egy háború folyik, amelyben a sajtó a leghatásosabb fegyver, éppen ezért a nemzeti érdekeket védő patriótáknak is létre kell hozniuk a saját sajtójukat, mert különben elvesztik ezt a háborút, és a nemzetállamok felszámolásra kerülnek. Az idő rövid, az amerikai elnöknek kevesebb, mint két éve van, hogy szenátusi és kongresszusi többségét felhasználva e téren fordulatot érjen el. A fordulat azért Amerikától függ, mert Amerikának van meg az ehhez szükséges ereje. Magyarország önmagában hiába próbálkozik, mert bár az MCC Brüsszel kiváló munkát végez, kevés a fősodratú média mindent elöntő áradatával szemben.

Én például úgy képzelnék el egy európai patrióta tévét, hogy az sok sportot és érdekes kulturális műsorokat adna ingyen, hogy oda vonzza a nézőket. A saját világképünket nem direkt, egybites propagandaként adnánk elő, hanem a realitásoknak megfelelő híradással, viták és előadások szervezésével. Vagyis saját álláspontunkat indirekt módon úgy mutatnánk be, hogy a néző maga vonja le a megfelelő következtetéseket. Külön hangsúlyt kellene helyezni az egyes országok nemzeti tradícióinak és az összeurópai kulturális hagyaték bemutatására, amelyet ma a globalista érdekeket kiszolgáló európai vezetés fel akar számolni. Jobban meg kellene ismerni egymás történelmét, olyan formában is, ahogy azt az egyes országok magukról elmondják, mert így jobban értenénk egymást.

Európában számos nyelvet beszélnek, és az embereket leghatékonyabban az anyanyelvükön keresztül lehet megközelíteni. Annak idején a Szabad Európa Rádiónak is több nyelven voltak adásai. Egy minden európai nyelven szóló média létrehozása azonban igen költséges lehet, ezért, ha az összes nyelven nem is, de legalább azokon a nyelveken, amelyeket a legtöbben beszélik, nemzeti nyelvű adásra lenne szükség. A többi esetben pedig egy középfokú angolt, illetve az automatikus fordítóprogramokat lehetne használni.

Egy ilyen média létrehozása azért rendkívül fontos feladat, mert a globalisták és patrióták közötti harc legnagyobb részt a kommunikációs térben fog eldőlni, és itt a patriótáknak alig van muníciójuk. Sürgősnek meg azért sürgős, mert két év múlva kongresszusi választások lesznek az Egyesült Államokban, amelynek során – sokéves tapasztalat szerint – a megválasztott elnök pártja elveszítheti korábban megszerzett többségét a kongresszusban és a szenátusban, amely jelentősen csökkentheti az elnök mozgásterét többek között abban is, hogy egy ilyen patrióta média létrejöttét támogassa.

Remélem, nagyon sokak fejében felmerült már a fentiekhez hasonló elképzelés, és közülük néhánynak az eszközei is megvannak ahhoz, hogy egy ilyen cél megvalósítását elősegítse. Én ennek érdekében csak a toll fegyverét tudom használni, de azért nagyon remélem, hogy a közeljövőben egyszer csak felcsendül, hogy „itt a Patrióta Rádió, Brüsszel”, és akkor sokan Európában ugyanúgy a rádióhoz dugják a fülüket, mint mi háromnegyed évszázaddal ezelőtt.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója