ĀPaul Craig Roberts egy konzervatív amerikai, és mint ilyen, nagy ellensége a mélyállamnak, a háttérhatalomnak, amellyel munkája során nyilván találkozott is. Épp ezért támogatója volt Donald Trumpnak
ĀTrump elnökségével megváltoztak az amerikai külpolitika prioritásai, ám a mélyállam maradt az Ukrajnával kapcsolatos közhangulat meghatározója
ĀMa a mélyállam vagy másképpen euroatlanti globalista háttérhatalom és a nemzetállami szuverenitást védő erők között egy háború folyik, amelyben a sajtó a leghatásosabb fegyver
ĀTrump külpolitikája valóban eltér az Egyesült Államok hagyományos külpolitikájától, de ezt ne a demokrácia-autokrácia ellentéttel magyarázzuk
ĀEz a hatalom az, amely a saját eszközeivel, például uniós szinten pénzek visszatartásával, perek indításával, az NGO-k szintjén pedig felforgató tevékenységek szervezésével igyekszik megdönteni az ő lidérces eszméinek ellenálló kormányokat
ĀA történelemben, de az egyéni életben is, vissza nem térő időablakok nyílnak ki bizonyos cselekvések megtételére, amelyeket elszalasztás esetén lehet, hogy soha többet nem lehet pótolni
ĀA háttérhatalom elosztott hálózatok összefüggő rendszere, amelyet összetart a közösen vallott ideológia és hatalmuk kiterjesztésének igénye
ĀA Donald Trump győzelmét megalapozó jelszó, a MAGA (Make America Great Again), vagyis a tegyük újra naggyá Amerikát radikális átértelmezésére tett kísérletet a Republikánus Párt egyik meghatározó személyisége, Mitch McConnel
ĀAz egy dolog, hogy a lakosság mit támogat és az egy másik, hogy a döntéseket ténylegesen befolyásoló elit mit tesz
ĀHa a mélyállamról akarunk valamit megtudni, első lépésben elég, ha elővesszük azokat az újságokat és tévéműsorokat, amelyekhez a közvélemény szélesebb körben hozzáfér
ĀAz elmúlt másfél évtizedben az Európai Unió egy olyan változáson ment keresztül, hogy cselekvésében teljesen alárendelődött egy euroatlanti elit (háttérhatalom, mélyállam) hatalmi törekvéseinek
ĀMa már közhely, bár még mindig illetlen dolog erről nyíltan beszélni, de Amerika kettős szerkezetű, van egy nemzetállami talapzat, és erre épül rá az amerikai világbirodalom
ĀA magyar miniszterelnök végleg megkerülhetetlen globális szereplő lett, egy olyan eleme a globális beszédtérnek, akinek értelmezési kerete és fogalomkészlete a világban zajló identitásháború meghatározó narratíváját testesíti meg
ĀMire 1997 novemberében a NATO-tagságról szavazásra került sor, a tagság kérdése gyakorlatilag már eldőlt, ennek ellenére a kérdést nem bízták a véletlenre
ĀMegrendítő átélni, hogy előbb miként tették az amerikai „közvélemény” döntő többségét radikálisan háborúpártivá, majd most („kihúzom, leereszt, elteszem”) viszonylag rövid idő alatt miként hozták létre a masszív békepárti többséget
ĀBiden személyes történetének is van tragikus üzenete, ami mögött olyan sötét sorsenergiák működnek, melyek talán mélyebben mutatják meg, hogy ez az egyszerre röhejes és szánalmas demens aggastyán miért is ér ilyen méltatlan véget
