Vélemény és vita
Médiabizalom – alternatívát a fősodrú médiának!
A múlt év végén a Gallup közvélemény-kutató intézet közölt egy érdekes felmérést arról, hogy hogyan alakult az elmúlt évtizedekben az amerikaiak bizalma a médiában, értve ez alatt azoknak a tévé- és rádióállomásoknak, újságoknak és egyéb hírközlő kiadványoknak a tömegét, amelyek a legtöbb embert elérik az Egyesült Államokban.
A Gallup az első ilyen felmérését 1972-ben végezte, a következőt 1992-ben, és azóta évente történik ilyen vizsgálat, vagyis az adatokból fél évszázadon keresztül lehet nyomon követni a bizalom változását. A változások félelmetes tendenciát mutatnak, jelesen azt, hogy míg a múlt század hetvenes éveiben a médiába vetett bizalom még egész magas, hetvenszázalékos volt, vagyis megkérdezettek ilyen arányban mondták, hogy bíznak abban, amit a tévében látnak, a rádióban hallanak, vagy az újságokban olvasnak, és mindössze öt százalék állította az ellenkezőjét, mára ezek az arányok gyökeresen megváltoztak. 2024-ben a tömegmédiában bízók aránya mindössze 31 százalékot tett ki, míg az egyáltalán nem bízóké a hetvenes éveket jellemző öt százalékról 36 százalékra emelkedett.
Még érdekesebb a képet mutat a válaszok pártpreferenciák szerinti megoszlása. A hetvenes években a republikánus és demokrata szavazók egyaránt nagymértékben bíztak a tömegmédiában, az idők során azonban a republikánusok bizalma radikálisan csökkent, és jelenleg tíz republikánus szavazóból mindössze egy bízik a tömegtájékoztatásában. A hetvenes évek magas aránya a demokrata szavazóknál is csökkent, de lényegesen kisebb mértékben, és jelenleg 54 százalékon áll, úgy, hogy az elmúlt negyedszázadban a számottevő ingadozás ellenére nem történt tendenciaszerű változás.
A bizalom korcsoportok szerinti alakulására csak az elmúlt negyedszázadra vannak adatok, amelyek azt mutatják, hogy míg a kétezres évek elején az egyes korosztályok nagyjából azonos mértékben (51–56 százalékban) bíztak a médiában, mára az idősebb (65+ éves) és a legfiatalabb (18–28 éves) korosztály között 17 százalékpontos különbség alakult ki. A fiatalok azok, akik kevésbé bíznak a tömegtájékoztatási eszközökben, mindössze egynegyedük állította ezt, míg az idős korosztályban ez az arány 43 százalék.
A Gallup a média mellett felmérte a kormányzati szervek felé megnyilvánuló bizalmat is, de ezek az adatok nem állnak idősorban rendelkezésre, csak a 2024-es évre. Ami e felmérés érdekessége, hogy a megkérdezettek leginkább a helyi önkormányzatokban bíznak, 67 százalékuk mondta ezt, ennél lényegesen kisebb a bizalom a jogi apparátusban (48 százalék), és még kisebb a szövetségi kormányban (37 százalék). Ezekből az adatokból az olvasható ki, hogy az állampolgárok azokban az intézményekben bíznak, amelyek hozzájuk földrajzilag közelebb vannak, és amelyekre esetleg hatni is tudnak. Ebben az esetben is különbséget találunk az egyes pártok támogatói között, de ami érdekes, hogy míg a helyi kormányzatok iránti bizalom esetében ez a különbség mindössze 7 százalékpont, a végrehajtó hatalom esetében az eltérés óriási: a végrehajtó intézményekben a demokraták 82 százaléka, a republikánusoknak azonban csak mintegy 9 százaléka bízik.
A Gallup egy másik 2024-es felmérése a demokrácia működésével kapcsolatos elégedettséget mérte fel, ez esetben is hosszú, a nyolcvanas évekig visszamenő adatokra támaszkodhatott, és az eredmények összecsengenek a bizalommal kapcsolatos felméréssel. Az amerikai felnőtt lakosság mindössze 28 százaléka, tehát alig több mint egynegyede elégedett az amerikai demokrácia működésével, holott ez az arány az 1980-as években még hatvan százalék volt. Ez esetben is szinte folyamatos a bizalomvesztés, és itt is jelentős a különbség a republikánus és demokrata pártpreferenciájú polgárok között. A demokraták 38, míg a republikánusoknak csak 17 százaléka elégedett azzal, ahogy ma a demokrácia az Egyesült Államokban működik. Az alacsony képzettségűek sokkal kevésbé elégedettek a demokráciával (21 százalék), mint a felsőfokú végzettségűek (38 százalék), de még az utóbbi esetben is az elégedettek aránya alig több, mint egyharmad.
A Gallup a felmérésekből azt a következtetést vonta le, hogy az Egyesült Államokban bizalmi válság alakult ki. Minimális a bizalom a szövetségi kormány és annak különböző intézményei és a média iránt, egyedül a helyi önkormányzatok azok, amelyek az amerikai felnőtt lakosság több mint felének bizalmát élvezik.
A demokrata és republikánus szavazók körében észlelt, feltűnő különbség a média és a végreható hatalom iránti bizalom tekintetében arra mutat rá, hogy mindkét esetben az említett intézmények értékrendje a demokrata politika, irányába, vagyis balra tolódott el, vagy megfordítva a hatásmechanizmust: a médiát és a végrehajtó hatalmat a baloldal uralja. Ezt a mindennapi politika vissza is igazolja, gondoljunk például a woke-mozgalom vagy az illegális bevándorlás demokraták, illetve a média általi támogatására.
A jelenlegi Gallup-felmérés az európai országokra nem terjed ki, itt is hasonló tendenciák mentek végbe, amelyre már a Gallup 1999-es millenniumi vizsgálata is felhívta a figyelmet. E felmérés ugyanis kimutatta, hogy az úgynevezett érett demokráciák (nyugat-európai országok) nagy részében a lakosság szerint a választások ugyan demokratikusak, de a politikusok nem azt teszik, amiért megválasztották őket.
A médiában és a politikai intézményekben tapasztalt, nagymértékű bizalomvesztés felveti annak lehetőségét, de egyben szükségességét is, hogy az euroatlanti térség konzervatív, vagyis a hagyományos értékrendszerhez ragaszkodó része számára létrejöjjön egy olyan médiahálózat, amelyben megbízhat, mert a valóságnak megfelelő információkat kapja, és nem szűk csoportok által erőltetett ideológiákkal és helyzetmagyarázatokkal találkozik.
Egy ilyen hálózatot viszonylag könnyű létrehozni a kétnyelvű (angol, spanyol) Egyesült Államokban, de nehezebb Európában, ahol jelentős népcsoportok mintegy harminc különböző nyelvet beszélnek. Ugyanakkor egy ilyen vállalkozás nem is lehetetlen. Egyrészt nagyon sokan legalább közepes fokon tudnak angolul, tehát a közepes tudásúakat megcélzó, angol nyelvű média – akár tévé, rádió vagy újságok – hatékonyan terjeszthet megbízható információkat. Másrészt elképzelhetőek többnyelvű műsorok is, hiszen annak idején ilyen volt a Szabad Európa rádió, és ha ezt hetven évvel ezelőtt meg tudták oldani, akkor az most is lehetséges.
A liberális értékrend kudarca – különösen Európában egyre nyilvánvalóbbá válik – gazdasági káoszhoz, társadalmi feszültségekhez, háborúhoz vezetett. A konzervatív erők mind Amerikában, mind Európában egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Hogy ez a befolyás tartós maradjon, és véget tudjon vetni a társadalmakat pusztító liberalizmusnak, szükség van olyan médiára, amely meggyőzi az embereket arról, hogy nem idegengyűlölők, ha ellenzik az illegális bevándorlást, nem homofóbok, ha véget kívánnak vetni az LMBTQ-propagandának, nem fasiszták, ha kiállnak a nemzetállamok léte és kultúrájának megőrzése mellett, végül nem oroszbarátok, ha véget kívánnak vetni a nem európai érdekeket szolgáló orosz–ukrán háborúnak.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója