Rumliban vannak az óbaloldali pártok. Népszerűségük a béka hátsóját verdesi. Még Gyurcsány sem lehet biztos magában, hogy a párt jelenlegi állapotában bejut a parlamentbe. Nem véletlenül kellemetlenkedett Kálmán Olga a Országgyűlésben Orbánnal és Rogánnal, akiktől aztán visszakézből – átvitt értelemben persze – olyan „maflást” kapott, hogy a fal adta a másikat.
Aztán itt vannak a szerencsétlen momentumosok, akik Hadházyval együtt több mint nyolcvanmillió forintos büntetést kaptak azért, mert a Parlament plenáris üléstermében füstbombáztak. Bányai Gábor kifejezetten rosszul lett, orvosi segítségre volt szüksége, és Kunhalmi Ágnes sem úszta meg fuldoklás nélkül.
Bedő Dávid, a Momentum egyik füstbombázója maximális együttérzésének úgy adott hangot, hogy azt kérdezte a helyzetet vele ismertetőtől, miért nem ment ki a teremből. Ezzel a cinikus reakcióval persze nem tudta megakadályozni, hogy a parlament nagy többséggel ne fogadja el a gyülekezésről szóló törvény módosítását. A Momentum hangsúlyozta, hogy ezzel a megmozdulással a gyülekezési jog további korlátozása ellen tiltakoztak. Szerintük a törvénymódosítás a putyini diktatúra irányába tett újabb lépést, különös tekintettel az arcfelismerő szoftverek alkalmazására, amelyeket a tüntetők azonosítására szándékoznak bevetni.
Ez persze egy nagy marhaság, mint ahogy maga a füstbombázás is az volt. A valódi ok nem az, hogy tiltakozzanak a gyülekezési jog további korlátozása ellen. Sokkal inkább az, hogy a Momentum felhívja magára a választók figyelmét, hogy ők milyen jelentékeny részt foglalnak el az ellenzék politikai térfelén. Függetlenül attól, hogy a választók erről nem vesznek tudomást, s még a kozmetikázott közvélemény-kutatások is csak egy százalék körülire mérik a Momentum támogatottságát, ami ugye lényegében egyenlő a nullával. De azzal biztosan, hogy nem jutnak be a parlamentbe, ahogy Cseh Katalin és Donáth Anna is kizuhant tavaly az Európai Parlamentből.
De ennek ellenére nagyon nem férnek a bőrükben, mert a hatalmas parlamenti büntetés után már a hidak lezárásával babráltak, néhány száz ember négy híd forgalmának akadályoztatásával sok tízezer budapesti nyugodt esti hazatérését akadályozta. Köztük volt például Szervátiusz Klára is, a Kossuth-díjas szobrászművész özvegye, aki csak a késő esti órákban ért a budai lakásába.
A legszörnyűbb, hogy jövő héten újabb hídlezárást terveznek. Csak reménykedni lehet abban, hogy a kormány előbb-utóbb talál valami jogi ellenszert az útonállók megfékezésére.
Apropó, útonállók. Péntek reggel Orbán Viktor gépkocsiját akarták megakadályozni abban, hogy a miniszterelnököt eljuttassa a rádió épületébe a szokásos péntek reggeli interjúja megadására. Természetesen korábban kellett volna fölkelni a bejáratokat testükkel elzáró Bedő Dávidnak, Tompos Mártonnak és társaiknak. Orbán kocsija ugyanis a hátsó bejáraton gond nélkül bement az épület udvarára, az interjú rendben elkészült. Persze bemehetett volna a rendes kapukon is, mert a rendőrök elegánsan, mindenféle erőszak nélkül kiemelték őket az útról, és a közeli zöld fűvön helyezték őket el.
Orbán úgy fogalmazott, hogy a gyenge népszerűségi mutatóik miatt provokációs verseny alakult ki a pártok között. Az a kérdés, melyik tudja erősebben hergelni a szavazókat a kormány ellen.
Orbán a pénteki interjúban úgy fogalmazott, az az abszurd helyzet áll elő, hogy a tüntetők még a hidakat is lezárják, közben pedig azt mondják, hogy Magyarországon vége a demokráciának, és nem lehet többé gyülekezni, miközben éppen gyülekeznek. Önmagában az események cáfolják az állításaikat, de nem erről van szó, hanem egy politikai versenyfutásról. Egy év múlva választás lesz Magyarországon, az ellenzéki pártok területén átrendeződés van, láthatósági problémákkal küszködnek, és miután nem konstruktív ellenzékiek, ezért egymással versenyeznek kormányellenességben meg provokációkban.
Úgy fogalmazott: „A hidakat lezárni szinte sportteljesítményszerűen nem normális dolog, a nem tüntető többségnek joga van ahhoz, hogy normális módon élhesse az életét.”
Őket azonban a többség soha nem érdekelte. Képesek voltak az olimpiát is megfúrni.
Bízzunk benne, hogy már csak egy évet kell kibírnunk a Momentum politikusainak társaságában.
„Terv nélküli cél csak vágy” – mondta Antoine de Saint Exupéry. Szerencse, hogy a Momentumnak soha nem volt terve. Ahhoz ugyanis sütnivalóra lett volna szükség. Fekete-Győr például vízzel mosta az elektromos rollert. És képzeljék, elromlott. Nahát…
A szerző újságíró