A hivatás az, ami örömet okoz, ahol lehetőségünk van alkotni, kihasználni a bennünk rejlő tehetséget, erősségeinket, ami elegendő kihívást jelent ahhoz, hogy akár egy életen át végezzük. A küldetés értelmes cél, amely arra ösztönöz, hogy elkötelezetten dolgozz a területeden, ezzel hozzájárulva egy nagyobb közös célhoz. Küldetés: valakire háruló fontos, jelentős feladat, beszélünk történelmi küldetésről is. Ezek elsősorban az egyénre vonatkoznak, de igazak egy nagyobb közösségre, sőt egy kontinensre is, mint amilyen Európa. Mi az, ami Európának örömet okoz? Mik a tehetségei, erősségei? Milyen értelmes céljai vannak? Vannak-e fontos, jelentős, sajátos feladatai? Végső soron: van-e (még) történelmi küldetése? Ezek a kérdések merültek fel bennem, amikor öt és fél évvel a tűzvész után, 2024. december 7-én ünnepélyesen megnyitották az újjáépített párizsi Notre-Dame-székesegyházat.
Emlékezzünk: 2019. április 15-én csaptak fel a lángok a Notre-Dame felállványozott tetőzetén. A tragikus hír futótűzként járta be a világot. Sokan mementóként élték meg a tragédiát. Számomra viszont a legemlékezetesebb az a sok imádkozó – köztük nagyon sok fiatal – volt, akik spontán összegyűltek és siratták a templomuknak, hitük otthonának a pusztulását. Ez adhat reményt az egyre inkább hitét feladó, ateistává váló Európában, benne az egyik leghitevesztettebb, legszekularizáltabb országban, Franciaországban.
Érdemes felidézni az újranyitás történéseit. Az ünnepi szertartáson mintegy negyven állam- és kormányfő vett részt, közöttük Emmanuel Macron francia elnök és Donald Trump megválasztott amerikai elnök. A székesegyház kapui azután nyíltak meg, hogy Laurent Ulrich, Párizs érseke pásztorbotjával háromszor hármat kopogtatott jelképesen. A kopogtatásokra a Maitrise de Notre-Dame zeneiskola kórusai egy-egy zsoltárral válaszoltak. Ezután nyílt meg a kapu. Emmanuel Macron beszédében, mint mindig (hátában egy súlyos kormányválsággal), most is a francia „gloire”-t emlegette, amikor a „háláját fejezte ki a francia nemzetnek” a Notre-Dame újjáépítéséért. „Újra felfedeztük, hogy mire képesek a nagy nemzetek: megvalósítani a lehetetlent” – mondta az elnök. „A végső fellángolást, az akaratot, a reménység fokát választottuk. (…) És ahhoz, hogy mindezt megvalósíthassuk, páratlan testvériséget” – tette hozzá. Beszéde nem volt mentes a képmutatástól: „Meg kell őriznünk kincsként a törékenységnek, az alázatnak és az akaratnak ezt a tanulságát, nem szabad elfelednünk, mennyit érünk mindannyian, és mennyire elválaszthatatlan mindnyájunk munkájától ennek a székesegyháznak a nagysága.” A templom lényegéről, hivatásáról és küldetéséről egy szót sem szólt…
Ezzel szemben Laurent Ulrich érsekhez intézett üzenetében Ferenc pápa – aki elhárította a meghívást a ceremóniára (valószínűleg nem akart részt venni egy világszínjátékban) – azt kérte, hogy „fogadják nagylelkűen és ingyen” a Notre-Dame látogatóinak óriási tömegét (évente 15 millió látogatóra számítanak, vagyis a Notre-Dame elsősorban turistalátványosság). Ezzel feltehetően konkrétan arra utalt, hogy belépődíjat kívánnak szedni a templomba való belépéshez. Az öt évvel korábbi rettenetes tűzvészre emlékeztetve a pápa hangsúlyozta, „mennyire összeszorultak a szíveink a veszély láttán, hogy megsemmisülhet a hit és a keresztény építészet remekműve, nemzeti történelmük évszázados tanúja”. Azzal zárta a levelét, hogy „e bámulatos templom újjászületése legyen látnoki jele a franciaországi egyház megújulásának”. A pápa beszélt az igazán fontos dologról: a kereszténységben való újjászületés esélyéről, a benne való megújulás lehetőségéről. Mert ez volna Európa, benne Franciaország hivatása és küldetése.
Mit látunk ehelyett? Európában egyre súlyosabb méreteket öltenek a keresztényellenes támadások, ráadásul a fizikai atrocitások mellett az erkölcsi és szellemi üldöztetés is lassan mindennapossá válik. A kereszténység többé már nem meghatározó tényező Európában, az emberek gondolkodását, valamint az értékekhez való ragaszkodását a genderideológia megjelenése csak tovább erodálja. Európa feladta identitása lényegét, a kereszténységet, Szent II. János Pál pápa kifejezett kérésére sem került be a kereszténység említése az európai alkotmányba. Ezt is egy francia politikus „intézte”: az alkotmányozó konventet vezető Giscard d’Estaing volt francia elnök.
Az európai alkotmány elfogadásakor 2003-at írtunk. Európa mai zuhanórepülése akkoriban kezdődött, az új tagok 2004-es felvétele kapcsán megmutatkozott a Nyugat fölényeskedése, önzése; megtörtént az újonnan felvett kelet-európai országok körmönfont „újragyarmatosítása”; rohamosan teret nyert a liberalizmus, párhuzamosan a kereszténységnek való hátat fordítással; beindult a genderideológia; a kontinens elöregedésére az önsorsrontó válasz az idegen kultúrájú, illegális bevándorlók tömeges befogadása. Visszanézve és összegezve: megjelentek Európa mai válságjelenségeinek csírái. Európa emiatt ma már nem tudja meghatározni önmagát, alapvető keresztény identitása az iszlámmal szembeni folyamatos visszavonulásban elveszett. Lássuk ennek néhány jegyét!
Egyre inkább úgy tűnik, az olimpia megnyitó botránya – amikor gúnyt űztek az utolsó vacsorából – nem egy egyszerű mellényúlás volt: konkrét politikai és ideológiai keresztényüldözés folyik Franciaországban – a rendőrség hathatós közreműködésével. A tiltakozó CitizenGO munkatársait letartóztatták és 12 órán át ablaktalan cellákban tartották őket. Ez idő alatt sem vizet, sem ételt nem kaptak. Arra kényszerítették őket, hogy meztelenre vetkőzzenek „drogellenőrzés” céljából.
A világ megszokta már, hogy a muszlim többségű országokban gyakoriak a keresztényellenes cselekedetek, azonban az utóbbi években erre a feketelistára európai országok is felkerülnek. Ilyen szempontból Franciaországban a legsúlyosabb a helyzet. Évente több mint 1500 egyházellenes cselekményt regisztrálnak a francia hatóságok. Megrongálták a közel 900 éves párizsi Saint-Denis-székesegyházat a francia főváros legveszélyesebb migránsgettójában, ahol több százezer muszlim illegális bevándorló él. A ma már Párizs egyik északi külvárosi területének számító Saint-Denis gótikus székesegyházat 1135-ben kezdték el építeni, azóta pedig nem kevesebb, mint 38 francia uralkodót temettek el ott. A rendőrség pedig alapvetően no-go zónaként kezeli Saint-Denist, ahová csak négyesével, felfegyverkezve mennek be. „Tíz év óta nő a gyűlölet, az agressziós cselekedetek minőségükben és tényszerűen súlyosbodnak, és mind erőteljesebb az online gyűlöletkeltés is” – fejtette ki meglátásait két francia alsóházi képviselő. A kontinensre érkezett muszlimok nem tolerálják a keresztény vallást, erre pedig csak ráerősít a franciák világias politikai berendezkedése is.
Becslések szerint körülbelül 30 ezer francia templom és kápolna van romos vagy elhanyagolt állapotban, közülük legalább ötezer épületet a teljes pusztulás fenyeget. Éves szinten a francia katolikus egyház 40–50 templomot értékesít olyan területeken, ahol a helyi közösségnek már nincs pénze a fenntartáshoz, vagy egyszerűen csak elfogytak a hívek, és nem lehet kinek istentiszteleteket tartani. „Franciaországban minden tizenötödik napon új mecset épül fel, miközben egy keresztény épület megsemmisül.” Az országban az 1975-ös nyolcról 2024-re 2600-ra emelkedett a muszlim imahelyek száma. Mindeközben Macron Franciaországa impotensnek mutatkozik a keresztény kultúra védelmében, az ország legnagyobb mecsetei pedig épülnek. Ebben a helyzetben beszél képmutató módon Macron „a nemzeti nagyságról, a lehetetlen vállalásáról, a páratlan testvériségről”. Aki az egész, nagy képet látja, annak összeszorul a szíve, mintha a Notre-Dame még mindig égne…
A székesegyház újjászentelése kapcsán Ferenc pápa pontosan kijelölte Európa hivatását és küldetését: ez a kereszténységben való újjászületés, a Krisztus-hitben való megújulás. Európa lelke és szíve a kereszténységben gyökeredzik, Európa szentjeiben, prófétáiban. Addig nem nyeri vissza a helyét a világban, nem lesz újra versenyképes gazdasági-társadalmi téren, ameddig a lelki-szellemi alapjait nem építi újjá, nem születik újjá a keresztény hitében. Mert Európa hivatása és küldetése a kereszténység maga, minden ebből ered!
Kikre lehet építeni ebben a nagyszerű vállalkozásban? Többek között arra a kórusra, amelyik az érsek kopogtatásakor a templomon belül énekelt, azokra, akik a tűzvészkor spontán imádkozni kezdtek a templom körül...
A szerző építész, címzetes egyetemi docens